ujkelet.live

Ritka és kivételes lépésként a Moszad kémszolgálat az Állami Levéltár és az Izraeli Védelmi Erők archívumának nyomdokaiba lépve egy történelmi dokumentumgyűjteménnyel, valamint egy új tanulmánnyal készül az 50 évvel ezelőtti jom kippuri háború körüli tevékenységével kapcsolatban.

A szolgálat kijelentette, hogy a „sajtóban és a tudományos életben” az elmúlt évtizedekben megjelent „különféle félrevezető jelentéseket” próbálja megcáfolni, amelyek arra utaltak, hogy a Moszad nem figyelmeztetett a háború kitörésére.

„A Jom Kippuri háború előtt a Moszad rengeteg kiváló minőségű diplomáciai és katonai hírszerzési anyagot biztosított, ami Egyiptom és Szíria azon döntését tükrözte, hogy háborúba kezdenek Izrael ellen” – írja a Moszad.

„Ez az anyag rengeteg információt tartalmazott az egyiptomi és szíriai hadseregről, beleértve a konkrét figyelmeztetéseket a háború kezdetének várható időpontjáról. Sajnos ez a jelentős, magas színvonalú hírszerzés nem akadályozta meg az Izraeli Védelmi Erők meglepését stratégiai szempontból és a háború magas halálos áldozatainak számát”.

ANGYAL

A Moszad által most kiadott anyagok áttanulmányozása azonban egy sor kemény kérdést vet fel a Moszad legrangosabb forrásának, Asraf Marwannak (“az Angyal”) a kezelésével kapcsolatban.

A Moszad által csütörtökön közzétett gyűjtemény legérdekesebb archív anyagai közé tartoznak a Marwan aktájából származó dokumentumok és képek. Egyesek azt állítják, hogy Marwan volt a Moszad valaha volt legjobb ügynöke, míg mások meg vannak győződve arról, hogy kettős ügynök volt, aki nevetségessé tette Izraelt.

• David Barnea, a Moszad vezetője csütörtöki beszédében cáfolta azt az állítást, hogy Marwan kettős ügynök volt.
• „Ezeket az állításokat intenzíven ellenőrizte a háború előtt az Izraeli Védelmi Erők-Moszad közös csapata, majd a háború után is” – mondta Barnea.

Marwan Gamal Abdel Nasszer egyiptomi elnök veje és Anvar Szadat elnök közeli tanácsadója volt, 1970-ben kezdett a Moszadnak dolgozni. 1973. október 5-én éjjel utolsó figyelmeztetéssel szolgált a másnapi háború kitörésére:

Az egyik közzétett dokumentum egy jelentés, amelyet Dubi, Marwan moszados tartótisztje küldött a vele folytatott találkozók első fordulójának végén, 1970 decemberében, körülbelül három évvel a háború kitörése előtt. A jelentés leírja Marwan kivételes közelségét az egyiptomi vezetéshez, és azt, hogy hajlandó „figyelmeztető leveleket küldeni Egyiptom azon szándékáról, hogy háborút indít ellenünk”.

A jelentés szerint az összes levél áthalad Marwan irodáján, „mielőtt az elnökhöz jutna”, és ő felelős „az elnök utasításainak továbbításáért az egész kormányzati rendszerhez”, valamint „az összes hírszerző szerv jelentéseinek elnökhöz történő benyújtásáért”. Moszados tartótisztje arról is beszámolt, hogy Marwan jelen volt az arab vezetők minden kairói konferenciáján, a miniszterelnök összes találkozóján, és „személyes, minden részlegre kiterjdő kapcsolatokat ápol az egyiptomi hadsereggel”.

Egy másik dokumentum személyes adatokat tartalmaz Marwanról, beleértve a „különleges ismertetőjel: egy heg a kézfején”. A Moszad két képet is közölt Marwanról Dubival, akinek a teljes nevét még mindig tilos nyilvánosságra hozni.

KÖNYV

Kivételes lépésként a Moszad könyvet ad ki a háborúban betöltött szerepéről. Az “Egy nap, amikor lehetővé válik, hogy elmondjuk” című héber nyelvű könyvet a szolgálat hírszerzési részlegének történelmi osztályának egyik alkalmazottja írta. A könyv címe Golda Meir miniszterelnök a Moszad akkori vezetőjének, Cví Zamirnak mondott szavaiból származik: „Ha eljön az idő, hogy elmondd, mit tettél, te és a barátaid jutalomban részesülnek”.

„Ez az első könyv, amelyet a Moszad a nagyközönség elé tár” – áll a szolgálat közleményében, bár 2017-ben már megjelent két könyv a Moszadtól, amelyek a náci háborús bűnösök utáni vadászatával foglalkoznak.

