ujkeletlive

Politika

Levin újra akarja indítani az igazságügyi reformot, miután két jelzőfáklyát lőttek ki a miniszterelnök kesszáriai villájára

Járiv Levin igazságügyi miniszter [Likud] a sokat vitatott jogi forradalom előmozdítására szólított fel, miután két jelzőfáklyát lőttek ki Binjamin Netanjahu miniszterelnök kesszáriai rezidenciáját célozva. A fényjelzést kibocsátó, ugyanakkor robbanóanyagot nem tartalmazó fáklyák a villa udvarára estek, a miniszterelnök és családja nem tartózkodott a helyszínen.

A Sábák belbiztonsági szolgálat és a rendőrség vizsgálatot indított Kesszárián, de eddig nem azonosították az elkövetőt, de három gyanúsítottat letartóztattak.

Az ellenzék vezetője Jáir Lapid [Jes Atid], illetve a hadikabinet volt minisztere, a szintén ellenzéki Beni Gantz [Nemzeti Egység] egyaránt elítélte a miniszterelnöki rezidencia elleni petárdázást, és az elkövető[k] kézrekerítésére illetve bíróság elé állítására szólították fel a hatóságokat.

Az igazságügyi miniszter [és a miniszterelnök helyettese] Levin azonban a történtekre való tekintettel az igazságügy, és következésképpen a rendvédelem teljes megreformálását tartja szükségesnek.

„Eljött az idő, hogy teljes mértékben támogassuk az igazságszolgáltatás, és a bűnüldöző szervek rehabilitációját, és véget vessünk az anarchiának, az ámokfutásnak, a fegyelemsértésnek és a miniszterelnök megkárosítására irányuló kísérleteknek. Itt az ideje, hogy minden koalíciós tag, minden frakció és minden Kneszet-képviselő bejelentse, hogy egyértelműen támogatja az általam vezetett, leállított lépéseket és minden más, a helyzet megváltoztatásához szükséges lépést,” – közölte tegnap este Levin.

Az igazságügyi miniszter úgy véli, hogy a tegnap esti fáklyák nélkül is nyilvánvaló, hogy megértsük a féktelen erőszak és engedetlenség súlyosságát azok részéről, akik belülről próbálják lebontani az országot,” – utalt a kormányellenes, az allamki vizsgálóbizottság, és a túszok kiszabadítását követelő tüntetőkre.

Továbbá, Levin azzal vádolta a Sábák, és a rendőrség nyilatkozatait, hogy S történeteket csak „súlyos incidensnek”  nevezték, és egy újabb láncszemnek az erőszakos és anarchista akciók láncolatában, melyek célja a miniszterelnök meggyilkolása és a megválasztott kormány erőszakos puccsal történő megdöntése. Következésképpen, ezen cselekmények láncolata az elmúlt két évben a bűnüldöző szervek általi szelektív végrehajtás égisze, illetve a Legfelsőbb Bíróság jóváhagyásával történtek, állítja az igazságügyi miniszter, majd levonva a végső következtetést, kijelentette, hogy a kormány megalakulása óta küzd annak érdekében, hogy alapjaiban változtassam meg a dolgokat, ami a Legfelsőbb Bíróság összetételének megváltoztatása, a legfőbb ügyész rendszerének reformja, és a szelektív végrehajtás megszüntetése.

Levin tegnap esti kijelentései következményei az általa szorgalmazott, és sokat vitatott jogi reform különböző okok alapján történő érvényesítésére, többek között a bírói kiválasztási bizottság összehívásának elutasítása.

Levin kijelentéseit követően Gantz válaszában azt írta, hogy a Levin által vezetett igazságügyi reform ísérletek részben a Hamász október 7-i támadásainak egyik oka volt, mondván, hogy „katasztrófát hozott Izrael államra, belülről tépett szét minket. Az a tény, hogy felveti a visszatérés gondolatát egy olyan időszakban, amikor az izraeli társadalom egészét mozgósítják egy nehéz háborúban, azt bizonyítja, hogy nemcsak hogy nem tanulta meg a leckét, hanem felelőtlen is. Az egész kormánynak és a miniszterelnöknek legfőbb felelőssége, hogy gyorsan, élesen és világosan levegye a kérdést a napirendről,” – tette hozzá.

A pénzügyminiszter a háborúról, a túszokról és a tüntetések

A szombat kimenetele után Becalel Szmotrics pénzügyminiszter [Vallásos Cionizmus] a 12-es csatorna vendégeként válaszolt az újságírók kérdéseire.

A vártnál jóval magasabb költségvetési hiányt illetően, az okokat a háborús kiadásokra hárítva, úgy véli, hogy mindazok, akik az izraeli gazdaság összeomláshoz közeli állapotát emlegetik valójában a politikáról beszélnek, és a kormányt próbálják megállítani.

