Kiváncsi lettem milyen képek halmozodtak a gráfon négy évvel ezelőtt, áprilisban.Találomra újítottam be a fontosabbakat. Egy biztos, az akkori ellenzék rossz paszban volt már a választás előtt. Akárcsak most. Maguknak borítékolták az eredményt. Mintha a történelem ismételné önmagát. Sorozatban , szériában. Megszűnőben a váltópártok rendszere. A mindenkori kormányon lévők hatalomra vágyóknak aposztrófálják az ellenfeleiket. Míg az ellenzék sem szűkölködik a nem éppen nyomdafestékre méltó jelzőkben. Megy az adok kapok ami a vasárnap estig még tetőzik.
Közben annyi bombahír, megaleleplezés éri a választók ingerküszöbét, hogy kezdünk immunissá válni. Ma például a Vörösmarty utcában az egyik jobbikos plakátot olyan dolgokkal mázolták tele amit négy éve még aligha lehetett volna még elképzelni se.
Úgy tetszik megy a blöff, egymásra tromfolnak és bátran lapot húznak húszra.
Bármerre járok másról se esik szó, mint hogy mi lesz vasárnap este. S hogyan tovább másnap. Nyugaton a választás, s a fizetés annyira személyes intim valami, hogy barátok között nem is illik erről beszélni. Főleg nem ismeretlen idegenek előtt. Úgy tartják magánügy. Persze ennek van némi kúlturája. Például vannak országok amelyeknek a miniszterelnökét a kutya se ismeri. Miért is kellene tudni a nevét. Egy választás nem rengeti meg a társadalmat. A felső polcon zajlik az átrendezés míg a közigazgatásban a szakemberek teszik a dolgukat tovább bárhogyan is alakuljon a voksolás kimenetele.
A vezető rendőröknek, ügyészeknek és a közigazgatás főszereplőinek nem kell a körműket rágni, hogy ki lesz a győztes. Nálunk viszont mindent véresen komolyan veszünk. Annyira, hogy már elment a kedvem a tévénézéstől. A politikusok és a politilogusok egymásnak adják a helyet a stúdiókban. Angliában elég játékosan zajlanak a választások. Ott fogadásokat is lehet kötni az eredményre.
Ha itt is lehetne most nagy tétet tennék egy emberre. Persze nem mondom meg, hogy kire. Legfeljebb csak vasárnap este árulom el.
Egyébként komolyan kérdezem – tényleg mi lesz hétfőtől?
