Avi/ujkelet.live

A jom kippuri háború

1973-ban arab államok koalíciója Egyiptom és Szíria vezetésével megtámadta Izraelt, és megindította a jom kippuri háborút. Az arab államok arra számítottak, hogy az Izraeli Védelmi Erők a zsidó év legszentebb napján nem lesz képes megvédeni Izraelt, ezért meglepésszerű támadást hajtottak végre 1973. október 6-án, szombaton, Jom Kippur napján. A háború 18 nappal később, 1973. október 24-én ért véget, amikor tűzszünetet hirdettek.

Marwan Ashraf Gamal Abdel Nasszer egyiptomi elnök veje és Anwar Szadat elnök közeli tanácsadója volt, 1970-ben kezdett a Moszad kémszolgálatnak dolgozni „Az Angyal” kódnéven. Évtizedekig úgy gondolták, hogy kritikus fontosságú hírszerzési információkat szolgáltatott, amelyek háborúra figyelmeztettek. Most viszont úgy tűnik, Marwan végig Egyiptomnak dolgozott.

A Yedioth Ahronoth hétvégi mellékletében Ronen Bergman újságíró és hírszerzési szakértő korábban nem publikált hírszerzési anyagokon alapuló vizsgálata arra a következtetésre jutott, hogy Marwan becsapta Izraelt, és „egy kifinomult egyiptomi megtévesztési művelet élén” állt, amely összezavarta és elvakította az izraeli hírszerző közösséget az 1973. októberi konfliktus előtt.

A megállapítások feltárták, hogy Marwan 1973 augusztusának végétől kezdődően részt vett olyan találkozókon, ahol Anwar Szadat egyiptomi és Hafez Aszad szíriai elnök döntött a háború lebonyolításáról, és október 6-át tűzte ki a támadás dátumaként. Ahelyett, hogy ezt a kulcsfontosságú információt átadta volna izraeli megbízottjainak, Marwan hamis jelentéseket szolgáltatott, amelyek különböző dátumokat és becsléseket sugalltak arról, hogy a háború nem fog kitörni.

A jelentés szerint még a háború előestéjén adott figyelmeztetése is homályos volt és túl későn érkezett. A vizsgálat Slomo Gazit vezérőrnagyot, Izrael egyik legelismertebb katonai hírszerzési főnökét idézte, aki a háború után újjáépítette az egységet. Csak a halála után nyilvánosságra hozott nyilatkozata feltárja: „Marwant mélyen beágyazták az izraeli hírszerzésbe, kijátszotta a Moszad főnökét, Cví Zamirt, tetszés szerint félrevezette, és valójában ő volt a központi fogaskerék Egyiptom megtévesztési tervében. Már attól is kiráz a hideg, ha arra gondolok, hogy Marwan és Szadat ültek az elnök irodájában, és viccelődtek Zamir kárára.”

Válaszul a Moszad elutasította a megállapításokat, „alaptalanoknak és a történelmi valóság torzításának” nevezve azokat.

Az egyiptomi média büszkén és diadalmasan reagált a jelentésre.

A kairói székhelyű Al-Youm al-Sabea napilap arról számolt be, hogy „az izraeli Yedioth Ahronoth újság megállapította, hogy Ashraf Marwan nem ‘Az Angyal’ volt, aki az 1973-as háborúban becsapta az arab államokat, hanem Egyiptom stratégiai megtévesztési tervének élharcosa az októberi győzelme előtt”. A lap szerint az izraeli média „megerősítette Izraelen belüli ellentmondásos tanúvallomások létezését a 20. század legjelentősebb kémkedési ügyének valódi történetéről”.

Hozzátette, hogy Marwan élete „az elmúlt 50 évben termékeny témává vált az izraeli médiában, ellentmondásos beszámolókkal róla, miközben Izrael nem hajlandó elismerni, hogy az egyiptomi hírszerzésnek dolgozott, és segített az 1973 októberi háborút megelőző megtévesztési tervben”.

Az egyiptomi Sada El-Balad televíziós hálózat Marwant „Egyiptom legképzettebb játékosának” nevezte ,,az elmék háborújában”, míg az Al-Masry Al-Youm újság Ahmed Anwart, az egyiptomi Külügyi Tanács tagját idézte, aki azt mondta, hogy az izraeli leleplező jelentés „igazságot szolgáltatott” Marwannak. Anwar azzal érvelt, hogy az izraeli állítások, amelyek Marwant kettős ügynökként ábrázolják, egy „lejáratókampány” részét képezik, amelynek célja Gamal Abdel Nasszer elnök családjának szimbolikájának aláásása és Marwan Egyiptomban betöltött valódi szerepének elhomályosítása.

