Hétfő nem az én napom volt. Talán az egész hetem se. Viszont elmondhatom olyan új élményekkel gazdagodtam amelyek számomra ismeretlenek voltak. Idáig.
Tudja milyen egy rendőrségi előállító fogda. Ha nem kívánom, sose ismerje meg. Bár azt mondják odabent mindenkinek van egy téglája. Hát én most kitapogathattam. Az előállítás egy rituális procedúra az egyik rendőr átad a másiknak. A fogdaparancsnoknak.
Egy dobozban kiraktam a zsebeim tartalmát, gyógyszereimet, telefonomat és levetették a nadrágszíjam és elvették a cipőfűzőimet. Úgy mint ahogyan azt már filmeken láttam. Aztán irány a cella. Nem volt tengerre néző mint Monte Crísztónak így a hármast kaptam, egy deszkapriccsel . Az ablakok előtt olyan vasrácsok voltak amelyeket én már egy év alatt se tudnám elfűrészelni. Leültem a lócára és ültem a félhomályban, s hallgatóztam. Ahhoz képest, hogy erős klauztrofóbiám van egészen jól tűrtem a megpróbáltatást. Amikor kértem, hogy az ajtót egy félujjnyira hagyják nyitva hátha nyugodtabb leszek, kiröhögtek.
Ehettem volna májkrémet extrudált kenyérrel , de nem akartam terhelni a kincstárt, lemondtam a vacsorámról. Ezen a krízisen átsegített, hogy nyalhattam a sebeimet. Emlékezetből mondom, az intézkedő közterületesek a súlyos testi sértés minden válfaját bevetették ellenem. Bár sem súly sem korcsoportban nem vagyunk egyformák megtették amit a haza elvárt tőlük. A bal lábamra nem tudok állni, a nyakam ki van ficamítva és a járásom teljesen bizonytalan. Mint a sorsom is.
Ugyanis ha ezt az eljárást megússzák a hatóság képviselői akkor nekem már semmi keresnivalóm nem lesz a szeretett városomban. Persze , hogy jutottunk idáig, ez a kérdés. történt az, hogy tegnap két óra előtt pár perccel megálltam, járó motorral a nagy posta melletti placcon. Barátom beugrott a kocsiba, mire a lehúzott ablaknál a két egyenruház kérte a személyimet és a jogosítványomat. Olyan rutin ellenőrzésnek tűnt. Amikor a szakadt Suzuki vagonnal vagyok hozzászoktam ehhez. A fekete Skoda Szuperbével még nem stoppoltak le. Semmi köszönés, semmi bemutatkozás a kocsi háta mögött mondták meg, hogy 10 ezer forint lesz a tarifa és már körmölték is a feljelentést. Konfliktuskezelésben jó vagyok mint minden házasember. Vitattam a büntetés jogosságát mint most is. Kértem, hogy engedjenek el mert 10 ezer forintos büntetésnél nem érdemes visszatartaniuk
. Rosszul lettem, úgy felment a vérnyomásom, hogy be akartam ülni a kocsiba előkeresni a Cordalex gyógyszeremet. Az urak nem adtak engedélyt erre a manőverre, rögtön egy bilincs kattant a jobb kezemen. Ez fontos mert ez el is vágta a kezem. Innentől már csak szédelegtem, kerestem a kocsiban a biztonságot. A két értünk dolgozó őr a másik perecet is fel akarta rakni, miközben párban biztatták egymás, hogy fújjanak le., Elkeseredésemben mondtam, nekem is van gázpisztolyom, engedéllyel. a jobb zsebemben lecipzározva. Ez úgy hatott rájuk mint a harci kutyákra – a tököm … Levertek, a fejem a földbe, és a súlyosabb egyén a fejemre és a nyakamra ülve kivette a gázpisztolyomat a zsebemből.
Egy órát teljes bilincsben töltöttem a posta sarkon 18 közterület felügyelő őrizetében. Szerencsémre végül a rendőrök kiszabadítottak és elvittek a kórházba látleletre. Elsőre büszke voltam, hogy a koromhoz képes milyen jól megúsztam a tettlegességet ám mire a kórházba értünk már megváltozott a helyzet.
A saját verzióm – a megtámadóim tudatosan készültek erre. Aki ebben kételkedne olvassa el a gráfon ezzel kapcsolatban írt cikkeimet. Akinek kérdése van nyugodtan keressen. A csütörtöki meghallgatáson szót kérnék a városházán. Szerintem a miskolci közterületesek nemcsak a ruhájukban hajaznak a rendőrökre – akiket a hozzám hasonló tisztelnek – de próbálnak a város uraiként viselkedni. Minden cselekedetükkel rombolják a városvezetés tekintélyét, hergelik az autósokat miközben más területeken alig látni őket.
h
