HM: (43) 60-05, (43) 60-06 E-mail: Debrecen.reg@mku.hu 3.Nyom.421/2020/7.
SZÁNTÓ ISTVÁN
MISKOLC
A Központi Nyomozó Főügyészségnek, illetve más hatóságoknak írt beadványaira tájékoztatásul közlöm, hogy ugyanilyen tartalmú feljelentések alapján 3.Nyom.317/2019. és 3.Nyom.421/2020. szám alatt ügyészségünk a szükséges vizsgálatot lefolytatta, az ügyben készült határozatokat Önnek kézbesítettük.
Erre tekintettel az új körülményt nem tartalmazó további beadványai alapján további ügyészi intézkedésre nincs lehetőség. Debrecen, 2025. február 12.
Tisztelt Címzettek,
Tisztelt Nyilvánosság,
Önök mintha egy másik dimenzióban léteznének.
Ezért kerülik még a telefonos kommunikációt is , nem hajlandók fogadni és az egyenes kérdéseimet válasz nélkül hagyják. Mellékelem Búzásné feljegyzését, amiben világosan megfogalmazza kényszerűségből a sértetteket szólítja fel a rágalmazók beküldésére.
Maga is tudja már , hogy a szemközti mélygarázs külső kamerája tökéletesen rögzítette a történteket ennek dacára a rendőrnő nem intézkedik a felvétel lementéséről. Majd úgy nyolc hónap elteltével feljegyzi , kihallgatja majd az ott dolgozókat. Addigra sikerül is őket kirúgatni, azt feltételezve, ők játszották át nekem a videót.
Végül soha nem hallgatta meg a garázs személyzetét. E helyett az általam a törlés előtti pillanatokban megmentett videót lebutítja és megcsonkítja.
Tisztelt dr. Gönczi Sándor úr,
emlékeztetném, amikor először kerestük fel 2018 tavaszán az ügyvédemmel ön sajnálkozva egy ujjával felmutatott a szobája mennyezetére, ezzel a nemzetközi egyezményes jellel érzékeltetve, fentről akadályozzák az ügy hátterének a felderítését. Legyen ez az Önök gondja, ennek ellenére élek az állampolgári jogommal és kérem a tisztességes vizsgálat lefolytatását.
Úgy három esztendeje még tartott a tárgyalás, amikor telefonon panaszkodott annyi sok a rendőrgyilkosság, nincsen ideje velem foglalkozni. Majd innentől csak az értelmezhetetlen minden nyomozati cselekményt mellőző elutasító határozatokat küldözgette.
A mostani kormányablakon át küldött fenti elutasító levele, amelyben az állítja mindent kivizsgáltak és mindent rendbe találtak merő tévedés, s semmi nem támasztja alá. Végül közli további ügyészi intézkedésre nincsen szükség.
Természetesen ez nem fedi a valóságot, amit Önök velem szembe nem is leplezett diszkriminációval elkövetnek az már meghaladja a bűnpártolás gyanúját.
Visszafelé nézve a feljelentéseimet emlékeztetem, egy rendőrezredes nemcsak előttem ismerte el, hogy parancsot kapott a támadóim bevédésére. Személyem bebörtönzésére.
Részemről súlyos vád egy köztiszteletben álló rendőr ellen. Sajnálom, közvetve feljelentéssel fenyegetőzött, de sajnos idáig még nem tette meg.
Többször jeleztem neki , hogy jelentkezett nálam ismeretlenül egy nyugalmazott rendőr, aki a beszélgetésnél jelen volt.Helyben kézzel írott névjegyét átadta és már többször megerősítette bármikor kész részletes vallomást tenni mert a becsülete ezt követeli. Ezredes úrnak elmondtam mindezt, amire úgy reagált őt senki nem befolyásolhatja és ezt még utánam szólva is hangoztatta a titkárságán. A későbbiekben a miskolci főrabbinak és a volt hitközségi elnöknek sem cáfolta, sajnálkozva közölte velük nagyon szerette volna egy figyelmeztetéssel lezárni ezt az ügyet. Vajon ki akadályozhatta meg ebben a szándékában.
Önök leírják minden vizsgálatot elvégeztek. Ismétlem, sajnos ez nem igaz.
Vajon megidézték e már az ezredes urat és szembesítették e a tanúkkal. Tudomásom szerint ez nem történt meg.