Mohamed Aboud, a kairói Ain Sams Egyetem héber tanszékének professzora Facebookon a következőt írta: „50 évnyi vita után az igazság Tel-Aviv szívéből napvilágra kerül. A Yedioth Ahronoth főcíme felfedi, hogy Ashraf Marwan nem ‘Az Angyal’ volt, aki becsapta az arabokat, hanem Egyiptom stratégiai megtévesztési tervének élharcosa az októberi háború előtt.”

„A történelem igazságot szolgáltat népének” – írta Aboud –, „és az ‘Izrael legjobb kémjének’ legendája újabb bizonyítéka az egyiptomi hírszerzés és a nagy októberi győzelem építészei ragyogásának.”

Az egyiptomi Extra News csatorna videót tett közzé a következő címmel: „Izraeli vallomás: Ashraf Marwan Egyiptom tőre Tel-Aviv szívében.”

Egyiptomban a jom kippuri háborút – októberi háború néven ismert – győzelemként ünneplik meg.

A tavalyi 51. évforduló alkalmából Abdel-Fattah esz-Szíszi elnök a következőt mondta: „Ezen a napon Egyiptom olyan győzelmet aratott, amely örökké élni fog a nemzet emlékezetében és dicsőséges történelmének lapjain. Egy olyan győzelmet, amely mindig emlékeztetni fog mindenkit arra, hogy ez a nemzet népe, vezetése és hadserege egysége révén képes elérni a lehetetlent, bármilyen nagy is legyen az.


Jom kippur 50: Ritka és kivételes lépésként a Moszad az Állami Levéltár és az Izraeli Védelmi Erők archívumának nyomdokaiba lépve egy történelmi dokumentumgyűjteménnyel, valamint egy tanulmánnyal készült két évvel ezelőtt a jom kippuri háború kerek évfordulójára.

A szolgálat kijelentette, hogy a „sajtóban és a tudományos életben” az elmúlt évtizedekben megjelent „különféle félrevezető jelentéseket” próbálja megcáfolni, amelyek arra utaltak, hogy a Moszad nem figyelmeztetett a háború kitörésére.

„A Jom Kippuri háború előtt a Moszad rengeteg kiváló minőségű diplomáciai és katonai hírszerzési anyagot biztosított, ami Egyiptom és Szíria azon döntését tükrözte, hogy háborúba kezdenek Izrael ellen” – írta a Moszad.

„Ez az anyag rengeteg információt tartalmazott az egyiptomi és szíriai hadseregről, beleértve a konkrét figyelmeztetéseket a háború kezdetének várható időpontjáról. Sajnos ez a jelentős, magas színvonalú hírszerzés nem akadályozta meg az Izraeli Védelmi Erők meglepését stratégiai szempontból és a háború magas halálos áldozatainak számát”.

A Moszad által kiadott anyagok áttanulmányozása azonban már akkor is egy sor kemény kérdést vetettek fel Marwan kezelésével kapcsolatban.

A Moszad által közzétett gyűjtemény legérdekesebb archív anyagai közé tartoznak a Marwan aktájából származó dokumentumok és képek.

  • David Barnea, a Moszad vezetője két évvel ezelőtti beszédében cáfolta azt az állítást, hogy Marwan kettős ügynök volt.
  • „Ezeket az állításokat intenzíven ellenőrizte a háború előtt az Izraeli Védelmi Erők-Moszad közös csapata, majd a háború után is” – mondta Barnea.

Az egyik közzétett dokumentum egy jelentés, amelyet Dubi, Marwan moszados tartótisztje küldött a vele folytatott találkozók első fordulójának végén, 1970 decemberében, körülbelül három évvel a háború kitörése előtt. A jelentés leírja Marwan kivételes közelségét az egyiptomi vezetéshez, és azt, hogy hajlandó „figyelmeztető leveleket küldeni Egyiptom azon szándékáról, hogy háborút indít ellenünk”.

A jelentés szerint az összes levél áthalad Marwan irodáján, „mielőtt az elnökhöz jutna”, és ő felelős „az elnök utasításainak továbbításáért az egész kormányzati rendszerhez”, valamint „az összes hírszerző szerv jelentéseinek elnökhöz történő benyújtásáért”. Moszados tartótisztje arról is beszámolt, hogy Marwan jelen volt az arab vezetők minden kairói konferenciáján, a miniszterelnök összes találkozóján, és „személyes, minden részlegre kiterjdő kapcsolatokat ápol az egyiptomi hadsereggel”.

Egy másik dokumentum személyes adatokat tartalmaz Marwanról, beleértve a „különleges ismertetőjel: egy heg a kézfején”. A Moszad két képet is közölt Marwanról Dubival, akinek a teljes nevét még mindig tilos nyilvánosságra hozni.

