Mi igazából csak a rendszerváltozás után fedeztük fel, hogy legközelebb csak itt találunk bársonyosan selymes, homokos tengerpartot. Olaszország máig is a szerelmünk. Mit nekünk az hetven ki- be alagút az osztrák autópályán, ha jól megtapossuk, a gázt alig egy nap alatt elérjük az álmaink földjét.
Bibione, Caorle, Liguano , Velence és sorolhatnám a jobbnál jobb üdülővárosokat, a melyek idáig minden nyáron magyaroktól volt hangos. Visszatérő vendégek lettünk Itáliában, ahol több felejthetetlen nyarat tölthettünk kedvünkre. Megismertük az ottaniak lazaságát, vendégszeretet sokat irigyelt életformáját. E miatt is a szokottnál is nagyobb empátiával, rokonszenvvel néztük a járvány során elszenvedett tragédiájukat. Vajon a történtek után visszatér e még a turizmus az Adria tengerpartjára, lesz e még kedvünk oda utazni és képesek lesznek e újjáéleszteni azt a minőségi idegenforgalmat, amiben idáig a kedvünket leltük.
Polyefkó István, az Adria Holidays tulajdonosa mérsékelt optimizmussal reméli, Olaszország a vártnál is gyorsabban talpra áll. Aki ismeri, a mentalitásukat az tanúsíthatja, hogy ha nem is egy könnyen, de hamarosan minden visszaáll a régi kerékvágásba. Akár még az idén is, de, hogy ősszel már gyönyörködhetünk a tengerparti naplementében az biztos. Bár még sokan gyászolnak, de az ottani utazási irodák már folyamatos kapcsolatot tartanak a magyar partnerekkel. Mindenki tudja, már semmi nem lesz olyan, mint régen, de mégse valamilyen katasztrófaturizmusra készülnek.
Számukra létkérdés, hogy a magyarokat a járvány megszűntével visszacsábítsák a jól megszokott üdülőhelyekre. Az Adria Holiday munkatársai, mint a régió legnagyobb kiutaztatója mihelyst megszűnik, a vészhelyzet végiglátogatják a nagy forgalmú üdülőhelyeket, megnézik, ellenőrzik, hogy mennyire biztonságosak az apartmanok.
Jómagam, három évtizede Bibionével kezdtem, egy olyan üdülőben, amelynek a terasza a tengerre a strandra nézett. Törzshelyünk volt a Franco étterme, ahol a világ legjobb borsmártásos bélszinjét tálalták. A belvárosi három kilométeres korzóján este mindenki magyarul beszélt. Veronába is kiruccantunk, s ott Capulet család házának erkélye alól elhoztam emlékbe egy egy gömbölyded nagy követ.
Hazacipeltem, cihöltem, mert úgy mondták, aki egy ilyet elvisz, az hamarosan visszatér oda. Most a kandallónk, párkányán díszlő követ oda kell visszavinni, hogy az álmom teljesüljön. Emlékszem Júlia márványszobránál a fényesre kopott kacsóját is megsimogattam. Biztos, ami biztos, állítólag az is valami jót jelent – hogy még egyszer, újralátjuk a giccsesen kéklő Adriai tengert. Szerelmemet – Olaszországot.