A könyv – amely titkos Moszad-forrásokra épülő történelmi tanulmánynak készült – a Moszad, és különösen egykori vezetője, Zamir tevékenységét dicséri. A Marwan által átadott eredeti papírok válogatása olyan részleteket tartalmaz, amelyek illusztrálják hozzáférését a rendkívül fontos hírszerzési anyagokhoz. A lista tartalmazza a Szadat és a szovjet vezetők közötti találkozók jegyzőkönyvét, egy jelentést az egyiptomi hadügyminiszter szíriai látogatásáról, valamint egy felvételt Szadat „a hadjáratot előkészítő legfelsőbb bizottsággal” folytatott találkozójáról.

A könyv mellett a Moszad két másik kulcsfontosságú hírszerzési dokumentummal is készült. Az első egy belső Moszad-dokumentum, amelyet október 5-én 00:30-kor írtak. Ez leírja Marwan több órával korábbi Moszadhoz intézett felhívását, amelyben sürgős találkozót kér Cví Zamir Moszad-főnökkel.

„Telefonon keresett minket ma este 21:30-kor. … A beszélgetés során azt mondta… holnap, október 5-én, pénteken este eljön egy megbeszélésre, amelyen olyan jelentésekkel szolgál, amelyek szerinte nagyon fontosak. Megkérdezte, hogy a Moszad vezetője részt tudna-e venni az ülésen, a téma fontossága miatt… Utalt arra, hogy az általa benyújtandó jelentések … (ez a rész cenzúrázott) a birtokában vannak. Ez a lista, mint tudjuk, egy figyelmeztető kód.”

Marwan kérése egy sürgős találkozóra a Moszad vezetőjével, valamint az általa továbbított figyelmeztető kód, egyértelmű jelei voltak a háború lehetőségének. Ez felveti a kérdést, hogy a Moszad miért nem figyelmeztetett azonnal a háború lehetőségére október 4-én éjjel, még mielőtt a találkozóra másnap este sor került volna.

A Moszad erre a kérdésre válaszol az új kiadványban: „Amikor eldöndöntésre került, mikor kell figyelmeztetni egy háborúra… a Moszad és annak vezetője… óvatosan járt el”. Állítása szerint a Moszad úgy döntött, hogy ezen a ponton nem ad ki figyelmeztetést, mert ,,ezt a meglévő figyelmeztetések sorához csapták volna”.

A második fontos dokumentum Zamir és Marwan 1973. október 5-én Londonban tartott találkozójának teljes átirata. A találkozón Marwan figyelmeztetett a háború kitörésére, 16 órával annak kezdete előtt.

A dokumentum vizsgálata több más lehetséges kudarcot is feltár a Moszad magatartásában a háború kitörésére való figyelmeztetés kapcsán. Először is fennáll annak a lehetősége, hogy Zamir egyáltalán nem érezte át a találkozó sürgősségét, mivel egy teljesen más témával – egy egy hónappal korábbi terrortámadás megelőzésével – kapcsolatos kérdéssel kezdte, ahelyett, hogy egyenesen a témára tért volna, ami miatt összeültek: egy lehetséges háborúéra.

Marwan volt az, aki témáváltást kért: ,,De beszéljünk a háborúról.” Később arról tájékoztatta Zamirt, hogy „99 százalék az esély arra, hogy a háború holnap, szombaton kezdődik”. Zamir megkérdezte tőle: „Miért holnap?” mire Marwan így válaszolt: „Mert így döntöttek. Ez a ti ünnepetek.” Majd kifejtette: „Egyszerre indul két oldalról, az egyiptomi és a szíriai oldalról”.

Marwan elmondta Zamirnak, hogy az egyiptomiak hatalmas tüzérségi tűzzel készülnek, és „szinte az egész hadsereget átküldve a Szuezi-csatornán”. A szíriaiak „a Golán-fennsík elfoglalását tervezték”.

Zamir tovább faggatta Marwant, és csak a találkozó végén adta át az információkat.

Ezzel a kérdéssel kapcsolatban a Moszad azt írja, hogy „a Moszad vezetője szerette volna megérteni a teljes képet, és meg akart bizonyosodni a jelentés megbízhatóságáról, mielőtt újabb figyelmeztetést adott volna ki a szerveknek. Ragaszkodott a részletes kikérdezés befejezéséhez (amely körülbelül két órán át tartott), és nem hagyta félbe a találkozót, hogy előzetes jelentést küldjön Izraelnek”.

Azt is megjegyezte, hogy a találkozó elhagyásakor „Zamir még mindig azon töprengett, hogy az elhangzott dolgok milyen jelentőséggel bírnak, és milyen következményekkel járhat a jelentés abban az esetben, ha kiderülne, hogy téves”.

