Mennék a bírók tüntetésére, pókembernek öltözöm – csak ne packázannak a végtelenségig – a rendész előjogai ha bal lábbal ébredt – bírócsere csak úgy előzetes kiértesítés nélkül – kényelmes névtelenül mocskolódni az interneten – hiába szigorították a bétékát

A régióban visszaszorulóban az üzleti alapon nyomtatott médium. Reggelenként a nyomdafestékes friss újság helyett a mobiltelefonunkról olvassuk  a híreket a lakás legkisebb zugában ülve. Igazából kényelmesebb is mint ebben a zimankóban a postaládából kihorgászni az újságot.

 Állítom itt helyben  a legnagyobb látogatottságú internetes portál egy veterán, bulvárszerkesztőé, amely különös módon, egyedi szisztémával szippantja magához az érdeklődőket. Írigylem a haláltmegvető vakmerőségét hiszen a legnagyobbaknak is nekimegy ha jól megfizetik. Régen erre azt mondták revolverezik a médiában.  Meglepő bátorsággal csipkedi, provokálja a politikában jeleskedő bal és jobboldali szereplőket. Pártállása kiismerhetetlen, mikor honna fúj az aktuális szél. Beleköt az élő fába is és olyan elánnal ostorozza a helyi közélet visszáságait, amivel már lényegesen befolyásolja a választások kimenetelét.

Jómagam ki tudja miért – nem lévén közszereplő családommal együtt gyakran kerülők ennek a médiumnak a célkeresztjébe.  A fene se bánná, ha ennek nyomán nem névtelenül sértegetnének, nem lenyomozható személyek támadnának meg hiteltelen hazug rágalmaikkal. Olyanok, akik az anonimitásukat megőrizve itt élik ki élveteg rosszmájúságukat. Szíve joga mindenkinek másokat kritizálni, egyenes vagy ferde politikai hitvallásukat megosztani, de a Büntető törvénykönyv legújabb módosításával már szigorúbb büntetés járna az ilyen sunyi embereknek.

A médiahatóság helyesen alkalmazza az objektív felelősség elvét, hiszen ha nem  deríthető ki a rágalmazó személye a kiadót büntetik az elmaradt moderálás okán.  Ennél a népszerű portálnál leszarják ezt és valami miatt büntetlenül meg  tehetik. Valaki vagy valakik védelmezik a tulajdonos szerkesztőt vagy elegendő védelmi pénzt kaphat azoktól, akik ilyen aljas, gátlástalan közlésekre buzdítják. Találják ki kíről miről beszélek!

Időnként elszakad a cérna nálam ilyenkor potom 10 ezer forintért – bolondnak is megéri feljelentem őket majd nem sokkal később már is megbánom. Idáig ugyanis minden próbálkozásom félresiklott, a bíróságon a törvény idevonatkozó paragrafusait figyelmen kívül hagyva futni hagyják a főszerkesztőt. Ami mögött az lehet, hogy cserébe a helyi bíróságot becsszóra nem kritizálják.  Ez kitetszik a portál minden szegletében. Például családilag csak azokat a bűncselekményeket teszik közzé amelyeket a bíróság sajtósai ajánlanak fel a tévének is.

Dr. Pocsai Tamás a Miskolci Járásbíróság bírója például minden tárgyalás mellőzésével úgy rendelkezett megszünteti a feljelentett személlyel szembe tett feljelentésemet, amelyet rágalmazás címén tettem meg. Elsődleges indoklás, túl sok sérelmezett cikket küldtem be és egyben azt is megtudhattam az elkövető kilétének megállapítására elrendelték a nyomozást, de a becsmérlők neveit nem osztották meg velem. Tehát ha bírom a gyűrődést a törvényszéken fellebbezhetek az igazamért.

Vajon a törvényhozás miért szigorította meg az online térben mocskolódok elleni hatósági fellépést, ha a bíróságon  sorozatosan figyelmen kívül hagyják a képviselők által megszavazott intézkedést.

 Magam is tudom, szélmalomharcot folytatok a helyi bírókkal miközben vezetőik folyamatosan azt fújják, az igazságszolgáltatás független, nem befolyásolhatók a bírók. Ám miután maguk is gyarlók és tőlük sem tagadható meg a személyes  szubjektivitás és aligha képesek pártállásukon felülemelkedni csak kellene valaki, egy olyan testület, amely górcső alá veszi a döntéseiket. Hogy miért mondom mindezt és bűnügyi tudósító koromban miért nem észleltem ezeket a kirívó anomáliákat arra egyszerű a magyarázat.

Nem mindegy, hogy a tárgyalóterem melyik szegletében állsz, a pulpitus előtt vagy mögött ülsz e. Az elmúlt hét év során rettenetes dolgokat éltem meg az Igazság miskolci palotájában. Ha nem veszik le Justitia átláthatatlan szemfedőjét akár a mérlege is félrebillen. Talán már meg is történt mindez. Rossz irányba.

Miskolci Járásbíróság első fok, az ellenem zajló tárgyalás harmadik harmadában minden előzetes értesítés nélkül lecserélték a bírót.  Úgy, hogy sem engem sem az ügyvédemet nem informálták a változásról. Az új taláros rögtön elvetette elődje már általunk kiharcolt bizonyítási kísérleteit, lazán kikerülte a szembesítésekről készült videók megtekintését és olyan mértékű részrehajlást tanúsított, amelyen még a vádat képviselő ügyész is megdöbbent. A rutinos ügyvédem kijelentette , szerinte ez a stílús az ötvenes évek miliöjét idézte elő benne. A bírónő hallgatott, lehet  röstellte magát, de akit valamivel motiválnak az ne legyen szégyelős.

