Elméletileg ma ül vagy ült össze dr. Pászti Attila törvényszéki tanácselnök úr stábja, hogy ismételten elutasíthassa a per újra felvételi kérelmem megengedhetőségét.
A győzelmi esélyeim nem több mint Szálasinak a hajdani népbíróság előtt. Hiába bizonyosodott be minden tekintetben az ártatlanságom, a vármegyei főügyészség soha nem lenne képes egy presztízsvesztességre. Hiába bukott meg mindkét felbujtott hamis tanú, az egyik a törvényszéken, a másik pedig amolyan családi önleleplezés következményeként sült bele a hazugságspirálba.
Jó rendőrségi kapcsolatokkal könnyen kivédhetők az ilyen közvádas bűncselekmények objektív szembesítéssel kombinált felülvizsgálata. A főügyészség azt sem hajlandó mérlegelni, hogy maga a támadóm, az állítólagos sértett, akire állítólag fegyvert fogtam megörvendeztetett egy beismerő vallomással. Hónapok óta birtokomban van az mailje, amelyben elismeri nem ő volt a rendészet által delegált felbujt tanúk kerítője, csupán az elérhetőségüket vitte be a városi kapitányságra. Megbízásból. Gondolom ezt a bevédésük alkujaként kérte a rendőrség.
Szabó úr, postájában leszögezi a lényeget, csak mi hárman tudjuk mi is történt a járda sarkán , tehát jómagam és a két rendész. Kérdés, ezek után miért minek rendelt a kapitányság vizsgálója két tanút a rendészet vezetőjétől. Különben Szabó úr, még ha sértődött emberként is felfedte az igazságot – jó későn de megérdemli a dicséretet. Vajon ezek után mennyi fáradtságba kerülne, ha ezzel az állításával bemenne az ügyészségre, önként beismerő vallomást tenni. Mennyivel nyugodtabb lenne a lelkiismerete. Igaz, ezzel komoly felbolydulást okozna sok hatósági ember hétköznapjaiban, de a demokráciában az igazság kiderítését még a rendőrség sem képes megakadályozni. Vagy mégis?
Egyébként az eltelt, elvesztegetett hat év során megismerhettem a hazai jogvesztő, minden igazságot mellőző kiskapuit. Legális kibúvókat teremtettek a bűnözőknek. Például itt van a sokat emlegetett példa, hogy bár a hamis tanúk vallomásával sérül az igazságszolgáltatás rendje, de mint ennek egyszerű kárvallottja nem tehetek feljelentést. Kizárnak a jogorvoslatból. Sőt van egy másik is a hamis felbujtott tanúk mentegetésére – a tanúskodás törvényes kötelezettség. Vagy Tőzsér Ildikó bírónő megállapítása támadóim védelmére – szerint a rendésznek is lehet rossz napja!
Így aztán Petróczy Attilát, akit szavahihetősége híján kizártak a törvényszéki tárgyalásról, mint tanút máig sem gyanúsították meg.
Soltész Edina, akit a párja leleplezett, ráadásul tanúvallomásában önmaga hazudozását is felfedte éli világát, büntetlenül.
-„Feljelentés áttételérőlHivatali kötelesség megszegésével elkövetett hivatali visszaélés bűntettének gyanúja miatt Szántó István által XXXX ellen tett feljelentést, hatáskör hiánya miatt az eljárás lefolytatására hatáskörrel rendelkező hatósághoz, a Debreceni Regionális Nyomozó Ügyészséghez átteszem.
A határozatot kézbesíteni kell: 1. Debreceni Regionális Nyomozó Ügyészség
2. Szántó István – feljelentő A határozat ellen panasznak nincs helye.
INDOKOLÁS A fenti számú ügyben Szántó István azért tett (ismételten) feljelentést XXXX. hivatásos állományú rendőr ellen, mert nevezett a a feljelentő ellen Miskolci Rendőrkapitányságon 05010-5435/2017. bü. számon 2017. 11.06-tól 2019. 02. 27-ig folyamatban lévő büntetőeljárás során az ügy előadójaként nem, vagy nem teljes terjedelmében foglalta le a releváns bizonyítékokat, a jegyzőkönyvekben a nem a kihallgatott személy által elmondottakat rögzítette, a kép és hangfelvétellel rögzített szembesítést nem teljes terjedelmében másolta ki, valamint a gyanúsított részvételével elvégzett szembesítésről készült hangfelvételből – a feljelentő állítása szerint – 45 percnyi részt eltávolított, ezzel Szántó Istvánnak jogtalan hátrányt okozott. Szántó István feljelentését – elektronikus formában – hatóságomhoz küldte meg.
Tekintettel arra, hogy a feljelentett cselekmény alkalmas hivatali visszaélés bűntettének a megállapítására, mely bűncselekmény vonatkozásában az eljárás lefolytatására a Debreceni Regionális Nyomozó Ügyészség rendelkezik hatáskörrel és illetékességgel, így a feljelentés áttételéről a rendelkező részben foglaltak alapján határoztam.
Alkalmazott jogszabályok: – a bűncselekmény minősítése: Btk. 305.§ a) pontjába ütköző és a szerint minősülő; – a feljelentés áttétele: Be. 379.§ (1) bekezdés, Be. 350.§ (1) bekezdés, – a határozat kézbesítése és jogorvoslat: Be. 350.§ (2) bekezdés.
