Ilyen még nem volt. Istenem, csak, hogy ezt is megértük. Ezek a szavak gyakran elhangzottak.
Meglett, sokat látott emberek párás szemmel, elérzékenyülten szinte örömteli eufóriában követték végig a pénteki alakuló közgyűlést a miskolci városházán.
Zsúfolásig megtelt a díszterem különböző pártállású emberekkel, akik egyébként évtizedek óta jól ismerik egymást, de most szembesülnek azzal, hogy sokkal több az, ami összeköti, mint ami képes elválasztani őket. Most mit sem számított a dresszkód , a nyakkendős öltönyösök és a magyaros mentében vagy a pulóverben feszítők is egymás vállát lapogatták mintha egy bársonyos forradalom kellős közepébe csöppentünk volna.
Kicsinek bizonyult a díszterem. Akik bent nem jutottak ülőhelyhez azok fotelből nagy képernyőn követhették az eseményeket. Az alakuló közgyűlés minden mozzanatát, ami tényleg rendkívülire sikerült. Minden flottul ment – ilyen se volt még és aligha lesz még a jövőben – minden napirendet vita nélkül megszavaztak. Polgármesterünk mellett egy alpolgármester lett. Viszont mindenki kapott posztot, ahol dolgozhat, tehet a városért.
Jut eszembe, hogy a polgármesteri eskütételnél a jegyző asszony bizonyára nem szándékosan, próbára tette Veres Pált. A szokásosnál hosszabb részt olvasott fel egyszerre. A negyedik körmondatnál már a hallgatóság is kétségbe esett, polgármesterünk, hogy ismétli ezt vissza, amikor ilyen hosszú szöveget már mi sem tudunk követni. A lényeg, Veres Pál ezt is megoldotta. Hibátlanul. sőt még ki is kacsintott, mondván ez legyen a legnagyobb kihívás a jövőben.
Majd a közgyűlés után a városháza aulájában – ami most kicsinek bizonyult miskolciak százai várták az újonnan felállt képviselőket, a testületet. Nem túlzás, annyian voltunk, hogy a szakadó esőben még az utcán is tömeg volt. Köszönteni akarták a város új vezetését.
Ha kapásból akarom idézni Veres Pál szavait, akkor néhány mondatot fontosnak, tartok. Köszönetet mondott a bizalomért, minden miskolcinak. Hangsúlyozta, csak most vette át a megbízólevelét, még nem volt idő az önkormányzati cégek intézmények feltérképezésére. Mindenkivel szeretne együtt dolgozni pártállásától, világnézetétől vagy felekezeti hová tartozásától függetlenül. Elsődleges szempont a szakmaiság. Senkinek nem kell féltenie az egzisztenciáját, ha a jövőben is a miskolciakat akarja szolgálni. Nem először hallottam Tőle, hogy Édesapja szavait felemlegette – fiam, ha mindenki mosolyog rád, ha mindenki mindent rád hagy és még a buksidat is simogatják, akkor valamit nem jól csinálsz. Nagy a baj, ilyesmi csak a gyógyintézetben szokás. Számít a miskolciak, a munkatársai kritikájára, elvárja a jobbító szándékú véleményeket, hozzászólásokat, s a lehetőségekhez képest interaktív párbeszédet szeretne minden városát szerető polgárral.
Kerényi László barátom művész szemmel követte az eseményeket – képei tökéletesen visszaadják ennek a péntek esti eseménynek a rendkívüli hangulatát.
