Korán sarjad az arcszőrzetem. Mire már nem csak az
állam pelyhedzik, előveszem
apám elhagyott, megörökölt
pamacsát és pengés borotváját. Nem sejtve, ezzel egy mindennapos, élethosszig tartó
nyűgöt veszek magamra. Később, egyszer-kétszer Guszti
bácsi kése alá tartom a képemet az elegáns belvárosi, Széchenyi utca 31. szám alatti fodrászatban, hogy rendre
meghallgassam, apáménál is
erősebb a szakállam. A hely
nem ismeretlen, itt ismerkedem meg a fodrászatok sajátos világával.
Barátom, Kerékjártó Frigyes éppen abban az időben
választja ezt az alkatához illő
szakmát. Maga sem tudja, mi
tetszik neki ebben, de eldönti, borbély lesz. Frici a Lányi Ernő utcai tanműhelyben
szerzi meg a kézügyességét. Ez
a szalon – mondjuk inkább
lerakatnak – tulajdonképpen
ingyenesen várja a mindenre
elszánt, bátor vendégeket. Persze a tanulók elsőre habos léggömböket beretválnak, a szétpukkant luftballonok aligha
kergetik meg őket. Nos, ismerik azt a mozzanatot, amikor
a segéd a jobb kezében szélesre tárt beretváról, a nyakadtól egy centire, nyújtott ujjal
szeli le a szőrös habot. Frici
meséli, ezeket a mozdulatokat hetekig gyakorolták. Persze tanulóként még nem kaptak Solingen késeket, amolyan
kommersz, ki tudja, milyen
márkájú szerszámokkal szimulálták a borotválást.
Frigyes, a vendégeinek
Frici, baljósan kezdte pályafutását. Ki tudja, miért
egy kuncsaftja habos képpel
felpattant, és nyakában a
kendővel dühösen kirohant
a boltból. Máig sem árulná
el a pánikolás okát. Végül a
vendég bemószerolta Pirikének, a szövetkezet elnökének, így aztán Frigyes a belvárosi szalonokból száműzve
lett, hol Perecesre, hol Martintelepre. Itt is le kellett sepregetni a vendéget, viszont
errefelé nem csörgedezett
úgy a jatt.
A hármas, négyes szalon
valóságos aranybánya volt. A
Kossuth mozi melletti üzletben szinte mindenkit doktor
vagy főorvos uraztak. Ide leginkább telefonos előjegyzéssel
lehetett bejutni. Kinézték az
idegeneket, a futóvendégeket.
Jómagam évtizedekig a Villanyrendőr melletti négyes fiókot kultiváltam. A segédek
rangsora a bejárattól a hátsó mosóig terjedt. A pénztáros pultja mellett halomban
álltak az újságok és a színes
magazinok. Frici elárulja, a
szövetkezetben a borravalót
bekalkulálták a fizetésükbe,
így aztán a pénztáros papíron
többet keresett, mint ők, így
nem is osztoztak vele a jatton.
Voltak jó és rossz vendégek.
Például a József Attila utcai
fiókban megesett, hogy valakinek a kobakján hemzsegtek
a tetvek. Ilyenkor, mint elődeik, akik még eret is vágtak,
csak elsősegélyt nyújtottak,
ismerték az élősködő rovarok
ellenszerét. A gálánsabbak a
belvárosi szalonokba jártak,
ők voltak azok, akik szilveszterkor egy tucat pezsgővel és
piros hasú bankókkal jutalmazták a kollektívát. Az ilyen
vendégek útja egyenesen a
kétfüles székbe vezetett.
A jellegzetesen kellemes illatú, kötelezően használatos
Pitralon arcszeszt kannában
kapták a szövetkezet raktárából. Hajszesz is dukált a vágás, a fazonigazítás, a fejmosás
után, de azért csak rákérdeztek, kérik-e. Egy kettest ezért is
fel lehetett számolni. A menők,
nagymenők viszont magukkal
hozták a bécsi after shave kölnijeiket, vagy ha éppen nem,
akkor a mester ezzel lepte meg
a kényesebb arcúakat.
Ki ne feledjem, őszségemnek köszönhetően háromnapos sörtével is vígan elvagyok.
Frici már régen letette a beretváját, és tükörből nyiratkozik. Mondja is, milyen fodrász
már az, aki másra bízza a saját fejét.
SZÁNTÓ ISTVÁN