Miskolc, időbélyegző szerint
XXXXX . mb. vizsgálati osztályvezető ”
.Így reagáltam – remélem nem sértettem meg senkit még jobban ….. ezért kiikszeltem a neveket, bár mindenki tudja kiről, kikről beszélek.
Tisztelt Uram,
Mivel kiemelte, ez a feljelentés ismételt, magam is megerősítem ezt a tényt, azzal a kiegészítéssel, hogy korábban az általam felsorolt törvénysértések nem voltak képesek áthatolni az igazságszolgáltatás ingerküszöbén.
Számomra XXXXX ( a nyomozó) nem ellenség, hiszen maga vallotta be az ismerőseinek, kollégáinak, hogy ő a vizsgálati osztályon a rám támadó két rendész bevédésére kapott utasítást. Kifecsegte, mennyire sajnál engem, s milyen lehetetlen helyzetbe került. Számomra ez az első pillanattól egyértelmű volt, amikor egy volt rendőr megállított és elárulta előtte utasították az akkori kapitányság vezetőjét a személyem bebörtönzésére. Tehát már 2017. esztendőben is, egy ilyen felsőbb szintű kérést nem volt érdemes elutasítani. A kapitányságot vezető úr ezt a tényt nekem is elismerte, de a titkárságon még utánam szólt, ne aggódjak mivel Őt soha semmilyen politikai erő nem befolyásolhatja. Majd amikor az ügyem a miskolci főrabbi és az akkori hitközségi elnök előtt szóba került, nekik is elárulta , részéről egy figyelmeztetéssel akarta lezárni az ügyet. Kétségem sincs a jóindulatát illetően, de tudom az egzisztenciális alkalmazkodási kényszer bárki gerincét képes megroppantani.
XXXX hivatali hatalmával visszaélve félrevezette a nyomozást és a korábbi szakmai továbbképzésről megismert két rendészt előírás szerűen bevédte. Próbálok segítséget nyújtani a törvénysértések pontosításához.
1. XXXX a történtek másnapján délelőtt a szemközt ült kollégája szerint is stratégiai megbeszélést folytatott a rendészettel és megegyeztek, hogy elkerülik a közös szembesítéseket, mivel a támadóim egymással ellentétes állításokat tettek a kiérkező rendőröknek. Így is történt míg Tóth Tamással már novemberben lezajlott a találkozó Szabóval későbbre halasztotta állítólagos betegsége miatt – ami nem volt igaz – hogy legyen ideje kollégája által mondottak elolvasására. ( s mindezt még rögzítik a nyomozati cselekmény naplójában amit az iratismertetéskor át kell adniuk)
2.A nyomozati cselekmény naplója nagyon árulkodó. XXXXX feljegyzi, hogy három napos tanú kutatáson vett részt a helyszínen. Talált is többeket , de csak olyanokat akik mellettem szóltak. Később ezekről teljesen megfeledkezett. Mint az általam megjelölt két tanúról is, akiket máig sem akarnak meghallgatni.
Tehát megbízást vagy megrendelést adott a rendészetnek, hogy küldjön neki tanúkat, úgy mintha ez természetes lenne egy ilyen incidensnél.(Szerintem a Temun és az Ali babától még nem lehet ilyeneket rendelni.) Ezek után mit is várhattam volna a Szabó Krisztián által beküldöttektől, ő ugyanis kötelességszerűen leszállította Soltész Edina egyes és Petróczy Attila kettes számú névtelen tanúk elérhetőségét. Ebben a feljegyzésben olvasom, hogy a rendészet igazgatója megjegyzi ez a két személy az általa közzétett bűnügyi tudósítások következményeként náluk jelentkezett tanúskodni. Ha XXXX komolyan veszi a feladatát eleve kétségekkel kezeli a leszállított felbujtott tanúk szavahihetőségét hiszen elismerten a személyiségi jogaimat sértő hazug és lejárató kampányban megjelent cikkek nyilvánvalóan befolyásolhatták ezeknek a személyeknek a véleményét, vallomását. A szembesítés során – mivel a két tanú közül csak a kettes számú vállalta – a jegyzőkönyvbe mondta ő bizony semmilyen cikket nem olvasott a történtekről. Ezzel szembe a rendészet vezetője fenntartotta, hogy ennek nyomán keresték meg őt. Kérem elsőre eldönteni, ez a fajta a kimondottan a meggyanúsításomra felkészített névtelen tanúk megrendelése és leszállítása törvényes volt e. Mennyire jogos, hogy az egyes számú tanú kibújt a szembesítés elől, arra hivatkozva fél tőlem.
Miközben mint kiderült az élettársa, akivel éppen együtt járt arra és a történtek után megkésve minden információval felvértezte a párja. Tehát csak tudta, hogy nem egy közveszélyes félelmetes börtönöket megjárt gyilkos vagyok. Megjegyzem, hogy ez a két felbujtott hamis tanú döntötte el az ellenem született ítéletet. Első fokon. A törvényszéken viszont a kettes számút hazugsága okán kizárták a tárgyalásról. Máig sem lett meggyanúsítva hamis tanúzásért, mivel csupán az igazságszolgáltatás rendje sérült ezért pedig én nem tehetek feljelentést. Vajon a hatóságokat nem bántja ha sérül az igazságszolgáltatás rendje , ráadásul egy közvádas bűncselekmény következtében?
Folytatás köv. Sajnos ennek soha nem lesz vége!
