Soha rosszabb könyvnapi dedikálásom ne legyen. Fedor Vilmos és Hajnal József között léptem fel, pontosabban ültem ki a placcra. Egy órára, négy és öt között.
Nem gondoltam előre, hogy pénteken majd ennyien keresnek meg a Géniusz standjánál meghirdetett találkozásra. Egészségesen mérsékelt hiúság nélkül aligha érdemes a Parnasszus lankáit megmászni. Így aztán a félig teli pohár alapú optimizmusom szerint sikerrel jártam. A többség a korábban vásárolt műveimet hozta aláíratni. Kiderült, hogy vannak akik gyűjtik a könyveimet és akadt egy kedves hölgy aki elmondta, a cikkeimet is kivagdossa az Északból. Kérdeztem, miért teszi – vajon ennyire elégedetlen ezekkel. Megnyugtatott, emlékül őrizgeti. S a csúcs, hogy egy másik hölgy Olvasó meglepett egy antik órával. Legalábbis úgy tudta, ez egy óra és emlékezett rá, hogy gyűjtöm a régi időmérőket. Izgatottan bontottam ki, s a képen is látható ez egy régi voltmérő. Nem akármilyen, órának álcázott rádióműszerész készülék. Ezzel a régi telepes rádiók feszültségét méricskélték javításkor. Faluhelyen, ahol ugye még nem volt áram. Nagyon köszönöm a kedves ajándékot.
S volt egy két Olvasó aki rendelést is adott. Javasolták, mik legyenek a következő könyvemben. Mindent jegyeztem, felírtam, s akinek megígértem keresem majd. Pityu – vevő minden érdekes témára, lehajol értük és ha kell házhoz is megyek….