A megnevezett tanúim beidézését nem engedélyezte viszont képes volt berendelni azt a két rendőrt, akik a megtámadásom után félórával szabadítottak meg a bilincseimtől. Majd olyan provokatív kérdéseket tett fel nekik, amelyeken jót derültek. Az lett a hab a tortán, amikor támadóimat írásos indoklásban azzal mentegette, hogy a rendésznek is lehet rossz napja.  Tehát ilyenkor a városi perzekutor bárkit inzultálhat.  Tőzsér Ildikó a szerencselánya, egy ilyen precedens értékű kiszólásért jobb helyen azonnal menesztenék a bíróságról. Azt sem néznék el, egy világtalan embert  felekezeti alapon úgy fogad el szemtanúnak, hogy szerinte az első vallomása az igazi. Miközben kiforgatja azt az alapvető tételt, hogy házastárs, rokon vagy barát illetve egy érdekközösségbe tartozók vallomását kétségekel kezelni. Mondjuk ha az utasom kiáll mellettem és nem iratják alá tanúk és szemüveg nélkül a hazugságát akkor a régi ismeretségünk alapján vonta volna kétségbe az állítását.

 Ki ne feledjem, a bírócserére idáig csupán három magyarázatot adtak. Elsőre, ezt már az év elején eldöntötték és kihirdették.  Nincs rá bizonyíték. Majd azt találták ki, hogy az elődjét akarták tehermentesíteni és az enyémnél fajsúlyosabb feladatokat bíztak rá. Ez sem igaz, a helyi bírók megsúgták ezen az alapon idáig még senkit nem cseréltek le egy befejezés előtt álló tárgyalás vége előtt. Főleg nem úgy, hogy sutyiban. Végül is mindegy, hiszen ha a bíróság vezetői ezt helyeselték, hogy egy  súlyosan beteg lábadozóval váltják, fel az elődjét akkor nem sok keresni valóm van.  Különben széllel szembe a vízelés is körülményes.

Hálás vagyok viszont , azért mert minden protestáló levelemet megválaszolták vagy továbbküldték, mert szerintük sem volt teljesen szabályos a bírócsere, de érdemi intézkedés, meghallgatás, szembesítés egyszer sem történt a beadványaim következményeként. Úgy gondolják elég idős vagyok  már, hogy az élet elrendezze ezt a kérdéskört. S ebben egyetértünk.

Folytatom,  dr. Pászti Attila törvényszéki elnök úrral, akit sosem zavartak a tények. Amikor egyszer éltem volna a szabad bíróválasztási jogommal és kértem az ügyemből való kizárását, a főnökség azt mondta ő a legtárgyilagosabb és legfelkészültebb, nagyon igazságos. Akkor elhittem.

Sajnos harmadszorra is elvetette a perújítási kérelmemet minden nyílvános tárgyalás mellőzésével és leszögezte – sokadszorra – az ellenem felvonultatott tanúk egybehangzó vallomása meggyőzte Őt a bűnösségemről.

Nos, lásd  az egyes számú hazudós Soltész Edinát és a kettesszámú Petróczy Attilát a rendőrség tanúként rendelte meg ellenem, azért mert ők olvasták a rólam közzétett lejárató cikkeket. Ihlettel felvértezték a két rágalmazót, akiknek a hazugsága egyetlen egy részletben sem egyezett meg. Nemcsak én senki nem lelt egyetlen hasonló állítást a rágalmaikban. Erre a bírói tanács – kijelenti  – nem hiszem , hogy bármit is elolvastak volna a jegyzőkönyvekből   csak a vármegyei főügyészség mantráját másolták be – csak úgy, hogy a két tanú vallomása teljesen hasonló.  Vajon miben, semmiben. A törvényszéki tárgyaláson ki is zárták a kettes számút a másikat pedig az ítélet kihirdetése után a rendőrségen leplezte le az élettársát. Tehát a kizárt tanú vallomása szerintük megegyezik a másik felbujtott személy rágalmaival.  Erre varrjon valaki gombot.

Igazi csúcs ebben az ügyben, amikor a fogyatékos járadékot élvező vak és süket személy vallomását felekezeti alapon hiteles szemtanúvá léptetik elő. Ez szerintem egy jogtörténeti kúriozum, legyen is a neve lextözsér és vonják össze azzal, hogy a támadó rendész ha bal lábbal kel fel bármit megtehet.

Van még egy számomra valóban  szimpatikus bíró dr. Perecz András úr , aki a magánvádas feljelentéseimet átminősíti közvádassá úgy, ahogyan mindenkinek tennie kellett volna.  Majd az ügyészség ezt az átiratot még csak válaszra sem méltatja. Végül a bíró úr beidézi a rágalmazóimat és a támadóimat ám valaki idejében figyelmeztethette, nem használna, ha kideríti az igazságot. Így aztán kitetsző módon a bírói függetlenség jegyében visszakozik, a berendelt személyektől csupán azt kérdezi, akarnak e valamit mondani. Nem akarnak.  Közülük csak egy ember,  karakánul kijelenti bármivel is vádolnám, az a bűncselekmény elévül. Ő az, aki nem felkészületlenül érkezett a bíróságra két ügyvédet is hozott magával, hiszen bármi megeshet.

Valamennyi felsorolt ügyben szép magyar hasonlattal élve megy a packázás, az aktatologatás a levélváltás, de a problémákkal való egyenes szembenézésre semmi reményem sincs.

Majd a gyorsan múló  idő mindent elrendez. Az sem vigasz, hogy ezeknek a teljhatalmú embereknek az élete is évenként csupán 12 hónap. Se több sem kevesebb mint nekünk akik szerint mi tévedtünk meg.