Szmotrich a büdzsé hiányát az északi háború magas költségeire hárította, mondván a védelmi költségvetés növeléséhez vezettek, de mindezek ellenére, szerinte a gazdaság erős, magasak az állam bevételei, és a tőzsde emelkedőben van, amit a számok bizonyítanak. A következő évekre vonatkozóan, úgy véli a védelmi költségvetésnek tovább kell növekednie. 

„Megdőlt az a koncepció, hogy egy kis hadsereggel is élhetünk. A költségvetésnek jelentősen növekednie kell, és ennek költségeit a jövőben is meg kell fizetnünk. Pénzügyminiszterként népszerűtlen intézkedéseket hozok annak érdekében, hogy az izraeli gazdaság sikeres legyen.”

A pénzügyminiszter szerint bizonyos mértékben mindenkinek be kell vállalnia a megnövekedett költségeket, de azok, akik dolgoznak, több adót fognak fizetni – ez mindig így volt, és azokra is igaz, akik többet keresnek, ami az eddigi tervek szerint nem egészen így alakul, hiszen az adót a középréteg számára emelik a magasabb fizetésűek szintjére, miközben ez utóbbiak nem érintettek, ahogyan az ultraortodox közösségek sem.

Az ultraortodox sorozási mentességgel kapcsolatban kijelentette, miszerint annak ellenére, hogy „a legtöbb szavazóm szeretné látni, hogy a háredi közösség is bevonul a hadseregbe, ugyanakkor nem akarnak gyűlöletet, vitát és megosztottságot,” ily módon úgy döntött, hogy „nem foszthat meg másfél millió izraelit állampolgári jogaitól, csak azért, mert nem akarják teljesíteni a katonai szolgálatot.”

Végezetül, az új Trump-adminisztrációt illetően, úgy ítéli meg, hogy Izrael óriási lehetőség áll egzisztenciális, biztonsági és nemzeti téren, valamint a telepek kontextusában, hozzátéve – „egyszer lehetséges lesz a konfliktus lezárása, a szuverenitás, és a palesztin államnak nevezett egzisztenciális fenyegetés megszüntetése.”

Ami a gázai háborút illeti, Szmotrich kijelentette, hogy ebben a szakaszban nem egyezik bele a harcok leállításába – „nem engedhetjük meg magunknak, hogy aláírjuk a megállapodást a háború befejezéséről. Az a célunk, hogy megsemmisítsük a Hamászt, hogy ne legyen újabb október hetedike,” – mondta, majd hangsúlyozta, hogy nem támogatja a túszok kiszabadítását biztosító tűzszüneti megállapodást, „és nem hiszem, hogy a kormányban vagy a biztonsági szolgálatban lévő barátaim között lesz bárki, aki megengedné. A háborúnak akkor lesz vége, amikor a Hamász megszűnt, eltűnt, és megsemmisült,” – tette hozzá, mondván, „becslésem szerint, amikor a Hamász rájön, hogy magára marad Irán és a Hezbollah nélkül, akkor lesz alternatíva a helyére.” 

Eközben, tegnap este országszerte ismét tüntetéseket szerveztek az október hetedikei támadások során elhurcolt túszok kiszabadítása érdekében. A szervezők ezúttal a közelgő nemzetközi gyereknap kapcsán a több mint 400 napja szenvedő gyerekekre, illetve a gyerek  hozzátartozókra akarták felhívni a figyelmet.

A központi tel-avivi helyszínek mellett, szerte az országban több városában, többek Jeruzsálemben, Haifán, Rehovotban, Haifában, Ra’ananán is az utcára vonultak a túszalku megállapodás támogatói.

Tel Avivban a Túszok terén olyan érintettek szólaltak fel, akiknek gyerekei visszatértek a fogságból, vagy akik az apjuk hazatérésére várnak, és természetesen a Bibasz család és két gyermeke, Ariel és Kfir hozzátartozói. Párhuzamosan zajlott a Kirja katonai parancsnokság előtt, a Begin úton tartott hagyományos tüntetés, szintén a túszok családjainak részvételével.

