Tehát húsz esztendeje lehetett, hogy letették az első miskolci plaza alapkövét. Mivel ott voltam úgy emlékszem, mint ha ma lett volna. Ott csoportosultunk ahol annak idején a hétvégi autóvásárokat rendezték, a Szeles utcai grundon. Tényleg kurva meleg volt így egy fehér lakodalmas sátorban gyülekeztünk és vártunk. Egy helikopterre, ami nagy zúgással szelet vihart kavarva keresett egy biztonságos leszállási helyet. Úgy, hogy ne fújja el, ne döntse romba a protokoll sátrat. Emlékeim szerint az izraeli tulajdonos volt az, aki a mennyből a földre szállt közénk, s cirka húsz percig az alapkő letételének idejére megtisztelt minket a jelenlétével. Kobold Tamás polgármesterrel gyorsan lezavarták az ilyenkor szokásos ceremóniát, belemosolyogtak a kamerákba, megörökítették a nagy pillanatot. Mert tényleg az volt, ez volt Miskolc első plázája és dolgok jelenlegi állása szerint az utolsó is. Ja, ne feledjem később ebből még volt egy kis gubanc, kiderült, hogy a helikopternek nem ide szólt a leszállási engedélye. Hanem a repülőtérre. S ugye mindig vannak jó emberek, akik ebből aztán egy jó kis cirkuszt kerekítettek. Bár az igazság, hogy ilyen pilóta bravúrra, ahol nincs, elkerített leszállóhely csak kényszerből lehet landolni. A lényeg ezt a kis malőrt sikerült elkenni.
A sátras vendéglátásról csak annyit, hogy falatkák és üdítők várták a fontos embereket, akik hivatalosan voltak erre az eseményre. Végül nem mindannyian csupán a szemfülesek kaptak egy baseball sapkát, miskolci pláza felirattal. Magamnak is kibrusztoltam egyet és próbáltam megőrizni a nyitásra. Ott ugyanis elhíresztelték, hogy aki ezzel a kobakján jelenik meg a megnyitón fél áron vásárolhat. Gondoltam, ha kettőt szereznék akár ingyen is shoppingolhatnék.
S még csak annyit, ennek az intézmények a fénykora akkor volt amikor Sárosi pali barátom igazgatta. Az ő idejében a Pláza több volt, mint egy egyszerű bevásárlóközpont egy nagyszerű kulturális centrumként funkcionált egymást érték az ide szervezett közösségi, családi rendezvények.
