Egy tipikus belvárosi kapualj. Széchenyi út 33. Valamikor itt volt egy butik, egy órás, egy bazár, s egy táskás kis üzlet. Közel harminc évig a boltosok rendbe tartották a portát, a kapualjat, kirakatokat szereltek fel és világosítottak. Az udvarban söröző volt, amelyet idejekorán bezártak esténként, hogy a lakókat ne zavarják a vendégek. Az udvarban kamrák és garázsok sorakoztak. Szinte minden olyan idilli volt. Mígnem a hajdani szocialista városvezetés minden apelláta nélkül, eldöntötte rendet teremt. Kártalanítás nélkül kiebrudalta a vállalkozókat. Ez nem egy egyedi eset.
A városrehabilitáció jegyében felszámolták a kis belvárosi kapualji butikokat. Természetesen ezzel óriási szolgálatot tettek a multiknak akik busás áron adják bérbe a helyeket. Kiszorítva a hazai vállalkozókat a piacról.
Valamikor ebben a kapualji kis üzletbe Szlovákiából jártak át minden hétvégén divatáruért. Mára sikerült megfordítani a trendet.
A nagyobb baj, hogy a butikok felszámolásával elhagyatottak lettek a kapualjak. Piszkosak, pisiszagúak és gazdátlanok. Ez a nagy rendteremtés következménye.
Megjegyzem, hogy a bíróságok mindvégig asszisztáltak ezekhez a műveletekhez. Egyetlen esetben se mondták ki a verdiktet, hogy a kisboltok elbitorlása 25 év eltelte után törvénytelen, jogsértő. Olyan rákosista módszer.
