A legtöbb miskolci olvasónk a főutcán található nívós Calypso Étterem tulajdonosaként ismerheti Deutsch Miklóst, akinek az életében ugyanolyan fontos szerepet tölt be a hitélete és a Miskolci Zsidó Hitközségben vállalt önkéntes szolgálata. Kétéves elnöki ciklusa alatt, amely a héten zárul le, sikerült egy régóta áhított felújítást is kezdeményeznie.
Önnek mit jelent az elnöki szolgálat?
Nagyon sok mindent. Aki ismer engem, az tudja, hogy nagyon kötődöm a Miskolci Zsidó Hitközséghez. Kilenc éves koromtól itt élek, a hitközség udvarán nőttem fel. Idejártak a szüleim, itt voltam gyerek és 13 éves koromban itt vettem először rituális fürdőt. Szóval nekem szívügyem és lelki ügyem, hogy ez működjön, legyen istentisztelet. A hitközségi elnöki pozíció teljesen társadalmi tevékenység és nem jár anyagi ellenszolgáltatással. A többi vezetőségi tag sem kap díjazást, ezzel inkább csak a munka van, de a munka az szép.
Hogyan emlékszik vissza a gyermekkorára?
Édesanyámék nyolcan voltak testvérek. Auschwitz-Birkenauból ketten jöttek vissza. Édesapám és édesanyám is nagyon vallásos volt. Mikor visszajöttek, akkor házasságot kötöttek. Mindkettőjüknek odaveszett a családja, nekem meg édesapám részéről két féltestvérem és az ő felesége. Tipikus másod generációs gyerek vagyok. Göncruszkán születtem, a szüleim ott kezdtek teljesen új életet nulláról. Apám egyszerű hentesként dolgozott, de volt hat hold földünk. Aztán 1953-ban jött a Rákosi éra és apámat kuláknak minősítették.
A zsidóságnak komoly szerepe volt Miskolc múltjában. Jelenleg milyen szerepet tölt be a zsidó hitközség a város életében?
Miskolc múltjában azért volt nagy szerepe a zsidóságnak, mert a város lakosságának, 1944, a holokauszt előtt 12-13 százaléka zsidó vallású volt. Rengetegen ügyvédként, orvosként, gyógyszerészként dolgoztak közülük. Például az ügyvédi kamarának az elnöke zsidó ember volt, aki nagy befolyással bírt. Attól függetlenül a vasúti tiszttől kezdve a katonatiszten át, a rendőrig, de az egyszerű munkás ember is lehetett zsidó. Azóta ez teljesen megváltozott, mert a 8 ezer emberből 2 ezer jött vissza Auschwitz-Birkenauból. Tehát körülbelül a háromnegyedük odaveszett. A visszatérők közül is sokan Izraelbe, Amerikába, Ausztriába és Franciaországba vándoroltak ki. Miskolcról nagy volt a húzóerő a főváros felé is. Jelenleg újra nagyon jó a kapcsolatunk a város és a vármegye vezetésével, száz százalékig elfogadnak minket, de akkora befolyásunk már nincs mint régen.
Hogyan kell elképzelni a zsidó hitközségi elnök munkáját?
Tulajdonképpen elég szerteágazó és sokrétű feladat. Majdnem azt mondanám, hogy teljes embert kíván. A hitközség elnökének elsősorban arra kell ügyelnie, hogy pezsgő hitélet legyen, hiszen minden más is ezen múlik. Ennek része a közösségszervezés, az ünnepek megszervezése és lebonyolítása, valamint a kulturális események előkészítése. Viszont elsősorban akkor működik egy hitközség, ha abban megtartják az istentiszteletet. Ez azért nehéz picit, mert tíz, 13 évet betöltött zsidó férfinek kell ahhoz lenni a közösségben, hogy tudjunk együtt imádkozni. Az elmúlt két évben 90-95 százalékban sikerült megtartani az alkalmainkat, ahogy a fő ünnepeinket is. Az országban nincs túl sok olyan zsidó hitközség, ahol hétfőn, csütörtökön, pénteken és szombaton, azaz sábeszkor minjent, vagyis közös imát tartanak. Úgy gondolom, hogy benne vagyunk az első ötben ilyen téren. Vidéki városok közül egyedül a debreceni közösség az, amelyik talán nálunk egy kicsit aktívabb. Ez szép eredmény, de nem elégedhetünk meg vele. Nagyon szeretnénk, hogy bővüljön a Miskolci Zsidó Hitközséghez tartozók száma. A városban jelenleg 250-280 fő körül mozog a zsidók lélekszáma és ebből 60-70 fő gyakorolja a vallását. Minden egyes közösségi megmozdulásunkon 40 fő résztvevő a minimum, ami gyönyörű szép szám. A mi nagy fájdalmunk az, hogy nagyon-nagyon kevés a gyerek.
