A múlt hét közepén feltették a kérdés Lázár János miniszter úrnak a szokásos kormányinfón – mi a véleménye a vasárnapi boltbezárásról. Határozottan kijelentette, döntsön a nép, ám a maga részéről , privát szavazóként kitart a vasárnapi zárás mellett. S hozzátette – furcsállja, hogy egy baloldalinak mondott párt éppen a dolgozók ellenében forszírozza a hétvégi munkát.
Nos, bevallom, szívem mélyén sosem támogattam volna a hétvégi zárást. Nem vagyok a multik pártján, nem kívánom kizsákmányolni a hétvégén is robotolókat viszont valahogyan csak megszoktam már , hogy jobb híján valamelyik bevásárló központban kolbászoljak. Csak úgy. Céltalanul. Nem biztos, hogy venni akarok valamit. Ám ha találok valami kedvemre valót csak berakom a kosárba. Közben láttam, hogy a nyári nagy melegben sokan jártak oda hűsölni. Míg telente ott melegedtek egy pohár colával valamelyik kispadon.
Szerintem ez a kormánydöntés borítékolható volt. Józan elhatározás, hogy elébe mentek egy felesleges, olcsón elkerülhető nagy buktának. Most már sose tudjuk meg, hogy mi lett volna a vége egy ilyen voksolásnak. Csak sejtjük. A kormány közös szellemi erővel jól mérte fel a várható végeredményt. S ha azt vesszük, hogy egy ilyen szavazás mi pénzbe kerül, akkor dicséret illeti a döntéshozókat.
Menjünk vissza az időbe. Ez a boltzár ötlet a KDNP frakcióból jött. Már régóta erőltették, de a Fideszesek hősiesen ellenálltak, ameddig csak tudtak. Nem is értem, hogy miért mentek bele ebbe a zsákutcába.
S ha még tovább boncoljuk a témát, emlékezzünk vissza a rendszerváltás előtti időkre. Amikor a kereskedelem teljes liberalizációja kezdődött. Feleségem boltjaiban be kellett jelenteni a nyitvatartási időt a tanácsnak. Jóvá kellett hagyatni. Még ha formaság is volt, a szabadságolást is nyilvántartották. Ellenőrizték a zárás idejét. A kilencvenes években meg már minden üzlet maga döntött , hogy mikor várja a vásárlókat. Egyébként ha a kereszténydemokraták a nép kedvébe szerettek volna járni, s ténylegesen a dolgozók érdekeit tartották volna szem előtt, akkor ezt a rendeletet teljesen másként alkotják meg. Úgy, hogy meghirdetik, nem írják elő a kötelező nyitva tartási időket. Ellenben döntési jogot adnak a munkavállalóknak, az áruházaknak, hogy mikor meddig legyenek nyitva.
Most a bal és a jobb oldali ellenzék kormánnyal együttesen egyaránt sikerként könyveli el a döntést. Érdekes meglátás. Jómagam úgy értékelem, most egy nagy bakiból egy óriási presztízsvesztesség nélküli erényt könyvelhet el a kormány. Lám képesek meghallani a nép hangját. Kerül amibe kerül.
Most már csak érdekelne, hogy a kereszténydemokraták miként reagálnak minderre.
