Egy fiatal nagyváros nyerte el jóval több, mint 100 éve öntudatát a kabaré nevű vállalkozástól, amelyet Nagy Endre indított be és máig is prosperál. Nem utolsósorban a ma 80 éves Sas Józsefnek köszönhetően, aki színház nélkül, pénz nélkül, bárhol és bárhogyan képes megszerezni imádott közönsége figyelmét. A ma 80 éves Sas Józsefet köszöntjük.
Tudják, hogy mi kell elsősorban és legkivált a harsány komédiához? Alázat. És másodsorban végtelen szeretet. Az, hogy csak az érdekeljen, egyes-egyedül az egész világon, hogy nevessenek. Mindegy, min, bármin. Igen, ha kell, akkor kézen állsz, cigánykereket hánysz, letolod a gatyád vagy ilyesmi és nem szavalod el, hiába tudnád nagyon szépen, az első magyar zsidó költő, Kiss József Tüzek című sép, lázító versét. Mert nem tudod nézni, hogy nem nevetnek. Hogy szomorúak, mint a magyar emberek oly sokszor, általában. És Te arra esküdtél fel, hogy ezt ne hagyd annyiban. Pedig Neked sincs sok okod az örömre: Polacsek József néven születni Békéscsabán 1939-ben, ezek, valljuk be, nem túl fényes életkilátások, ha mégis örülhetsz valaminek, az legfeljebb csak az lehet, hogy mégis és mindennek ellenére élsz. Édesapád, ahogy a Wikipédia írja, „a holokauszt áldozata lett”, kevésbé hivatalosan meggyilkolták. A század további története szintén nem volt egy kiköpött hászene, úgyhogy Te, kerül, amibe kerül, nevettetsz.
Polacsek, művésznevén Sas József – kapaszkodjanak meg – kereken 60 éve, 20 évesen végezte el Rózsahegyi Kálmán színiiskoláját és azóta csinálja ezt: azért küzd, hogy figyelj rá és nevess rajta.
Bevetette magát 34 évesen a falatnyi Mikroszkóp Színpadra, ott megvetette a lábát és játszott Harkányi Bubu, Major Tamás, Markos és Nádas és mindenekelőtt Hofi Géza mellett. Kabarétréfát produkált, slágerátiratot énekelt, Hacsekként kergette őrületbe józan és bölcs ugratásaival Sajót, aztán konferált, igazgatott, szóval vitte a boltot napi 24 órában, fáradhatatlanul és lelkiismeretesen. Igen, közben változtak a rendszerek és a lehetőségek, sok minden történt, voltak jobb és rosszabb időszakai a politikai kabarénak és a Mikroszkópnak is. Egy azonban biztos: a Mikroszkóp aprócska nézőtere minden este tele volt és az emberek leültek a TV-képernyők elé is, hogy megnézzék lényegében mindig ugyanazt.
Mert Sas József olyan komédiás, aki alól nem lehet kihúzni a szőnyeget, olyan bohóc, aki az ablakon jön be, ha kipenderíted az ajtón és dolgozik és hülyét csinál magából és bármire képes volna Érted, drága, kedves, aranyos közönség, hogy gyere el szépen és figyelj. És nevess, nevess, áldjon meg az Örökkévaló Isten, nevess, mint Izsák ősapánk, akinek neve: nevetés. Isten is nevetett a Babilóniai Talmud szerint, amikor áldott emlékű bölcseink túljártak az eszén és máshogy értelmezték a Tórát, mint ő. Aki a nevetést szolgálja, az a Teremtés művét szolgálja, a Jóistent szolgálja. Sas József itt van továbbra is 80 évesen, pénz és színház nélkül, minden pillanatban fellépésre készen.
Sas József szenvedélyesen szereti a közönségét és ez a közönség, mi mást tehetne, viszontszereti őt. Szeretet és alázat. Ez a nagy ripacsok adománya nekünk. Hálásak vagyunk érte.
Isten éltesse Sas Józsefet 120 évig, játsszon csak, ahol lehet, s amíg bírja.
Az Új élet nyomán