Ha jól tudom, hamarosan egy zsidó fő ünnep következik.
Igen, ez az úgy nevezett Pészah, ami a harmadik fő ünnepünk. A legnagyobb a Jom Kippur, magyarul hosszú nap, ami 25 órás böjt. A második pedig a Rós-ha-sána, vagy a zsidó újév. Mi ugyanis 5783-at írunk. A Pészah a köztudatban zsidó húsvétként él, de ez téves. Valószínűleg amiatt terjedt el így, mert általában egybeesik a keresztény húsvéttal, ahogy a Hanuka a karácsonnyal. Viszont mi Pészah alkalmával a zsidóság Egyiptomból való kivonulását ünnepeljük, ahol őseinknek rabszolgaként kellett élniük. A nyolc napos ünnep idén április 5-én széder estével fog kezdődni és ez alatt nem ehetünk semmi kovászosat. A kovásztalan kenyeret hívják pászkának, aminek a zsidó neve mácesz. A következő két napon, a szigorú értelemben vett ünnepen is tartunk egy-egy széder vacsorát. Ilyenkor nem dolgozhatunk és nem telefonálhatunk. Az ezt követő négy napot Hala Nojdnak, vagyis fél ünnepnek hívjuk. Ilyenkor már a megszokott módon végezhetjük a napi elfoglaltságainkat, de az étkezési tilalmak még élnek.
Hogyan néz ki a Pészah a miskolci hitközségben?
Itt a hitközségben a Pészah mindig imádkozással indul. A széder estét, ami egy rituális vacsora, a közösségi térben tartjuk a közösségi tagokkal. Amikor még éltek a drága szüleim, akkor mindenki otthon tartotta ezt, csak napközben elmentek a családok az imaházba. Azóta azonban nagyon sok a vegyes házasság és az emberek nehezen tudják otthon megtartani a szédert. Ez ma már csak a nagyon vallásos családoknál fordul elő. Emiatt alakult ki 20-25 évvel ezelőtt, hogy közös Pészahot tartunk a Miskolci Zsidó Hitközségben. Inkább olyasmi fordul elő, hogy egy húsz-harminc fős baráti kör elmegy egy szállodába és ott ünnepel, de az már egészen másról szól.
Amennyit tudok a zsidó szokásokról, elég szövevényesek. Nem egyszerű betartani őket. Hogyan lehet megfogni a mai embert, aki tudja magáról, hogy zsidó, de nem gyakorolja a vallását?
Valóban nagyon nehéz betartani az előírásokat, de erre ma már nincs is szükség. Ma már az elnök sem tartja úgy be a rituális dolgokat, mint ahogy azok elő vannak írva, mert nem tudjuk. Nekem vagy a másiknak régen szombaton nem kellett dolgozni. Ma ez elképzelhetetlen lenne. Mostanra ezek fölött a szabályok fölött eljárt az idő.
A nem régen nyílt zsidó múzeum új színt visz a hitközség és a város életébe. Mit jelent ez a helyi zsidóság számára?
Rengetegen érdeklődnek a zsidóságnak múltja és jelene iránt. Ezt nagyon pozitívnak tartom. A múzeum jelenléte a miskolci hitközségnek különösen jó, mert nemcsak a hitközségi tagság és maguk a zsidók vesznek részt a múzeum baráti körének előadásain. Számunkra nagy örömet jelent, hogy mindegyik teltházas megjelenés, azaz 80-90 fős közönség előtt folyik. Kértem a múzeum dolgozóit és segítőit, hogy iskolákkal, egyházakkal vegyék fel a kapcsolatot. Különösen az egyházi iskolákkal, de az államiakkal is. Igazából egy mai gyerek nem tudja, csak misztikumként elképzelni, hogy mi az, hogy zsidó, hiszen alig lát igazi zsidó embert. Szeretnénk megmutatni, hogy mi ugyanolyan hús-vér emberek vagyunk, mint a katolikusok, reformátusok, evangélikusok. Annyi, hogy nekünk a vallásunk zsidó, nekik pedig más egyéb.
Akkor ennek érzékenyítő szerepe is van?
Pontosan. Szeretném, ha a zsidó múzeum programjai által talán enyhíteni tudnánk a parázs alatt működő antiszemitizmust. Közel hatvan valahány éve élek Miskolcon. Igazából soha nem ért semmiféle antiszemita támadás, de ettől még az antiszemitizmus létező jelenség. Nekem küldetésem, hogy ezt megváltoztassam és a múzeumnak is ez lenne a dolga. Itt a múzeumban láthatók olyan rituális eszközök és használati tárgyak, amelyek a vallásos zsidók életéhez kötődnek és velünk is lehet személyesen találkozni. Nagy dolog, hogy nemcsak egy budapesti, hanem egy miskolci gyereknek is lehetősége nyílik erre. Így talán megmozdul bennük valami és rájönnek, hogy azok a negatív sztereotípiák, amelyeket a zsidókról hallanak, nem igazak. A valóság teljesen más.
