Volt a miskolci sajtóban egy úgynevezett konszolidált időszak a rendszerváltás után. Az önkormányzatnak még csak televíziója volt és ez teljes harmóniában, szinte szinkronban működött a nyomtatott napilapokkal. Mert ugye volt az Észak-Magyarország és a Déli Hírlap, amely folyamatosan háborúzott, az Olvasók kegyeiért. Nem voltunk ellenségek, csak versenytársak. Igazából nem volt egyszerű a két lap közötti kommunikáció, mert vezetői szinten nem erőltették a különböző médiumok munkatársai közötti barátságot. Jómagam sokat bosszankodtam, amikor egy egy eseményre a Déli Hírlap kiadó kocsijával közösen mentek az újságírók. Azt is később tudtam meg – mert a főnökök orrára nem kötötték, hogy sok esetben a fotósok képekkel is kisegítették egymást. Tehát míg vezetői szinten megtartottuk a három lépés távolságot addig a szerkesztők még munkaidő után is együtt szórakoztak. Amikor ezt egyszer szóvá tettem, elmagyarázták – értelmetlen a kakaskodás, mivel sosem tudhatjuk előre, hogy mit hoz a sors, melyikünk hol melyik lapnál köt ki. Igazuk volt. Tök logikus. Van amikor az ember nem látja a fáktól az erdőt…
Magam se gondoltam, hogy egyszer még, mint az Déli igazgatója az Észak főszerkesztő helyettese leszek. Korábban ez teljesen olyan ördögtől való ötletnek tűnt.
Ebben a hibás gondolatmenetbe erősen belejátszott a kétszínű politika. S a politikusok, akik igyekeztek mindig azzal kábítani amit hallani szerettünk volna.Mert ugye ők, akik valamennyire tiszteletben tartották a médium függetlenségét mindig annak udvaroltak, akiktől a népszerűségüket remélték. Volt egy időszak, amikor a Népszabadsággal közös példányszámunk felülmúlta az Észak-Magyarországét. Sokszor változott az egymáshoz való alá és fölérendeltségi viszonyunk. Mint a Káma szutrában minden pozíciót teszteltünk. A kedves politikusok pedig ennek megfelelően hol ide, hol oda ígértek fűt fát. Volt, aki jelezte, hogy sosem hagyná magára a Délit majd másnap az Észak sajtónapján megígérte, ha hatalomra kerülnek, azonnal kiárusítanak minket az Északnak.
Egy részlet a naplómból – a címképen egy ritka pillanat soha semmikor nem jelent meg. A régi sajtóházban a folyosó végén beszélgetünk. Balról Gulyás István miskolci tévé, Görömbölyi László Észak, jómagam, Kiss László DH és Tóth Szántai József rádió.
