Búcsú az elátkozott Suzukitól – nem hozott szerencsét a mi , japán autónk – minőségi tanúkkal ítélkeztek
Suzukim a régi 1

Még az utolsó bírósági tárgyalásomra is próbáltam pontosan érkezni. Bár tudtam mi vár rám így igazából nem is kellett volna elmennem.  Figyelmeztettek is, hogy felesleges vagyok, nélkülem is kihirdetik az ítéletet.

Elvégre egy súlyos bűncselekménnyel gyanúsított elbocsájtott rendész folyamatosan változó  rágalma , egy félvak szemtanúval kiegészítve tökéletes indoklás lehet egy soha el nem követett bűncselekmény vádjához.

Igaz a koronatanút kizárták mert a játékvezető a meghallgató szobában hétféle variációban fantáziált, hogy mit is láthatott volna. Noha tökéletes segédeszköz állt rendelkezésére, a Miskolci Napló korabeli számában leírt horrortörténethez. Akit érdekel a video privátban elküldhetem. Esti mesének nem alkalmas mert ez még az igazság palotájában is kiverte a biztosítékot. Hasonló esetnél azonnal, hivatalból megindítják az eljárást hamis tanúzás címén.

Ki ne felejtsem azt a kedves hölgyet aki elektromos dohánnyal látta el a rendészpárost, s mint jó vevőknek járó tanuskodásra is kapható volt. Mondván éppen munkába igyekezett amikor mindent látott.  S amikor kiderült, hogy aznap nem is volt Miskolcon minden további gond nélkül módosította a rágalmait.

Szóval a tárgyalás előtt fél óráig keringtem a még  ingyenes parkolós világban,  míg végül a tűzoltóság előtti szakaszon találtam egyet.

A balra tilos tábla túl van a kereszteződésen, a következő utcára vonatkozik.
Itt meg ugye világosan kitünik az a bizonyos záróvonal csak felerészben zárja el a közt ami egyírányú, tehát szemből semmi nem jöhet.

Pechemre. Az örökre elátkozott két évtizedes metálkék  Suzukimmal a Dózsa György útcából balra fordultam a tűzoltóság előtti egyírányú részre. Már is lemeszelt egy rendőr aki láthatóan éppen az ilyen hozzám hasonló fazonokra vadászott a kapitányság körül. Próbáltam rávenni, nézzük meg együtt, hogy van e ott záróvonal vagy balra fordulni tilos tábla. Nem ért rá szerencsére így magam is csak a tárgyalás utáni jó kedvemben fotóztam le mi is a helyzet arrafelé.

Nos, jól láttam az ottani fordulást tiltó tábla túl van a tűzoltóság előtt még optikailag is érzékelhető. Tehát annak itt nincs szerepe. Az a  bizonyos záróvonal pedig éppen az egyirányú utca szélső sávjára vonatkozik. Tehát önmagában szabad az út. Nem követtem el semmi szabálytalanságot. Ettől függetlenül aláírtam amit elém tolt a rendőr és egy órán belül átutaltam a pénzt. Biztos ami biztos. A lényeg, hogy nem rántottam pisztolyt, nem fenyegetőztem, nem adtam ki magam deszantosnak – mint ahogy anno megrágalmaztak.

Volt nincs fene bánja. Szuper volt, sosem hagypott cserben, erős légkondija van és a város legjobb mestere tartotta karban.

 

Úgy érzem már tényleg megöregedtem.A kórházból hazaérve rögtön  eldöntöttem dobra verem ezt az elátkozott kék autót amit a fóti cseh bazárban vettem. Városi futkosásra. Sosem hozott szerencsét,  én az öreg nyugdíjas ezzel a kivénült járművel mindennütt szemet szúrtunk az egyenruhásoknak. Mostanában már utaztak ránk. Mióta a posta előtt ebből rángatott ki a volt városi szakállas  perzekutor félve ültem bele.  Nyugodtabb vagyok, hogy megszabadultam tőle, egyébként a legjobb kereskedésbe vittem, ahol  három nap alatt új gazdára talált. Nem tudom kié lett, de figyelmeztetném a  rendészet krémje még  úgy tudja az enyém.

Legyen óvatos az új gazdája! S nagyon vigyázzon magára az új tulaj, hátha kiderül, hogy én vagy az öreg  japán kocsim  irritálja az egyenruhába bújtatottakat. Ha lemeszelték, végveszélyben,  azonnal közölje, nem maga a szántó…..