Fájdalomcsillapítás: a fájdalomba nem szabad beletörődni!

Egységes fájdalomcsillapítási szakmai ajánlásokat (guideline) gyűjtene egy csokorba, illetve dolgozna ki az Európai Fájdalom Társaságok Szövetsége. Indoklásuk szerint léteznek ugyan adott betegségekre vonatkozó diagnosztikai és terápiás irányelvek, de fontos lenne az egyes szakterületek felett átívelve, a fájdalom és a fájdalomcsillapítási lehetőségek felől megközelítve, komplex irányelvek átgondolása. Az EFIC törekvése, hogy feldolgozza a különféle szakterületeken felhalmozódott tudást és tapasztalatot, majd ezek alapján állítson össze a fájdalomcsillapítás egy-egy részterületét teljesen lefedő, átfogó európai útmutatást – tájékoztat Vécsei László.

A továbbképzésre, az ismeretek bővítésére nagy szükség van, ezt az onkológusok is hangsúlyozzák. „Be kell látnunk, hogy a fájdalomcsillapítás készségszintű, alapvető ismerete még az onkológusok körében is nagyon hiányos, így a fájdalomcsillapításról szóló ismereteink bővítéséről nem mondhatunk le” – gyakoroltak önkritikát a Klinikai Onkológia című tudományos folyóirat szerzői egyik publikációjukban. A lapban a további nehézségeket sem rejtették véka alá: „a speciális fájdalomambulanciák száma kicsi, feladatuk sokrétű, mivel nemcsak a daganatos fájdalom csillapításával kell foglalkozniuk. A fájdalomambulanciákat a betegek alig ismerik.”

Kombinálják a módszereket

– A fájdalomcsillapítás az orvoslás alfája és omegája, minden orvosnak kötelessége. A gyakorlatban az optimális, ha a beteg kezelőorvosa be tudja állítani a megfelelő fájdalomcsillapítást, hiszen ő ismeri legjobban a betegét, a kórelőzményeket, az alkalmazott terápiát és azok mellékhatásait, a hatóanyagok esetleges kölcsönhatásait. Ha az adott osztályon alkalmazott módszerekkel nem sikerül megfelelő fájdalomcsillapítást elérni, szakorvosi konzílium segíthet, illetve a beteg is felkereshet egy fájdalomambulanciát. Nagyon fontos a háziorvosok szerepe is, hiszen az aktív kezelési időszakokon kívül, a kontrollvizsgálatok közötti időben ők vannak legközelebb a beteghez – fogalmaz Vécsei László. A szakorvosok közötti kommunikációra azért is szükség van, mert egy beteget egyszerre többféle fájdalom is kínozhat. Össze kell hangolni, mit lehet tenni például a reumatológiai jellegű, az idegi eredetű vagy a depresszió által felerősített fájdalmak ellen egy időben.

A fájdalomcsillapításban leggyakrabban alkalmazott gyógyszerekről sok tapasztalat gyűlt már össze. Egy-egy speciális területen ugyanakkor elérhetővé váltak új hatásmechanizmusú, újabb támadáspontú gyógyszerek is, illetve nagyon sok kutatás zajlik világszerte ilyen szerekkel. Biztató vizsgálatok folynak például olyan vegyülettel is, amelynek a fájdalomcsillapító hatása erősebb a morfinénál, s jelen adatok szerint úgy tűnik, hogy hozzászokást sem okoz (az alkalmazáshoz még további kutatásokra van szükség). A gyógyszerek mellett fejlődtek az idegsebészeti módszerek, bővült az intervenciós radiológia eszköztára is a daganat okozta fájdalmak ellen.

Vécsei László rávilágít: miközben a fájdalomcsillapítás célja az életminőség javítása, a fájdalomcsillapítás is okozhat az életet megnehezítő mellékhatásokat. Mindenkinél személyre szabottan kell megtalálni a leghatékonyabb, a beteg számára elfogadható, vállalható módszert. A fájdalomcsillapítás beállítása nem egyszeri feladat: hónapról-hónapra vagy akár napról-napra a szükségletekhez kell igazítani.

Mit érez a beteg?

– Amíg egy daganat mérete képalkotó vizsgálattal objektíven megmérhető, addig a fájdalom mértékét kizárólag maga a beteg tudja megítélni. Hiába csapnak rá két embernek ugyanakkora erővel a kezére, nem ugyanakkora fájdalmat fognak érezni. De az ugyanakkora ütést ugyanaz az ember sem biztos, hogy ugyanakkora fájdalomként fogja megélni egyik napon, mint egy másik napon, reggel vagy este, ha jó kedve van vagy ha depressziós – sorolja Vécsei László. Mivel a fájdalomérzetet a lelkiállapot is befolyásolja, olykor depresszió elleni gyógyszer használhat a fájdalmak ellen, illetve sokat tudnak segíteni a pszichológiai módszerek is.

– A pszichológia egy nagyon fontos tudományterület: a klinikánkon a pszichológusok a gyógyító és a tudományos munkának is nagyon aktív részesei. A pszichológiai módszereknek molekuláris szinten is kimutatható következményei vannak, funkcionális MRI vizsgálattal például követhető, ahogyan az érzelmi állapot változása kihat az agyi vérkeringésre is. Amint azzal a pszicho-neuro-immunológia is foglalkozik, a pszichés tényezők bizonyítottan befolyásolják a szervezet működését: az immunrendszer állapotát éppúgy, mint a fájdalomküszöböt, a fájdalomérzetet – fogalmaz Vécsei László.

A Magyarországi Fájdalom Társaság megalapítását az motiválta, hogy a fájdalom az egyik leggyakoribb panasz, amivel a betegek orvoshoz fordulnak. Az orvostársaság célja az akut és krónikus fájdalom szindrómában szenvedő betegek teljes körű ellátásának szakmai tudományos eszközökkel történő előmozdítása. Összefogja az e területen dolgozó kutatókat, orvosokat, valamint az egészségügy más területén dolgozó diplomás szakembereket. A társaság szakmai fórumot nyújt a klinikai kérdések mellett a fájdalommal kapcsolatos alapkutatásoknak is.