Folyamatosan, klisészerűen hajtogatják, hogy a bírók teljesen függetlenek, nem befolyásolhatók és a törvény szerint teljes döntési függetlenséget élveznek. Bizonyára így is van, ám mi van, ha felettesei valamilyen sanda elvárást fogalmaznak meg számukra.
Régóta foglalkoztat ez a kérdés, hiszen a képen látható Tisztelt bírónő nem kezdő a hivatásában, mégis olyan szakmai hibákat vétett az ügyem tárgyalásakor, amelyek a napnál világosabban is látszottak. Ha tévednék, mentségemre szolgáljon, a rutinos ügyvédem elég pikírt megjegyzést tett – kimondta a bírónő eljárása, egyoldalú részrehajló, egyáltalán nem pártatlan megnyilvánulásai már az ötvenes évek miliőjére emlékeztették. Bacsó Péter is minden újját megnyalta volna azokért kiszólásokért, amelyeket Tőzsér Ildikó spontán produkált.
Kezdjük azzal, Tőzsér Ildikó ejtőernyősként csöppent az ügybe a tárgyalás utolsó harmadába. Semmiféle előzetes értesítést senkinek nem küldtek, hogy elődjét tehermentesítés címén felváltják. Egyedül elődjét, senki mást nem érte ilyen figyelmes megtiszteltetés. Megesik az ilyen, ha valakik nagyon akarják, hogy ki ne derüljön az igazság. Tőzsér Ildikó jó hírrel kezdte, bejelentette nem kezdi elölről az ügyet viszont elődje tárgyalási tervét elveti. Nem tehette volna meg. Érthetőbben eszébe sem jutott, hogy feloldja az egymásba érő ellentmondásokat.
Berendelte azt a két rendőrt, akik kiszabadították a hátrabilincselt kezeimet és nem azt kérdezte meg tőlük, hogy miért hiányzik az általuk felvett jegyzőkönyvből – a pisztolyos támadás, hanem azzal szórakoztatta őket, vajon ők is rá rontanak e, ha valaki fegyvert fog rájuk. Megmosolyogtatták. Eszébe sem jutott, hogy a két rendész miért riasztja a bevetési csoportot egy személy igazoltatásához, miközben már a kezükben vannak az okmányaim. Én meg a földön fekszem sokkos állapotban kizsebelve, mert erőszakkal sem akartam aláírni a szabálysértést elismerő nyilatkozatot.
A bírónő előtt ott volt a rabosított fotóm, barna rövid dzsekiben feszítek a képen, ám ennek ellenére simán benyelte Soltész Edina hazudozását – miszerint ő hosszú világos klasszikus Colombo ballonban látott. Az sem zavarta, hogy a másik felbujtott tanú – Kovács László Csaba embere mondja – látta kezemben megvillani a kést az őszi napsugárban.
Tóth Tamás rendészt pedig azért teremtette le, mert kimondta az igazságot – nem emlékszik, hogy bárki is lelövéssel fenyegette volna. Mit tesz ilyenkor a tárgyalásvezető – rendreutasítja, mondja azt a tanú, amit a rendőrségen! Szegény Tamás – rendben, mondja, meg a bírónő mit akar hallani és akkor azt fogja…
Kovács László Csaba (a zsaroló) aki a második idézésre volt szíves megjelenni letagadta azt, amit írásban nekem is megküldött, hogy támadómat maga jelentette fel a rendőrségen, igaz némi hezitálás után. Így aztán amikor ugyanezt próbáltam megerősíteni a bírónő szememre vetette, be akarom sározni a támadóim jó hírét.
Azoknak a jó embereknek, akik előttem még a főügyészt inzultálták a vasgyári temetőnél és Őt csak az igazolványa mentette meg. Erre mit mond Tőzsér Ildikó – a rendésznek is lehetnek rossz napjai. Aki ilyen kijelentést tesz, indoklást írásban is megfogalmaz, normális demokráciában már másnap naftalinba teheti a talárját.
Egyébként hiába mondtam, hogy a helyszínre kiérkező szolgálatvezető elállította a szemközi mélygarázs külső kamerájának a látószögét. Miért is, hogy a forrónyomosok ne vegyék észre, a lenti videó felvette a történteket. Erre mit mond a bírónő – mi értelme lett volna utólag kamera elállításának, amikor már felvétel rögzült. Így van az, amikor a bírónő nem elég sok Rex felügyelős filmet néz.
Egyébként még hosszan sorolhatnám a tévedéseinek, a szándékos csúsztatásai a tárházát, de minek már. Kérdezhetném, hogy miként lehet valaki felekezeti alapon azonos érdekközösségbe egy tanúval. Vagy, hogy mi akadálya lett volna Tresza János beidézésének. E helyett a bírónő megsértődött és kizárta magát az ügyemből. Igaz megkésve, ugyanezt megtehette volna a tárgyalás átvétele előtt is.
Örömmel láttam a tévében – a Tisztelt Bírónő sajtószóvivőként debütált
