Feszültség lappang a Bodrogkeresztúriak és az oda látogató zsidó zarándokok között. Ezen a borvidéken csaknem húszezer zsidó élt a holokauszt előtt békés szimbiózisban a keresztény lakossággal. Máig is mindenki tudatában van annak, hogy az izraelita közösségek óriási szerepet játszottak a környék fejlődésében kezük nyomát számos szép épület őrzi. Kezdetben örömmel fogadták az ottani temetőben nyugvó csodarabbi sírjához érkezőket a világ minden tájáról. Májer József polgármester elmondta, már megszokták, hogy az év minden szakában egymást érik a vallásos kaftános zarándokok jelenlétüket, letelepedésüket is természetesnek tartják. Elfogadták, hogy kiszolgálásukra egyre több vallási közösség rendezkedett be helyben és a környéken. Ám ezzel a folyamattal együtt sok olyan nem kívánatos jelenség is bekövetkezett, ami mellett nem mehetnek el szó nélkül. S mi előtt bárki is idegengyűlölettel vagy kirekesztéssel gyanúsítaná meg az ottaniakat meg kell erősíteni, erről szó sincs.
A falu lakossága viszont nehezen tudja elfogadni, hogy a külföldiek sorra vásárolják a Bodrogkeresztúri házakat. Jelenleg már húszat vettek és most is akad néhány vételi szerződés a kormányhivatalban elbírálás alatt. Tudni kell azt is, hogy a magyar állampolgársággal rendelkezők minden engedély nélkül szert tehetnek ezekre az épületekre. A külföldiek annyira felverték az árakat, hogy a helybéli fiatalok nem képesek velük versenyezni. E miatt sokan elvándorolnak, és ha ez a tendencia folytatódik, Bodrogkeresztúr Patyomkin faluvá válik panaszolta a polgármester.
Ma már az se titok, hogy az új befektetők rettenetesen elhanyagolják az ingatlanjaikat. Sokuk udvarán olyan sok a szemét és nagy a gaz, hogy a népegészségügyi hivatal most vizsgálja, mit tehetnek a gondatlan házak tulajdonosaival szemben. Még szomorúbb, hogy az új tulajdonosok egyre nagyobb közmű és adótartozást halmoztak fel. Jó hírűket az se öregbíti, hogy többen tetemes összeggel tartoznak a helyi mestereknek. Azt is a szemükre vetik, hogy a legelemibb szocializációra se hajlandóak, s hangoskodásukkal zavarják az ottaniak nyugalmát.
Sokáig gondolkodtam, miként lehet ezt úgy megírni, hogy ezeket a megállapításokat, tényeket senki se vélje valamilyen sanda, sunyi antiszemitizmusnak. Azon is töprengtem, hogy az ottani zsidó közösségek vezetői miért nem hajlandóak ezeket emberi módon megbeszélni a falu első emberével. Miért nem próbálnak tenni valamit, hogy a zsidóságról kialakulóban lévő negatív kép megváltozzon.
A falu lakossága a polgármesterrel az élen kész a problémák kibeszélésére. Nem hiszem, hogy nyelvi nehézség lenne az akadálya, hogy ez a találkozó mielőbb összejöjjön. Már csak azért se mert idáig is mindannyian rengeteget segítettek, hogy a csodarabbi halálozási évfordulóján minél több zarándokot tudjanak befogadni.
A helyzetet kissé bonyolítja, hogy az a zsidó vallási közösség amely itt megtelepedik nem rendelkezik magyarországi gyökerekkel. Ám az ebből a lokális ügyből eredő ellenérzéseket valamennyi hazai zsidó szervezet megsínyli.
Kerényi László felvételei
