Ó bár ne jártam volna ma vasárnap délelőtt a Mancs szobor környékén. A kocsiból vettem észre ezt a csodálatos farakást és a kíváncsiság oda hajtott. Majd mostantól számolok tízig, próbálom magam nyugtatni és ígérem nem leszek durva, nem török ki mint az Etna csak leírom mit láttam és hallottam a máglya körül. Szóval a miskolci egyetemen volt egy workshop, főleg más városok egyetemistái ötleteltek. A cél az volt, hogy a villanyrendőr helyére találjanak valami méltó emléket, művet vagy művészi kifejezést. Nos ez lett a következménye. Indoklás, mert kifejezi azt is , hogy Miskolc az Avas lábánál fekszik. Csuda jó. Hogy mi köze van a villanyrendőrnek, az irányító dúcnak a mi szépséges hegyünkhöz azt szerintem csak a fiatalok tudhatják. Vagy ők se.
Köröztem, fotóztam és nem akartam elhinni. Szomszédos megyéből jött egyetemisták, ki tudja mennyiért szervezett munkaértekezletének a következménye ez a csupa fa alkotás. Ha véletlenül valaki meggyújtaná, nem én voltam. Most pakolok és utazom.
A körbeállók egyöntetűen mondták, ez nem jó. Sőt marhaság, művészkedő, semmit mondó és mindenki – tisztelet a kivételnek – az eredetit szeretnék. Szerintük – a kiírás szerint – a szomszédos megye egyetemistái ne mondják meg, hogy mi kell nekünk. Miskolciaknak. Remélem mértéktartó, higgadt maradtam. Nem túloztam, ha azt mondom, akik látták szörnyűködtek. Egyáltalán ki kérte őket erre , nos ez nem derült ki az apró betűs, csak guggolva olvasható tábláról.
A villanyrendőr – gyűlik a pénz az eredetire . A mester Daruka Tibor ugrásra készen várja, hogy minden anyag meg legyen. Cirka 300 ezer forintnak még híján vagyunk.
