Szegény Bajor Imre – életemben először találkoztam vele egy múlt századbéli Szárszói találkozón. Akkoriban még inkább Oli a fodrász volt. Közvetlen kedves és barátkozó típus. Volt. Isten nyugosztalja.
Nem úgy mint Friderikusz Sándor aki akkor és ott békében nyugalomban szóba állt Fábry Sándorral. Viszont amikor Friderikuszt akartam lencsevége kapni – mondván egyszer majd jó lesz valamire , mégis csak nem akárki – próbálta a sztárt alakítani. Meglátta a masinát és hirtelen maga elé kapta a papírtányérját. Sikerült a produkció. Ahelyett, hogy a buksiját fordította volna el a tányérral próbálkozott takarni magát. Jót nevettem. Ő se szontyolodott el újraszedett a gulyásból.