Milyen helyet foglal el a Miskolci Zsidó Hitközség és a múzeum a Csodarabbik Útjának állomásaként?
A vallási turizmushoz jelentősen hozzájárul a Miskolci Zsidó Hitközség és Látogatóközpont vonzereje. Most hadd dicsekedjek! Megvan a helye itt a hitközség udvarán, hogy a régi romos rituális fürdőnket, a mikvét felújítsuk és elhelyezzük. A magyar államtól 40 millió forintos összeget kaptunk a felújítására dr. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes és a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) közbenjárásával. Úgyhogy, ha semmi mást nem csináltam volna két év alatt, erre akkor is büszke lennék.
Miért fontos a rituális fürdő a zarándokoknak?
A mi vallásunkban a rituális fürdőnek hatalmas húzóereje van, mert mikve nem sok helyen működik. A nagyon vallásos zsidók ezt értékelik és látogatják. Például, akik átvonulnak a Csodarabbik Útján, vagy a Magyar Zsidó Örökség Útján. Bízom benne, hogyha a mikvénk elkészül, akkor a rajtunk áthaladó zarándokutaknak is több látogatója lesz Amerikából és Izraelből is. Ha ez kész lesz, akkor ez egy csoda! Nagyon fontos dolog, hogy a mikvében nemcsak fürdeni, de imádkozni is tudnak a zarándokok. Rituális fürdőbe a zsidó nők is járnak, bár más időpontban. Esküvő előtt a vőlegénynek és a menyasszonynak is meg kell merítkeznie benne. 13 éves korban pedig van egy úgy nevezett bar micva, miután a közösség teljes jogú tagjaként kezeli a zsidó férfit. Annak idején a héber mesterem szóba sem állt volna velem, hogyha nem megyek el a mikvébe, de persze ez ma már a múlt.
A zsinagóga felújítása is szóba került?
Sajnos a zsinagóga olyan, amilyen, ami nagyon fájdalmas pont. Az egy nagyobb beruházás lenne, mivel a vidéki zsinagógák közül a miskolci a második legnagyobb. Nagyságában a budapestin kívül csak a szegedi előzi meg. Ráadásul ugyanaz a tervezője, Ludwig Förster, mint Budapesten a Dohány utcai zsinagógának. Egyelőre a miskolci Kazinczy utcai zsinagóga felújítása még várat magára.
Itt a vármegyében több helyen ápolják a zsidó hagyományokat. Milyen élő közösség működik még a miskolcin kívül?
Ápolják. 2000-ben megjelent a chábád, a zsidó ortodoxia haszid mozgalma Magyarországon is. Úgy, ahogy mi a Mazsihisz-ben, ők az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközségen (EMIH) belül tevékenykednek. A mozgalomnak Miskolcon is van rabbija, éppen velünk szemben működik a központjuk a Kazinczy utcán. Bodrogkeresztúrban található Reb Steiner Sájele híres csodarabbi sírja, amitől nem messze, a rabbi házban szatmári zsidók élnek közösségi életet, akik istentiszteletet is tudnak tartani. Ők Szatmárnémetiből származnak, erősen ortodoxok, de szervezeti szinten teljesen önállóak és közvetlenül az Amerikában székelő szatmári rebbéhez tartoznak. Mádon szintén működik zsidó közösség, de ott istentisztelet nincs.
Hogyan jelenik meg a vallásgyakorlás a különböző irányzatokban?
Létezik a szigorú értelemben vett ortodoxia, a szefárd ortodoxia és a neológ irány. Továbbá ma már Nyugat-Európában, de Magyarországon is megjelentek a reform hitközségek. Itt Miskolcon például elképzelhetetlen, hogy a rabbi nő legyen, mint a reform gondolkodásúaknál. Nálunk nem állhat oda a Tórához. Hiába vagyunk már neológok, de a hagyománytisztelőbb vonalhoz tartozunk. Viszont a hitközség nevéből már kikerült az ortodox jelző. Régen az volt az elnevezése, hogy Miskolci Autonóm Ortodox Izraelita Hitközség. Azért, hogy ne tévesszük meg magunkat, az egyik közgyűlésen döntés született a névváltoztatásról, hiszen a tagjaink ma már mind neológok. Ugyanakkor nagyon nagy az elszívó erő az egyes közösségekből a zsidó egyházon belül. Mindenki azon igyekszik, hogy az ő istentiszteletére menjenek, mert egy hitközség akkor működik, ha van benne élet.
