A 2015 óta mintegy félszáz Poptörténeti Pontot létrehozó Beatkorszak Projekt, az egykori művelődési központ helyén működő Phobex Kft., valamint a miskolci könnyűzene múltjának őrzői ún. poptörténeti pontot avattak fel hétfő délután a Vasasban.
Talán sorolni sem kell: a kultikus épület egykor helyet adott tánc- és esztrádműsoroknak, tudományos és ismeretterjesztő előadásoknak, galériájában rendszeresek voltak a kiállítások. A feltörekvő miskolci zenekarok mellett országosan is ismert sztárcsapatok és előadók léptek fel itt, mások mellett a Pokolgép, a Beatrice, a Bikini, a P. Box, Kovácsi Kati, az Apostol, Zalatnay Sarolta, vagy éppen Korda György és Balázs Klári.
És természetesen a miskolci Edda. A ’80-as évekből ő nevükhöz köthető az első nézőcsúcs a Vasasban: koncertjükre bár „csak” hatszázan fértek volna be, végül háromszor annyi, 1800 jegyet adtak el. A szervezők ügyesen megoldották a szorult helyzetet: erre az egy alkalomra kivették a székeket a nézőtérről.
A Vasas kulturális működése a 2000-es évek elejére aztán lassan megszűnt, irodáknak, iskoláknak nyújtottak it bérleti lehetőséget. Majd érkezett Kocsák Gábor és a Phobex Kft.; öt évvel ezelőtt beköltöztek az épületbe, majd három évvel később szerszám-nagykereskedést nyitottak. Az épületet felújították, néhány átalakítást is végeztek, de a múltat nem engedték el. Amellett, hogy például megtartották a régi mozigépeket és a vetítővásznat, újrahasznosították a színházi függönyöket, és még a „Vasas” felirat is visszakerült a homlokzatra – nos, mindezeken túl egy idén októberben átadott emlékfallal is megidézik a hőskort. A bejárattal szemben, több mint háromezer fotón örökítik meg a művelődési központban megfordult előadókat.
Mostantól ennél a falnál már egy poptörténeti pont is hirdeti: Miskolc zenei, kulturális központja volt a régiónak már a ’80-as években is. Mások mellett kollégánk, Mocsári László fotói által nyerhetünk bepillantást abba a miliőbe, életérzésbe, ami a rendszerváltozás előtti éveket áthatotta.
A poptörténeti pont hétfői felavatásán Bajnai Zsolt, a Hangfoglaló Program elindítója, a Beatkorszak Projekt vezetője elismerően szólt az egykor kultikus épület jelenlegi üzemeltetőjéről, annak múltját, emlékeit megőrző Kocsák Gáborról.
– Szeretném, ha az országban sokan követnék a példájukat. Nem lenne szabad megfeledkeznünk arról, hogy a művelődési házak sokak számára fontos igazodási pontok voltak, sőt: ezek azok az intézmények, amelyek egy városhoz örökre odakötnek minket – fogalmazott.
Kocsák Gábor, a Phobex Kft. (Vasas Szerszám Központ) ügyvezetője átvéve a szót felidézte a Vasas létrejöttét. Kiemelte: bő harminc éven keresztül szolgálta a miskolci kulturális életet.
– Mi megpróbáljuk visszapörgetni az időt, ezért hoztuk létre az emlékfalat, most pedig egy poptörténeti emlékponttal egészíthetjük ki – tette hozzá.
A poptörténeti pontot az Edda három tagja avatta fel. Pataky Attila többször meghatódva, megkönnyezve idézte fel emlékeit Miskolcról és a Vasasról.
– Minden: sírás és kacagás benne van abban az életérzésben, ami itt hatja át az embert. Nemzedékek álmai, vágyai, kultúrában, zenében hagytak itt nyomot. Ez a ház egy óriási „élményhalmaz”. A dedikálások, a koncertek… Elvehetetlenek ezek az emlékek. Úgy gondolom, hogy poptörténelemmé váltunk innen, Miskolcról. Példát mutattunk abban, hogy nincs olyan, hogy nem lehet. Mindent lehet. És Miskolcról indulva háromszor tökösebbnek kell lenni, ha valamit el akarsz érni az életben. De nagy szenvedéllyel megvalósíthatók az álmok – mondta Pataky Attila.
Zselencz László (Zsöci) felidézte, hogy a Béla utcai lakásában volt a központjuk, itt próbáltak, női segítőik pedig kezelték az óriási rajongói levélhalmokat. Volt olyan hónap, hogy mintegy 60 ezer megkeresést kaptak. Az emlékek felidézése után üzent is az Edda legendás basszusgitárosa.
– Hogy mit üzenek a miskolci fiatal zenészeknek? Gyerekek! Próbálni, gyakorolni, és hajrá! – mondta.
Csapó Gyögy (Buksi) csupán annyit mondott, nagyon hálás, hogy része lehetett az Eddának.
– Minket semmi más nem érdekelt, csak a zene, a zene, és a zene. És utána: a zene. Reggeltől késő estig. Ennek éltünk. Nem gondoltuk túl, ez volt az életünk. És semmi több. Hogy ez kerekedett ki belőle, azt egyedül Attila tudta. De ő nyíl egyenesen – fogalmazott.
Az eseményen a Miskolci Illés Emlékzenekarból Füvessy Norbert és Vízi Viktor működött közre.
