A vendéglátóim elvittek az Izraeli Holt tenger egyik luxusszállodájába. Pontosan 1996 tavaszán. Ott találkoztam először azzal az éttermi technikával ami ma Miskolcon leginkább a La Mirage vendéglőben működik.
Befizetsz 1300 forintot és negyven percig annyit ehetsz, ihatsz amennyit csak bírsz. Direkt írtam, hogy bírsz és nem azt, hogy akarsz. Mert hiába szeretnéd leenni az utolsó fillérig ha már a szemed se viseli a dözsikét. A Déryné utca hét szám alatti volt Gösserben minden nap kétféle leve és ki tudja mennyi főétel, hús és számtalan köret közül választhatsz kedvedre. Természetesen a desszertről se feledkeznek meg. S, hogy zavartalan legyen a nyomtatás az asztalokon ott van a szódavíz amellyel leöblíthetjük az utolsó falatot is. A rendszer bevált kitűnő. Nem láttam, hogy rácsaptak volna valaki kezére mert már a hetedik teli tállal fordult a svédasztaltól.
Jut eszembe ott a tengerparti hotelben vendéglátóm folyamatosan mondogatta – ezért ő most személyenként 120 dollárt fizetett. Szíveskedjek ennek megfelelő mértékben fogyasztani. Higgyék el, hogy óriási teher nyomta a vállamat. Olyan volt mintha nem lennék éhes. Sőt a rengeteg finomságtól már ránézésre megcsömörlöttem. Nem vagyok kis étkű, de a rám tapasztott fogyasztási kényszer hatására lebénultam. Miskolcon ebben a vendéglőben senkinél nem tapasztaltam ezt a különös jelenséget. A tulajdonos elmondása szerint a rendszer működőképes. Van aki pluszban fogyaszt, soha nem kell senkit figyelmeztetni a negyven perces határidő lejártára és a nagy többség viszont kellő mértékkel tölti fel a tálcáját. Végül ez a különbség csak kiegyenlítődik. Emlékszem amikor egy előadó azt merte mondani, hogy a kommunizmusban mindenki annyit vesz majd ingyen az üzletekből amennyi a saját igényeit kielégíti. Persze ezt a marhaságot senki nem hitte el, rá is kérdeztek, mi lesz ha valaki mégis habzsolni kezdi az élvezeteket. Nos, a tanár elvtárs, csak azt hajtogatta, hogy ilyen nem fordulhat elő, mert a szocialista embertípus a kommunizmusban röstellené ezt a viselkedést. Lehet, hogy ezt maga se gondolta komolyan, de neki ezt kellett válaszolnia.
Itt a La Mirage étteremben nem kell szégyenkezni, ha többször fordulunk a svédasztal irányába. Mindenki ezt teszi. Ja, és nem láttam olyat, hogy valakit a negyvenedik percben állítottak volna fel az asztaltól.