Mint ahogyan egy jószándékú főügyész urat sem kérték meg, hogy elmondhassa mikor és hol inzultálta Őt is az a két rendész , akik abban az időben engem megbilincseltek, bántalmaztak. A főügyész úr – nem kellemes, de végső kétségbeesésemben feltárom mellékelem a nekem írott ezzel kapcsolatos levelét. Hozzáteszem korábbról csak névről ismertem, Ő ajánlotta fel a segítségét mivel mindkét egyenruhást felismerte az újságból. Őt csak azért nem bántalmazták mert idejében elővette az igazolványát.
Tehát ezeket a személyeket idáig Önök és a helyi vármegyei kapitányság vizsgálói nem idézték be és elmulasztották a szembesítést. Ez óriási hiba hiszen még a látszatintézkedéseket is elmulasztották.
Önök nem szembesítettek Búzásné Faragó Edit rendőrrel , aki hivatali hatalmával alaposan visszaélve félrevezette a nyomozást. Nem talált ellenem tanúkat ezért rendelt – mint valami csomagküldő szolgálattól szokás két olyan felbujtott tanút, amelyek a levélváltásból is kiderül ihletet kaptak a rólam szóló antiszemita gyűlöletet gerjesztő hazug lejárató cikkekből.
Magyarázattal szolgálhatnának arra is, hogy Búzásné miként tüntethette el az egyik felbujtott tanú szembesítéséről készült film legfontosabb részletét, pontosan 45 percnyit. Ezt a kérdést a velem nem szimpatizáló Tőzsér Ildikó bírónő is megkérdezte és kérte a rendőrséget kiszolgáltatni a hiányzó részt. Mint ahogyan a bírónő a rendészet oda néző kameráinak a felvételét is hiába kérte be.
Sajnos nem vagyok tisztában az Önök teljes hatáskörével. Egyet tudok a rendőrségi eljárásban megtörtént tudatos bűnpártolás ügyében jogosultak a nyomozásra. Így kérem Önöket, hogy vizsgálják meg jogszerű e a sértettek és a nyomozóhatóság közötti ilyen együttműködés.Mi az oka, hogy tőlem megtagadják a rendőrségi feljelentéssel együtt járó meghallgatást és a szembesítéseket.
Két tanút bujtottak fel, Soltész Edinát aki különös módon kikerülhette a velem történő rendőrségi szembesítést. Vajon miért. Ha ez megtörtént volna nem az ítélet meghozatala után derül ki, hogy nem egyedül járt arra és korábban leleplezi a vele együtt volt élettársa. Kisvárkonyi Csaba végül ezt mostanában tette meg a rendőrségen miután nekem elsőre tudta nélkül dühösen telefonon át magnóra mondta, együtt voltak arrafelé és mire odaértek már a földön feküdtem és a hátamon térdelt a két egyenruhás. Csatolom ennek a beszélgetésnek a leiratát.
Tóth Viktor alezredes úrnak sikerélménye lehetett volna, ha az illető beidézése után egy szembesítéssel folytatja le a vizsgálatot.
E helyett az illető alezredes megüzente az ügyvédemmel – bizonyára ez a szabályzat – mentálisan sérült vagyok és ezért nem foglalkozik az üggyel. Írt már olyat is, hogy a tárgyalásról kizárt hami tanút nem lehet meggyanúsítani mivel a tanúskodás törvényes kötelezettség. Pártatlanságát nem is leplezve kiabált le a telefonon, hogy a fél világot feljelentem. Így most már szívesen megismerném személyesen.
Tisztelt Főügyész úr,
valójában Önök tökéletesen ismerhetik az ügy minden részletét mivel kollégájuk a egy hatórás videón rögzítette a sérelmeimet a központi főügyészségen. Majd önökben bízva leküldték ezt Debrecenbe.
Feleslegesen írok hiszen nem arról van szó, hogy nekem kell bizonygatnom az ártatlanságomat, hanem Önöknek lenne a feladata mindezt a felsorolt személyek beidézésével szembesítésekkel tisztázni. Semmi hajlandóságuk nincs erre.
