Böjte Csaba: Most mindannyiunknak be kell kapcsolnia a lelki GPS-t

Ha az ember eltéved az élet ösvényein, akkor a GPS-készülék működéséhez hasonlóan be kell indítani az újratervezés funkciót. A koronavírus előtti világ a tudósok szerint fenntarthatatlan, most mindannyiunknak be kell kapcsolnunk a lelki GPS-t. Megváltoznak a körülményeink, és mint tudjuk, a bolygón nem a legerősebb élőlények élnek túl szinte mindent, hanem azok, amelyek képesek gyorsan alkalmazkodni. Nem gondolom, hogy rosszabb, sötétebb világ felé tartanánk. Kibontakozás és növekedés jöhet, pozitív jövőt építhetünk. A Mennyei Atya már négy és fél milliárd éve futtatja a Föld nevű projektet, mindig előre mennek a dolgok. Az aranykor nem mögöttünk, hanem előttünk van. Sokan szeretnének eljutni Egyiptomba vagy a Kanári-szigetekre, de most befelé érdemes elindulni, itt az ideje felfedezni önmagunkat és a szeretteinket. Áldott ünnepeket kívánok mindenkinek és azt kérem, bízzunk a Teremtőben, a szakembereinkben, az orvosainkban és ne engedjük el egymás kezét – hangsúlyozta a portálunknak adott interjúban Böjte Csaba, az árva gyermekeket felkaroló erdélyi ferences szerzetes.

Több mint egy éve meghatározza az életünket a koronavírus: vannak, akik gyászolnak, mert elvesztették valamelyik családtagjukat, sokan félnek, és akadnak olyanok is, akik szerint nem kellene egy nátha miatt leállítani a világot. Ön átesett a betegségen, mit gondol erről a helyzetről?

Mindent lehet bagatellizálni és túlreagálni is. Nem lenne jó, ha lekicsinyelnénk a veszélyt, amely mindannyiunkra leselkedik, magam is voltam kórházban. Mi, székelyek azt mondjuk, hogy székely ember elkapja a koronavírust, aztán jól megrázza és elengedi – hát nálam pont fordítva történt, az kapott el engem, megrázott, és hála Istennek, elengedett. Nem ajánlom a kedves olvasóknak, hogy ilyen élményeket gyűjtsenek. Sajnos láttam olyat is, aki elhunyt, és temettünk is el olyan embert, aki a járvány miatt veszítette el az életét. A statisztikák azt mutatják azonban, hogy autóbalesetben is elég sokan meghalnak, mégis be merünk ülni óvatosan a kocsiba és betartunk számtalan közlekedési szabályt, azt is tudjuk, hogy záróvonalon nem szabad előzni. Ugyanezt gondolom a koronavírusról is, be kell most tartanunk a mozgásra, utazásra vonatkozó szabályokat. Tény, hogy veszélyben vagyunk, de ne dramatizáljuk a helyzetet, nincs itt a világvége.

De a tavasz már itt van és sokan várják a nyitást.

Romániában, tehát erdélyi iskolákban is egyhónapos szünetet írtak ki, még online oktatás sincs, nagycsütörtöktől május elejéig tart a vakáció. Aggodalommal olvastam eleinte ezeket a híreket, arra gondoltam, itt vagyunk százvalahány gyermekkel bezárva, akik ha nem mennek iskolába, szétszedik majd a házat, de ha az Úr valahol becsuk egy ajtót, biztos, hogy kinyit helyette másikat. Korábban gyakran mondogattam a kollégáknak: ha lenne időnk, mennyi szépre tudnánk tanítani a gyerekeket, csak mindig rohanunk, őket pedig leköti az iskola. Most ez a hosszabb időszak rengeteg lehetőséget kínál.

Például?

Ne azt nézzük, hogy mit nem lehet csinálni, hanem vegyük számba, mi mindent lehet! Elképzelhető, hogy hosszútávon is át kell szerveznünk az életünket. Azt javaslom mindenkinek, hogy nézzen körül most ott, ahol van, és fedezze fel azokat az örömöket, amelyeket a Jóisten felkínál. Most a fogyasztás, a birtoklás, a hatalomőrület helyett megérthetjük a világ titkait. Annyi csillagászati, sejtbiológiai és még számos érdekes témájú filmet találunk az interneten, csodálkozzunk rá erre a szép világra! A Jóisten is gyönyörködött a művében, miután megteremtette. Most van időnk olvasni, verseket tanulni, de elmélyedhetünk a színjátszásban vagy a képzőművészetekben is. A lelki életünk is kiteljesedhet, foglalkozhatunk a Szentírással, imádkozhatunk, hiszen Isten nem koronavírusos. Butaság lenne a bezárt ajtón lévő kilincset rángatni, inkább vegyük észre a nyitott ajtókat!

