Úgy tartja a hagyomány, hogy a kivonulást követő hetedik napon vált ketté a tenger. Ezért a peszach utolsó napján tartott ünnepi lakomát egyes haszid irányzatok a messiás vacsorájának hívják. Ezen a napon vált ketté a tenger, ezen a napon szabadult meg Izrael népe végleg a rabszolgaságból.

A mai, megosztott Izrael is a megváltást jelentő szabadságra vágyik. Az izraeliek egyik felének messiási várakozása a vallásjog győzelmét várja, szabadulást a szekuláris bíróság korlátaitól, Nagy Izraelt szeretne és Harmadik Templomot. Az izraeliek másik fele a demokratikus jogállam alapjait biztosító független bíróságtól, esetleg a törvény előtti egyenlőséget garantáló Alkotmánytól várja az igazi szabadságot.

Végső soron négy fő kimenete lehet ennek az egymásnak feszülésnek. Győz az egyik tábor, vagy győz a másik tábor, vagy mindkettő győz, vagy egyik sem. E négy kimenet közül három elfogadhatatlan a nagy többség számára, egy pedig (a win-win) nehezen értelmezhető.

Pedig ez az utóbbi kimenet az egyedüli, ami szélesebb körű szabadságot hozhat a mostaninál.

És nem is olyan nehéz elképzelni, ha egy föderációs berendezkedésű Izraelre gondolunk. Ahol a bölcsen körülhatárolt kantonok széleskörű autonómiával bírnak, de mint az USA tagállamai, a szövetségi állam alá tagolódva teljesednek ki.

Vajon minek nagyobb az esélye: a tenger kettéválásának, vagy a föderációs Izraelnek?