Nagyon hosszú volt ez a vasárnap.
Mint már írtam az Avason a Középszer utcai iskolába delegáltak a szavazatszámláló bizottságba. Szerencsémre még a közügyektől nem vagyok eltiltva. Életemben először vállaltam be ilyet, s talán utoljára. Igazából már a felkészítés után elment a kedvem az egésztől, végül fontolgattam a visszalépésem, de a szakmai kíváncsiságom győzött. Kételkedtem, hogy képes leszek e egy 16 órás talponállásra, seggelésre egy olyan teremben, ahol nem akkor megyek ki a mosdóba amikor a szükség kényszerítene. Ugyanis minden delegált párban van, s kötelező szabály, egyszerre minimum három személynek benn tartózkodni a bizottságból. Végül, összességében jó és nagy élmény volt számomra. Idáig fogalmam se volt arról, hogy egy ilyen választáskor mennyi becsületes korrekt, s netán más pártállású, más gondolkodású ember békés együttműködésére van szükség. A mi esetünkben olyan csapatmunka zajlott, hogy már most megegyeztünk, ha megéljük öt év ,múlva ugyanitt találkozunk. Ha nem akkor sajnáljuk.
Bealudtam egy kicsit, így reggel alig értem be félhatra. Nyitás hatkor elsőre, az első személy érkezésekor ellenőriztük, hogy üresek e az urnák. Jegyzőkönyveztük majd ezt a dokumentumot beletettük és leragasztottuk. Leplombáltuk. Mindig tanulunk valamit. Ugyanez volt a rituálé a mozgó urnák esetében.
Csak úgy emlékezetből mondom cirka 280 választót fogadtunk este hét óráig. Ebben a 19. számú körben mindvégig rendkívüli esemény nélkül gördülékenyen ment a voksolás. Nem lehetett unatkozni, mintha a polgárok összebeszéltek volna apránként jöttek, nem volt sorbaállás, vita semmi jegyzőkönyvezni való. Csaknem óránként váltottuk egymás a bizottságban. Elsőre ment a szöveg, személyit és lakcímkártyát – végül már majdnem a forgalmi engedélyt is kértem. Mindenkit le kellett ellenőrizni és egyetlen hölgy volt csak akit a lejárt okmánya miatt míg egy másikat a hiányzó lakcím kártyája miatt kellett elküldeni. Az utóbbi egy órán belül visszatért a teljes okmánytárával, sőt még át is öltözött.
Tessék elhinni a nap gyorsan elszaladt. Csak az utolsó félóra volt fárasztó. Híre ment , hogy a Boschban nem tolerálták a dolgozók kérését, s nem engedték el őket szavazni menni. Azt is hallottuk, hogy zárás előtt néhány perccel esnek majd be. Egyszerre és sokan. Végül elmaradtak.
Hetes órakor zárás, jegyzőkönyvezés a résztvevők számáról . Végül egy negyed órás előkészítő szertartás után kiborítottuk az asztalra a borítékokat. Ez volt az izgi. Sorrendben, elsőre csak bontogattunk. Utána a polgármestereket szortíroztuk. Elárulom, ahogy a szavazólapokat szétválogattuk, s ránéztem a kupacokra már is biztos voltam ez a meccs eldőlt. Itt ebben a körben már tutira. A következő menetben bejött a megérzésem – jól sejtettem akik tudatosan választottak polgit azok magukhoz illő önkormányzati képviselőre voksoltak.
Jó csapat voltunk. Striguláztam, pecsételtem a szavazólapokat, minden kipróbáltam ebben a különös szituációban. Aki nem tudná, a könnyebb számolás érdekében, ötösével jegyeztük a szavazókat. A választási lapokat csak akkor lehetett stemplizni ha leellenőriztük az illető szavazati jogosultságát. Így kezemben a pecséttel eszembe jutott az egy a párna egy a lehelet a legismertebb Kabos film örökzöld jelenete.
A többit már tetszenek tudni. Kár lett volna ezt kihagynom. Őszintén sajnáltam a többi delegált csalódottságát, szomorúságát. Aggodalmaikat nem is titkolták.
Kerényi László felvételei