Sok önismereti és személyiségfejlesztő tréning zajlik az interneten, és az egyházak is rengeteg embert tudnak megszólítani az online térben. Megnövekedtek a lelki szükségleteink?

Az emberek kezdik felfedezni saját magukat. Sokféle irányba lehet elindulni, például meg lehet vizsgálni, milyen vágyak munkálkodnak bennünk, számba lehet vennünk ezeket, megnézni, melyik a fontosabb. A félelmeinket is érdemes felismerni, akár szakemberrel is át lehet beszélni, mennyire reálisak vagy irreálisak, és megtanulhatjuk leküzdeni őket. Megfigyelhetjük, milyen hangulataink, csapongó gondolataink vannak, amelyek olykor az egekbe repítenek, máskor pedig búskomorrá tesznek minket. Rá kell jönni, hogy lehet őket uralni, hiszen a bennünk élő vágyak csodás paripák, ha jól lovagolunk rajtuk, hihetetlen távolságot tudunk megtenni, szép dolgokat hozunk létre, de ha elszabadulnak, összetaposnak mindent és a patáik alatt szétmorzsolódnak az értékek. Minden ember szeretne boldog lenni, ez természetes. A koronavírus-helyzet sokakat kitakar, felszínre hozza az egyénből a jót vagy a rosszat. A járvány át fogja rendezni a kapcsolatrendszerünket is. Megváltoznak a körülményeink, és mint tudjuk, a bolygón nem a legerősebb élőlények élnek túl szinte mindent, hanem azok, amelyek képesek gyorsan alkalmazkodni.

Hogyan kellene alkalmazkodnunk?

Ha az ember eltéved az élet ösvényein, akkor a GPS-készülék működéséhez hasonlóan be kell indítani az újratervezés funkciót. A koronavírus előtti világ a tudósok szerint fenntarthatatlan, most mindannyiunknak be kell kapcsolnunk a lelki GPS-t. Sokan szeretnének eljutni Egyiptomba vagy a Kanári-szigetekre, de most befelé érdemes elindulni, itt az ideje felfedezni önmagunkat és a szeretteinket. Tehát fedezd fel, hogy van neked egy feleséged, és menj el végre a gyerekkel focizni. Csupa olyasmit tanácsolnak az orvosaink is, amit tényleg meg kellene tenni. Nem új autót kellene most venni, hanem elmenni kirándulni a gyerekkel, hiszen az erdő nincs tele koronavírussal.

A politikai vezetők gyakran hangoztatják, hogy új világrend van kialakulóban. Reménykeltő és rémisztő hírek is terjednek. Ön mit érez, milyen jövő felé haladunk?

Nem gondolom, hogy rosszabb, sötétebb középkori hangulatú világ felé tartanánk. Kibontakozás és növekedés jöhet. Én hiszem, hogy jobb, tisztább, szebb, élhetőbb, fenntarthatóbb világ küszöbén állunk és pozitív jövőt építhetünk. A Mennyei Atya már négy és fél milliárd éve futtatja a Föld nevű projektet, mindig előre mennek a dolgok. Az biztos, hogy az aranykor nem mögöttünk, hanem előttünk van. A Tündérkertet, az elveszett édent magunk előtt kell keressük.

Ha egyetlen szóval kellene jellemeznie a jelent, mi lenne az?

Lehetőség. A lehetőségek korszakát éljük.

Lélekmelengető optimizmus sugárzik minden szavából, miből merít ennyi erőt?

