Megszépült az ország Háza. Mostanában több alkalommal is volt szerencsém megcsodálni a különleges épületet. Ki merem jelenteni, messze földön nekünk van a leggyönyörűbb parlamentünk. S ráadásul jó a panoráma az épületből, látni a Dunát és a budai várat.
Időnként szándékosan eltévelygek a hatalmas házban. Így kerültem be a belső udvarra, ahol most is tart a felújítás. Az oda vezető alagsorban láttam az asztalos műhely előtt a selejtezésre vagy reparálásra váró bársony székeket. Jó lett volna tudni, kinek az ülepétől mentek gallyra. Kinek a szobájából vagy az ülésteremből ki alól fáradtak meg ennyire a díszes ülőalkalmatosságok. Régi tervem, hogy bejárva az épület szobáit , összeírom melyikben mikor kik serénykedtek. A gondnok, mert ilyen is van , ismerem és elmondása szerint minden egyes szobához csodálatos sztorikat őriz. Mert ugye a politikusoknak is vannak heppjeik. Van aki semmiért nem ülne egy kép vagy csillár alá. Vagy van olyan aki csak az ajtóval szemben képes ülni. Más pedig nem tűri a szőnyeget és szereti a szobáját elsötétíteni és lámpa mellett dolgozni.
Jut eszembe a főkapunál dolgozik egy miskolci kormányőr. Ő fedte fel magát, elmondta hetente kétszer jár fel Pestre 48 órás szolgálatra. A bejáratnál ellenőrzi, röntgenezi a cuccokat. Nem ő árulta el, magam tapasztaltam ki – a zsebek kiürítésekor , mert ugye ez kötelező a házba való belépéskor érdekes dolgok kerülnek elő. A gázspray az mindennapos , ezért büntetés jár, ha nincs mellette magyar használati utasítás, de a bicska és a vadgesztenye is mindennapos kellékünk. Állítólag az utóbbi gyógyhatású, erősít, a zsebben és kiküszöböli a szédülést.
A női táskák kiürítése egy külön fejezetet érdemel majd.
