Kéményseprőt látok szerencsét találok.  Kora gyerekkoromtól megtanultam ezt privát felhasználásra készült mondókát. Hiszek is benne.  Megtanultam, amikor ez hajtogatom azonnal meg kell ragadnom egy gombomat. A cipzár erre nem alkalmas. Csak a gomb, akár a mellettünk álló gombjába is belecsimpaszkodhatunk. Persze csak úgy idegeneket, ismeretlenül nem rohanhatunk le . S fokozhatjuk a szerencsénket ha a gombot markolászva egy törött ablakot is látunk. A bónusz egy szürke ló. Ha az is megvan az már felér egy négylevelű lóherével.

Egyébként már régen nem láttam élő kéményseprőt az utcán.  Olyan kormosat, feketét, amelyiknek a vállán lóg a kaparó drót, oldalán meg a kémény falát bombázó golyóbis. Tudom a mesterek már párban, autóval járnak. Manapság már az maga a szerencse ha házhoz jön a kéménykotró. Különben megfigyeltem a mesterek irtózatosan bosszantja ez a bizonyos gyerekes babona. Szemükből kiolvasható, hogy a pokolba kívánnak amikor észlelik, hogy a gombom után kapok. Meg is értem.

Más míg a kukások már a héten hatszor kívántak boldog újesztendőt, addig a kéményseprőknek se híre se hamva. Bezzeg azelőtt teljes menetfelszerelésben egy szép naptárral rótták a várost.Persze kurta farkú malacka nem volt a hónuk alatt azelőtt se. Az ilyen illusztrációk csak a színes képeslapokon voltak, amelyeket illett küldözgetnünk egymásnak. ma már ezt is kiszorította a világháló.  Így megeshet, hogy a kéményseprőnk is drótpostán  jelentkezik, elküldi a bankszámlaszámát. S ha utaltam, viszontválaszban biztosít, hogy 2017 se lesz jobb mint az idei esztendő. Előre mondom, kerül amibe kerül én már ezzel is beérném.