Volt idő, mikor negatívan próbáltam gondolkodni, de utána alig kaptam levegőt, rosszul éreztem magam és elkeseredtem, ezért inkább pozitívvá váltam, ez jót tesz, ettől fény gyullad a lelkemben. A tudat gyógyít is, kellenek a pozitív gondolatok. Nemcsak az én testemben teremt békét ez a hozzáállás, hanem családomban, közösségemben és a népem körében is. Ha egészséges lenne az emberiség és béke lenne köztünk, akkor minőségi élet lenne ezen a Földön. Minek elindulni egy olyan úton, ami nem vezet sehová? Én mindenkit pozitív gondolkodásra biztatok. Árva gyerekeket nevelek, nem szeretnék zsákutcába tévedni, és őket sem szeretném olyan útra terelni, ami nem vezet sehova. Minden este hat órától, vasárnap pedig déltől misézünk, és mindig leülök egy-egy szociális családdal imádkozni rózsafüzérrel, ez a napom fénypontja, mert akik együtt imádkoznak, azok együtt is maradnak. Ezek után pedig kérdezhetnek engem és felelek, ha tudok, ám elmondtam a gyerekeknek is, hogy én sem ismerem mindenre a választ. A székely bácsis vicceket azonban szívesen elsütöm és együtt kacagunk rajtuk. Aki képes szívből nevetni, az már félig le is győzte a problémákat.

Mit gondol a Kárpát-medence népeiről, a román-magyar együttélésről?

Minden nemzetnek megvan a helye a nap alatt, mert nagyon tarka Isten virágos kertje. Nem legyőznünk kell egymást, hanem meggyőznünk. Igenis van olyan megoldás, amely mindenki számára jó. Annak idején, mikor a román hatósággal fasírtban voltam, mert meg akarták akadályozni a működésünket, józan érvekkel sikerült őket is meggyőzni arról, mennyi pozitív hatása van annak, ha az utcáról összeszedjük az árva gyermekeket. Elmagyaráztam nekik, hogy ezekből a gyermekekből adófizető polgárok lesznek, a városnak is előnye származik majd a munkánkból, mert nem kolduló kisemberek, hanem kacagó apróságok fogják benépesíteni az utcákat. Kértem tőlük, mondjanak egyetlenegy embert, aki bármit veszíthet emiatt, és nem tudtak ilyet mondani. Elfogadták az érveimet. Minden vitás kérdést úgy kell megoldanunk, hogy igazából senki ne legyen vesztes, erre kell törekednünk. Nyolcmilliárd ember él a bolygón, miért ne lehetne békében élni? Elég nagy ez a földgolyó, van itt hely mindenkinek bőségesen. Amikor Jézus Krisztus arról beszélt, hogy jöjjön el az Ő országa, akkor nem utópiát keltett. A mennyország megvalósítható! A legnagyobb pedagógus, a Mennyei Atya, nem hiszem, hogy olyan házi feladatot adott volna nekünk, amit ne lennénk képesek megoldani.

Most sok a bizonytalanság a világban, az egyén szintjén, mi lehet a jó megoldás?

Nagyon fontos, hogy ne legyünk okosabbak, mint a szakemberek. A legnagyobb gond az lenne, ha megrendülne a bizalom most az egészségügyi személyzettel, a tudósainkkal szemben. A gonosz pont ezt szeretné, hogy ne bízzunk egymásban. Ha autót vezetek és látom, hogy ott egy záróvonal, nem kezdek el okoskodni, hogy vajon milyen összeesküvés alapján húzták oda azt a csíkot, hanem betartom a szabályokat. Ha elromlik a kocsi, nem kezdek el barkácsolni csak azért, mert láttam erről két YouTube-videót, hanem elviszem a szervizbe. Bízzunk az orvosainkban, a megválasztott politikusokban, a tanárainkban, a papjainkban, mert a bizalom elengedhetetlen. Áldott ünnepeket kívánok mindenkinek, és azt kérem, bízzunk egymásban, bízzunk a Teremtőben, és ne engedjük el egymás kezét, még akkor sem, ha az élet nehézségekkel jár.

Miről beszélgessünk húsvétkor a gyermekeinkkel?

A szeretetről. Arra tanítsuk meg őket, hogy gondoljanak másokra is. Úgy érzem, hogy a mai világ az invidualizmus, az önzés felé visz el bennünket. Jézus Krisztus gondolt másokra, még a kereszten is másokkal foglalkozott és végrendelkezett. Kinézett a saját fájdalmából, szomorúságából, szenvedéséből és az emberek felé fordult. Milyen jó lenne, ha ezt mi is megtanulnánk, ha nem zárkóznánk be a bajainkba, és akkor is szeretnénk, mikor sebzettek és gondterheltek vagyunk.

Kiemelt kép: MTI/Szigetváry Zsolt