Ariel és Kfir nagynénje, Ofri Bibasz Levi a Túszok terén tartott gyűlésen így szólt – „a nevükben szeretnék kiáltani, ahogy a gyerekek kiáltják: ‘ez nem igazságos’. Nem fair, hogy minden gyerek hazatért, és ti még mindig ott vagytok. Nem fair, ahogy ‘ünnepeltétek’ az ünnepeket és a születésnapokat a fogságban. Nem fair, hogy nem játszottatok a pocsolyákban, nem mentetek uszodába, vagy tengerpartra, és nem kezdtétek el az óvodát. Nem fair, hogy már 407 napja nem öleltétek meg apátokat, Jardent. Nem fair, hogy nektek kell erősnek lenni Siri anyáért, Nem fair, hogy elvesztettétek nagyszüleiteket. Nem fair, hogy a biztonsági szobában búcsúztatok el apátoktól, hogy olyan dolgokat láttatok és éltetek át, amit egyetlen gyereknek sem kellene látnia és átélnie a világon. Nem fair, hogy több mint egy éve a mindennapjaitok a félelem és rettegés, a bizonytalanság és kiszámíthatatlanság közepette telnek. Nem fair, hogy már 407 napja ott vagytok, a világ hallgat, és az élet megy tovább. Miniszterelnök úr, megígérted, hogy minden nő és gyerek hazatér a novemberi megállapodás során. Beszéltél az amerikai Kongresszus előtt, Ariel és Kfir fényképével fotózkodtál. Nem elég egy képet tartani. Egy év telt el, és ők nincsenek itt. Egy év megszegett ígéretekkel, meghiúsult megállapodásokkal. Elég a szavakból, eljött a tettek ideje. Arielnek és Kfirnek itt kellene lennie. Ehelyett a legkegyetlenebb játék eszközeivé váltak. Netanjahu, – Ariel és Kfir nevében indultál háborúba. Most kötelességed, hogy befejezd a háborút, és hazahozd őket,” – tette hozzá.

A novemberi túszalku keretében szabadult 13 éves Eitan, és édesanyja Batseva várják haza a családfő Ohadot, akit a Hamász továbbra is fogva tart. Batseva elmondása szerint „Eitan 52 nap után tért vissza hozzánk, és vele együtt egy kicsit újra levegőt tudtunk venni a fojtogató helyzetben. De aztán elkezdte mesélni a megélt borzalmakat – hogy 16 napig egyedül volt, csak felfegyverzett terroristák vették körül, és azt mondták neki, hogy Izrael és Nir Oz már nem létezik. Milyen világ az, ahol egy 12 éves gyereket egyedül tartanak fogva? Milyen világ az, ahol pszichológiai hadviseléssel harcolnak egy gyermek ellen? Hol voltak akkor a jogai,” – kérdezte, majd elmesélte, hogy „a fogságban töltött élmények nyomot hagytak Eitanon – a félelem az elalvástól, a rémálmok, a hajhullás, a nyugtalanság és az elveszett ártatlanság. Mindezeken ő és mi is túl fogunk jutni, ebben biztos vagyok, de csak akkor, ha az apja és a többi túsz hazatér.”

Végül hozzátette: „az utolsó kép, amit Eitan, és két testvére láttak az apjukról, az volt, ahogy a földön fekszik, sérülten és véresen, miután kilépett a biztonsági szobából, hogy megvédjen minket. Körülbelül három héttel később érkezett a hír, hogy elrabolták, és január óta – csend. Semmilyen információ. Apa eltűnt. Olyan közel, de fényévekre távol van.”

A Gázában fogvatartott Avital Dekel Chen felesége megjegyezte, hogy a hétéves kislánya egy kisszéket kért a boltban, hogy legyen mire ülnie, amikor édesapja hazatérése miatt tüntetnek – „egy hétéves kislány, aki egy széket szeretne venni az apja szabadon bocsátásáért tartott gyűlésekre, aki a Hamász alagútjaiban várakozik. És ha ez nem lenne elég, Gali, a hároméves lányom, minden nap félig mosolyogva dúdolja: ‘most mindenkit,’ – egy hároméves kislány, aki arról énekel, hogy az apját fogságból kell kiszabadítani.”

„Szóval azoknak, akik még mindig nem értik a helyzetemet – háborúban állok. Az egyik háború a férjem, Szagiv, az életem szerelme, akit 14 éves korom óta szeretek, és a lányaim apja hazahozataláért folyik. A második háború a lányaim lelkéért zajlik. Ez egy nehéz háború, melyben nap mint nap harcolok, igyekszem fenntartani a magas szintű morált, és a reményt, hogy apa visszatér. A harmadik háború mindannyiunk jövőjéért folyik Izrael államban. Egy egész generáció nem tudja, milyen értékek világában fog felnőni, és mi határozzuk meg, hogyan ér véget ez a háború. Miközben Szagiv az életéért küzd, én a remény háborúját vívom, és nem hallgathatom meg a ‘kétségbeesés’ szót. Ha ők ott nap mint nap túlélnek, és az életükért küzdenek, kik vagyunk mi, hogy feladjuk?” – tette hozzá.

The post Levin, a fáklyák és az igazságügyi reform first appeared on Új Kelet Live.