Amint az eseményről a Film.hu portál beszámolt, őszintén mondta a dokumentumfilmben, hogy nem jött közel hozzá a halál, erősítette meg a történet főszereplője, Einspach Gábor. „Megkérdeztem-e magamtól, hogy meg fogok-e halni? Számomra a kezelőorvosom, Dr. Bodoky György egy hiteles szakember, és ő soha nem mondta, hogy meg fogok halni kilenc vagy tizenkét hónap múlva. És ugyan még azt sem mondta soha, hogy meggyógyultam, de remélem, fogja.” Elmondása szerint valóban döntő jelentőségű volt, hogy az orvos soha nem mondta, meg fog halni, és a statisztikák is azt írták, van egy nagyon kicsi esély: „Az pedig nekem teljesen mindegy volt, milyen pici. Miért ne legyek én az egy abból a kettő-háromból? Ilyen szempontból nem szembesültem direkt a halállal.”
Einspach beszélt arról is, nem tudta előre felmérni, mennyire szerencsés, hogy ilyen sokat volt mellette a kamera. Dér Asia és stábja több, mint 200 órát forgatott, „szerettek volna többet is, de én sem voltam mindig olyan állapotban, hogy odaengedjem a kamerát” – mesélte a forgatásról. „Hiába dokumentumfilm, ha kamera van az ember előtt, muszáj valamennyire viselkedni. És ez erőt ad valahogy, mégis csak összeszedem magam. Ez nem azt jelenti, hogy végig szerepet játszom, de visszahat. Mint ahogyan az is, ahogyan a konditeremben látom magam a tükörben edzés közben, látom, ahogyan egy kvázi egészséges ember küzd a súlyokkal, a felfele menéssel. Valóság, amit látunk a filmben, de mégis befolyásolja a valóságot, hogy ott van Asia, az operatőr, a hangmérnök” – emlékezett vissza.
A teljes beszámoló ITT érhető el, a Rákgyógyítás Magazin Einspach Gáborról szól riportja itt olvasható el.
A dokumentumfilm filmelőzetese pedig itt látható:
