Ha valaki félévszázadig egy helyben publikált a nyomtatott sajtóban ne csodálkozzon, ha időnként még mindig felismerik Miskolcon. Általában az első kérdés, hogy vagyok. Jól. Bővebben. Ahogy a hetven esztendő felé tartó társaim – röviden így szoktam letudni a kötelező köröket.
Majd jönnek a témák, hogy ezt vagy azt kellene megírni. Majd a jól megszokott módon mindenkit szívesen meghallgatok, hátha ebből is egyszer még egy színes sztori kerekedik.
A képünkön látható Kanyog Miklós tehertaxis nyitott szemmel jár. Így aztán mindig mindent észrevesz, ami nem lenne természetes. Most is rákérdezett – hátha utána járok – a kohászati művek legendás vezérigazgatójának a bútoraira. Elmondta, hogy valamikor a gyár felszámolásakor még ő szállította Herceg Ferenc muzeális értékű irodai bútorait a vendégházba. Az íróasztallal hatan is alig birkóztak meg. A másfél száz esztendős fekete ébenfa garnitúrával majd megszakadtak. A rakodásról még máig is őrzi a számlát. Olyan kíváncsi természetű, s most arra gondolt, hogy bekéredzkedik a vendégházba, megnézni milyen állapotban lehetnek ezek a míves bútordarabok. Mi sem természetesebb, hogy nem teljesült a kívánsága. Így aztán aki tud, erről valamit jelezze Miklósnak – 20 926 9285 – ugyanitt költöztetést is vállalnak. Ez legyen a reklám helye.
Különben még a Déli Hírlapos időkben jöttem rá, hogy az újságíróknak illő jóba lenni a taxisokkal. Ők ugyanis mindent látnak, hallanak, ők azok, akik mindig jókor vannak jó helyen. S szívesen elmondják, ha érdekeset láttak, hallottak. Egy időben, amikor még a CB rádióval dolgoztak magunk hallgattuk a forgalmazást. Ennek köszönhetően a DH volt a legjobban informált lap a régióban. Azokból az időkből emlékszem a Roráriusz bútorai körüli hercehurcára. Ezt is Miklós fedezte fel, hogy az értékes védett nemzeti értéket képviselő garnitúrát, a teljes berendezést kilopták az országból. A napokban Roráriusz leszármazottai is nyomozásba kezdtek, s első körben Miklóst kérdezték meg, ki mit tud ebben az ügyben.
A fenti úrral a Centrum melletti buszmegállóban futottunk össze. Mint régi Olvasóm szólított meg – dagad a keblem és hízásnak indultam amikor elmondta, a könyveimet is olvasta. Bemutatkoztunk, sőt még egymás életkorát is megjegyeztük. Sajnálom, a nevét viszont nem írtam fel. Amikor azt mondta, hogy a nyolcadik ikxet tapossa nem akartam elhinni. Főleg akkor nem amikor a buszra nálamnál lényegesen gyorsabban pattant fel. Mondott valamit az egészséges hosszú élet titkáról is. Na ezt aztán tényleg elfelejtettem. Remélem megüzeni.