Most harmadszorra került perújítási megengedhetősége okán a kérelmem a törvényszékre. Oda ahol képesek voltak azt zárt tárgyaláson kizárásommal megszövegezni az indoklásban, már mindent megvizsgáltak és a tanúk egybehangzó vallomása alapján nincs lehetőség jogorvoslatra. Csak azt nem írták meg, hogy miben egyezett a felbujtott tanúk vallomása. Semmiben pontosabban a hazudozásban. Ha tényleg ez lenne akkor milyen alapon zárták ki a kettes számút, aki végig hazudott minden részletben. Ez lett volna az egybehangozás…
Nem véletlenül a rutinos ügyvédem, a kamara titkára, akivel Önnél vizitelhettünk kifakadt a bírónőre, megemlítette őt bizony ez a tárgyalás az ötvenes évek miliőjére emlékeztette. A bírónő nem reagált, nem mentegetőzött , tudta mit tett. Jelenleg ki is zárta magát sértettségében az ügyből és nem teljesítette a kegyelmi kérvény beadását, noha a kormányhivatal megtette az erőteljes ajánlatot. Ez mennyire szabályos?
Nem is csoda, hiszen itt van az esetlap. Tóth Tamás rendész segítséget kér egy személy igazoltatásához. Minek is, amikor saját elmondásuk szerint azonnal első kérésre minden okmányt átadtam nekik. Már régen a földön voltam sokkos állapotban hátrabilincselve és kifosztva. Hogyan magyaráznák ki ezt az ellentmondást tetézve, hogy ebben a beszélgetésben egyetlen szó sincs semmilyen fegyverről.
Ez a kérdés aktuális lenne egy szembesítéskor. Már csak azért is mert a most kiszabadult támadóm aki állítólag hasonló bűncselekmények okán állít a bíróság elé levelében megírta az igazságot- csak hárman tudjuk mi történt a posta előtt akkoriban. Tehát megnevezi ki bujtotta fel a tanúkat és elárulja ő csak bevitte az elérhetőségüket annak a rendőrnőnek.
A levele mellékelve.
A főrendész már 2019 nyarán felfedte miért bántalmaztak erőszakoskodtak velem.
Ez a személy tanúk előtt – hangfelvételen is megvan – jelezte nekünk, szívesen ajánlkozik a védelem tanújának. Be is neveztük. Most már Önökön lenne a sor megkérdezni,mint feljelentő hogyan akart a védelem tanújaként a bíróságra menni. Az Önök fantáziájára bíznám a további kérdéseket.
Összegezve a leírtakat, amennyire engem már kedvelnek kínos lenne, ha ezeknél a szembesítéseknél kiderülne az igazság. Ha nem tartanának ettől már régen megteszik, hogy rágalmazás címén ismét engem gyanúsítsanak meg. Mert ugye az sem tisztázott, hogy miért kellett az első bírónőt lecserélni , amikor az esetlapot bekérte a rendőrségtől és ennek alapján elrendelte a helyszíni bizonyítási kísérletet. Majd az új bírónő már tudta, hogy a tárgyalás utolsó harmadában nincs más teendője mint engem elítélni mint fegyveres támadót. És a tanúimat kizárni azzal a klasszikus mondással, írásbeli indoklással , hogy a rendésznek is lehet rossz napja. Gondolom ilyenkor üthet vághat kedvére. Ezért buktak le a fiúk mert szöges gumibottal verték a hajléktalanokat és az erről készült fotókon buktak le. Itt helyben persze sokáig ezért is mentegették őket annyira, hogy nem kerülhetett ez a hír a nyilvánosság elé úgy mint az én lejáratásomra készült hazugság cunami.
Nagyrabecsüléssel,
kérem tisztelettel a személyes meghallgatást és a szembesítések lefolytatását. Önöknek persze ez egy pitiáner ügy és meglepődnek mennyire fontos nekem a becsületem visszanyerése. Azt is megmondták fentről letöltendőt javasoltak nekem , de végül megelégedtek egy felfüggesztettel is. Állítólag ez az irántam való jóindulatuknak köszönhető. El sem tudom képzelni, hogy ha ártatlanság címén ez a büntetésem mi lett volna ha hetven évesen szórakozásból rátámadok a huszonéves unatkozó egyenruhásokra. Ne feledjék, a történtek után a város jegyzője alaptalannak ítélte az intézkedésüket és korlátokat rakatott ki a posta elé, ahol hetes másodpercre az utasomat felvenni megálltam a járdán, hogy a mögöttem kifordulókat elengedhessem.