De körülbelül fél órával a találkozó vége után kódolt figyelmeztetést küldtek Izraelnek, „világos és egyértelmű formában, és ez indította el az Izraeli Védelmi Erők háborúra való felkészülését”.

A Moszad most közzétette a teljes dokumentumot azzal a figyelmeztetéssel, amelyet október 6-án küldtek el a vezetőknek, és amelyet korábban már nyilvánosságra hoztak az Állami Levéltárban.

Ugyanakkor a jegyzőkönyv azt jelzi, hogy Marwan először azt mondta, hogy a háború „este felé” kezdődik, de később a délután 4 órát adta meg a háború kitörésének időpontjának. Mint kiderült, ez pontosabb volt, mivel a háború 14 óra körül tört ki. Az Izraeli Védelmi Erők azonban ragaszkodott a kezdeti figyelmeztetéséhez, amely “este felé”-re vonatkozott.

A jegyzőkönyvek azt is jelzik, hogy Zamir valószínűleg kételkedett a Marwantól hallott információ megbízhatóságában, azt írva, hogy Marwan kíváncsi volt, miért nevet Zamir a megjegyzéseken. Marwan ezzel összefüggésben megjegyezte, hogy azon töprengett, hogy ,,hogy van az, hogy Egyiptomban mindenki tudja, hogy az egész hadsereg 100 százalékos készültségben van a fronton, és valószínűleg te is tudsz róla, de semmi reakció nincs a részetekről.”

A Moszad egy másik, csütörtökön közzétett dokumentuma egy kulcsfontosságú sürgöny volt, amelyet az egyiptomi hadsereg egyik moszados forrása, ‘A.’ október 12-én küldött. Az angol nyelvű jelentés szerint az egyiptomi hadsereg azt tervezi, hogy október 13-án vagy 14-én elindít egy támadást, amely magában foglal három ejtőernyős dandárt, szárazföldi támadással és Béka ballisztikus rakéták bevetésével kombinálva.

Zamir a Golda Meir miniszterelnökkel folytatott megbeszélés közepén kapta meg ezt a jelentést, amelyben a vezetők támogatták azt a tervet, hogy a csapatok átkeljenek a Szuezi-csatornán, hogy megsemmisítsék az ott állomásozó egyiptomi erőket és átvegyék a területet. A jelentés kézhezvétele után Zamir azt javasolta a kabinetnek, hogy halasszák el a tervet két nappal, „hogy az egyiptomi erők beléphessenek a Sínai-félszigetre, és az Izraeli Védelmi Erők csapdájába esennek” – áll a dokumentumban. A javaslatot elfogadták: „A jelentés megakadályozott egy lehetséges katasztrófát, és forradalomhoz és győzelemhez vezetett az egyiptomi fronton vívott döntő csatában” – írja a Moszad. Október 14-én körülbelül 100 egyiptomi harckocsit semmisítettek meg a csatorna keleti részén, és másnap az Izraeli Védelmi Erők átkelt rajta.

A Moszad keményen bírálta az izraeli katonai hírszerzést és az ország vezetői által elfogadott hírszerzési értékelést, akik az utolsó pillanatig „kicsinek” minősítették a háború valószínűségét.

A Moszad azt írja, hogy a hozzájuk jutott információnak „a háború valószínűségére vonatkozó hírszerzési értékelés megváltoztatásához kellett volna vezetnie”.

A könyv azt is állítja, hogy „A Jom Kippuri háborút megelőző egy-két évben a Moszad rengeteg értékes információt kapott forrásaitól Egyiptom és Szíria haditerveiről”, és „a háborúra való figyelmeztetés nem egyetlen forrásból”, hanem „egyéb jó forrásokon alapult”.

A Moszad megjegyzi, hogy „több tucat olyan jelentése volt, amelyek figyelmeztetést jeleztek, és amelyek a Moszad legfontosabb és legértékesebb forrásaitól származtak”.

Ezzel összefüggésben több olyan belső ellentmondás is szerepel a könyvben, amelyeket a Moszad nehezen – vagy nem próbál – feloldani.

Különösen kirívó a történet a Moszad „figyelmeztető katonájáról”, akit azzal a céllal küldtek Egyiptomba, hogy valós időben figyelmeztessen a háború kitörésére. A Moszad-kiadvány szerint azonban ez a katona „a háború előestéjén hazalátogatott az ünnepre, miután a katonai hírszerzés jóváhagyta távozását” a Moszad kérdését követően, hogy szükséges-e jelenléte a célállomáson.

További linkek a téma szerelmeseinek: itt, itt és itt.

Forrás Haaretz, ujkeletlive