A világra nyitott újságíró az utolsó leheletéig a hívatásának él. Az igazi, őszinte szakmaszeretet nem engedheti meg, hogy a politikai szekértáborok valamelyikének az elefántcsont tornyába bújjon, rejtőzzön. Jómagam az elmúlt félévszázad alatt rendszereken, rezsimeken át próbáltam megfejteni a potentát politikusok szakmai titkait.
Az elmúlt három évtized során csaknem valamennyi miniszterelnökkel, számos miniszterrel, államtitkárral és pártvezetővel sikerült beszélnem, beszélgetnem. Gyarló hiú tollforgatóként –fotós kollégáim ismerik a heppjeimet – közös fotókat is őrzök ezekről a találkozásokról. Annyira hülye nem vagyok, hogy ne tudjam ezek a leereszkedések nem szerény személyemnek, hanem az éppen általam képviselt médiának szólnak. Politikusa válogatja, a legtöbben inkább a média megjelenési lehetőséget láthatták bennem. Kérdéseimre megnyíltak és válaszoltak.
Megesett, megkértek, legyen ez vagy az a rész egyszerű háttérbeszélgetés, belső információ és ne jelenjen meg az újságban. Igen, ettől politikus a politikus, hogy tudja mi az, amit megoszthat a nyilvánossággal és mi az, amit jobb, ha elhallgatunk.
Mindez arról jutott eszembe, hogy Balog Zoltán – egyszerűen szólva a nagytiszteletű emberminiszter – hiányzik majd a következő Orbán kormányból. Nekem és még sokan másoknak nagyon is. Itt az ideje, hogy eláruljam az első találkozásunkat.
Mint ismeretes társadalmi felzárkóztatásért felelős államtitkárként kezdte és ebben a minőségében egy Miskolchoz közeli roma telepen szólaltattam meg először. Szóba került az összes lózung, a cigányok felzárkóztatása, az uniós integrációs alapok elköltése, s míg diskuráltunk apró mezítlábas pulyák szaladgáltak köröttünk. Elmesélte, hogy maga is hasonló környezetben nőtt fel és Ózdtól Nekézsenyig sok ilyen apró, szegényes borsodi településen követte a lelkész édesapját. Kétségem se támadhatott, hogy minden szava őszinte aggodalommal és nagyra törő tervekkel teli mondatok. Ki ne felejtsem – többször hangsúlyozta – önmagát a régiónk miniszterelnökének érzi magát…. hozzátette rögtön – csak fenn meg ne tudják!
Majd beszállt a szakadt, leamortizált A6-osba, amit állítólag még Szekeres Imre honvédelmi minisztertől örököltek meg. Később egy másik észak borsodi faluban egy derűs tavaszi délutánon egy napközi otthon lépcsőjén ülve adott interjút. Felhúzott lábakkal mosolygott a kollégám kamerájába, s ezt a képet keresem, nem lelem már napok óta. Ugyanebben a faluban elmentünk a régi lelkészházba is ahol az egész település apraja nagyja ismerősként fogadta, köszöntötte.
Egy késő esti órában Mengyi Roland megyeházi szobájában váltottunk szót. Ismerve egymás hitét most éppen Ő kérdezett – mi a véleményem arról, hogy az ország házában beszólt Elie Wiesel zsidó írónak. Ezt is kibeszéltük minden sértődöttség nélkül.
Interjúkészítéskor már leszoktam a jegyzetelésről. Jobb hasznosabb ilyenkor a partner szemébe nézni. Ezek a farkasszemezések minden hazugságvizsgáló készüléknél eredményesebbek. Összességében van egy 12 órás hanganyagom a vele készült interjúkról. Sose hallgattam vissza, hiszen az íráskor minden mondata megtapadt a szürkeállományomban.
Egy telefonos interjúban – rögzítve volt – kiállt Székhelyi József színházigazgató mellett. Noha a művész úr nem volt a kormány szíve csücske, Balog Zoltán elítélte az egri városvezetést, amely kitiltotta onnan Székhelyit. Megjelenés előtt az akkori sajtósa Németországban éppen vezetés közben hívott fel, hogy ezt kihagyná, amíg nem beszélte meg Balog Zoltánnal, aki éppen a parlamentben ült. Egy óra múlva már Ausztriában döngettem a sztrádán, amikor Andrási Kata visszaszólt – igen a miniszter úr megerősítette a véleményét.
Ezek után számomra semmi meglepetést nem okoz – amikor kijelentette – vannak, akik félistenként tekintenek a Fidesz prominenseire, míg mások alattvaló gazembernek tartják őket. Balog Zoltán valahogyan miniszterként se tudta soha megemészteni a kettős gondolkodást, nagytiszteletű lelkészként se volt híve az elvakult, a tényeket félresöprő, megosztó gondolkodásmódnak. A Teremtő szolgájaként kiemelkedő személyisége volt a kormány két ciklusán át.
Valahol Szabolcsban egy körzeti orvosi rendelő átadása után töltött káposztát ebédeltünk kettesben. Hat nyírségi gombóc elpusztítása közben – összeszámoltuk mi minden tartozik a csúcsminisztérium hatáskörébe. Elszóltam magam – biztosan a sok tejfölözés miatt – hogy nincs ember, aki egyszerre ennyi mindenhez ért. Elmagyarázta, azért vannak a felkészült államtitkárok, akiket nem árt időnként kvalifikáltabbakra cserélni, hogy a dolgok flottul menjenek.
Itt árulta el, hogy számára a bibliaolvasás a legkellemesebb kikapcsolódás. Barátaival ez a közös programjuk. S mi van akkor, ha a barátok közül ilyenkor előhozakodik valamilyen kéréssel. Nem zavarja e egy ilyen epizód a szellemi felfrissülést. Kiderült, hogy nem. Az Ő barátai tudják, hogy ennek milyen reakciója lenne.
S még egy itteni kulisszatitok. Akkoriban zajlott dr. Csiba Gábor kórházi főigazgató felmentése, pontosabban a felfüggesztése a megemelkedett csecsemőhalálozások miatt. Amikor ezt is kitárgyaltuk magához intette Szócska doktort az éppen ügyeletes egészségügyi államtitkárt. Neki is elmondtam ennek a hátterét, s hogy a helyi közvéleményben mennyien szurkolnak a főigazgató visszahelyezéséért. Szócska a homlokát ráncolta – ki nem mondta volna, mi közöm van ehhez – így miniszter úr röviden zárta le az ügyet. Ma péntek délután van, a főigazgató hétfőtől ismét dolgozhat.
Hejőkeresztúr ide csaknem egyszerre érkeztünk az iskolába. Szokás szerint a legújabb könyvemhez kértem támogatást. Mint az egyik legjobb Olvasómtól. Elkérte a kéziratot, amire számítottam. A sofőrje szerint hazáig ki is olvasta.
Szerencsen egy Március 15.– i ünnepségen ugyancsak ebéd közben beszéltük meg, hogy ideje lenne méltó emléket állítani Cukor Adolfnak és a Fox uraknak, akik itt a megyénkben születtek és az óceánon túl megteremtették Hollywood bölcsőjét. A projekt beindult, de még nem látni az alagút végét.
Nekézsenyben eltűnt Balog Zoltán a felújított parókián. Később tudtuk meg, hogy az ott élő dadusát köszöntötte. Megható jelenet volt. Ilyenkor a miniszter úr kíséretének fő oszlopai Bráda Ferenc és Lakatos Márk távol tartotta a médiát. Egyébként az említett urak ritkán látott, tapasztalt empátiával kezelték Balog Zoltán kapcsolatrendszerét az újságírókkal és az iránta érdeklődőkkel.
Jómagam, aki számos oldalas interjút írtam Balog Zoltánról a hívei közé soroltak. Talán ennek a következménye, hogy sokan rajtam keresztül próbáltak hozzá kapcsolatot szerezni. A jó szándékú érdeklődést sose hárítottam el. Valamennyi telefonáló közül azok voltak a legérdekesebbek, akik elmondták együtt dolgoztak vele a diósgyőri gépgyárban, ahol valóban esztergályos volt.
Talán tavaly volt egy zenei fesztivál Sárospatakon ahol családostul volt jelen. Itt került szóba, hogy megjelent az AB Ovo kiadónál egy mű, amelynek címe – a politika 12 szürke árnyalatai. Ellenzéki írás és ebből Ő valahogyan kimaradt. Nem tehettek mást, hiszen semmi fogást nem találtak rajta. Ajánlottam, írnék Róla egy aktuális témákkal tűzdelt interjúkötetet. Szerényen hárított – majd ha nyugdíjas lesz.
Szerintem akkor ideje, hogy munkához lássunk.