Kivételes lépésként a Moszad könyvet is kiadott két éve a háborúban betöltött szerepéről. Az „Egy nap, amikor lehetővé válik, hogy elmondjuk” című héber nyelvű könyvet a szolgálat hírszerzési részlegének történelmi osztályának egyik alkalmazottja írta. A könyv címe Golda Meir miniszterelnök a Moszad akkori vezetőjének, Cví Zamirnak mondott szavaiból származik: „Ha eljön az idő, hogy elmondd, mit tettél, te és a barátaid jutalomban részesülnek”.

„Ez az első könyv, amelyet a Moszad a nagyközönség elé tár” – állt a szolgálat közleményében, bár 2017-ben már megjelent két könyv a Moszadtól, amelyek a náci háborús bűnösök utáni vadászatával foglalkoznak. 

A könyv – amely titkos Moszad-forrásokra épülő történelmi tanulmánynak készült – a Moszad, és különösen egykori vezetője, Zamir tevékenységét dicséri. A Marwan által átadott eredeti papírok válogatása olyan részleteket tartalmaz, amelyek illusztrálják hozzáférését a rendkívül fontos hírszerzési anyagokhoz. A lista tartalmazza a Szadat és a szovjet vezetők közötti találkozók jegyzőkönyvét, egy jelentést az egyiptomi hadügyminiszter szíriai látogatásáról, valamint egy felvételt Szadat „a hadjáratot előkészítő legfelsőbb bizottsággal” folytatott találkozójáról.

A könyv mellett a Moszad két másik kulcsfontosságú hírszerzési dokumentummal is készült. Az első egy belső Moszad-dokumentum, amelyet október 5-én 00:30-kor írtak. Ez leírja Marwan több órával korábbi Moszadhoz intézett felhívását, amelyben sürgős találkozót kér Cví Zamir Moszad-főnökkel.

„Telefonon keresett minket ma este 21:30-kor. … A beszélgetés során azt mondta… holnap, október 5-én, pénteken este eljön egy megbeszélésre, amelyen olyan jelentésekkel szolgál, amelyek szerinte nagyon fontosak. Megkérdezte, hogy a Moszad vezetője részt tudna-e venni az ülésen, a téma fontossága miatt… Utalt arra, hogy az általa benyújtandó jelentések … (ez a rész cenzúrázott) a birtokában vannak. Ez a lista, mint tudjuk, egy figyelmeztető kód.”

Marwan kérése egy sürgős találkozóra a Moszad vezetőjével, valamint az általa továbbított figyelmeztető kód, egyértelmű jelei voltak a háború lehetőségének. Ez felveti a kérdést, hogy a Moszad miért nem figyelmeztetett azonnal a háború lehetőségére október 4-én éjjel, még mielőtt a találkozóra másnap este sor került volna.

A Moszad erre a kérdésre válaszolt a kiadványban: „Amikor eldöntésre került, mikor kell figyelmeztetni egy háborúra… a Moszad és annak vezetője… óvatosan járt el”. Állítása szerint a Moszad úgy döntött, hogy ezen a ponton nem ad ki figyelmeztetést, mert ,,ezt a meglévő figyelmeztetések sorához csapták volna”.

A második fontos dokumentum Zamir és Marwan 1973. október 5-én Londonban tartott találkozójának teljes átirata. A találkozón Marwan figyelmeztetett a háború kitörésére, 16 órával annak kezdete előtt.

A dokumentum vizsgálata több más lehetséges kudarcot is feltár a Moszad magatartásában a háború kitörésére való figyelmeztetés kapcsán. Először is fennáll annak a lehetősége, hogy Zamir egyáltalán nem érezte át a találkozó sürgősségét, mivel egy teljesen más témával – egy egy hónappal korábbi terrortámadás megelőzésével – kapcsolatos kérdéssel kezdte, ahelyett, hogy egyenesen a témára tért volna, ami miatt összeültek: egy lehetséges háborúéra.

Marwan volt az, aki témáváltást kért: ,,De beszéljünk a háborúról.” Később arról tájékoztatta Zamirt, hogy „99 százalék az esély arra, hogy a háború holnap, szombaton kezdődik”. Zamir megkérdezte tőle: „Miért holnap?” mire Marwan így válaszolt: „Mert így döntöttek. Ez a ti ünnepetek.” Majd kifejtette: „Egyszerre indul két oldalról, az egyiptomi és a szíriai oldalról”.

Marwan elmondta Zamirnak, hogy az egyiptomiak hatalmas tüzérségi tűzzel készülnek, és „szinte az egész hadsereget átküldve a Szuezi-csatornán”. A szíriaiak „a Golán-fennsík elfoglalását tervezték”.

Zamir tovább faggatta Marwant, és csak a találkozó végén adta át az információkat.

Ezzel a kérdéssel kapcsolatban a Moszad azt írta, hogy „a Moszad vezetője szerette volna megérteni a teljes képet, és meg akart bizonyosodni a jelentés megbízhatóságáról, mielőtt újabb figyelmeztetést adott volna ki a szerveknek. Ragaszkodott a részletes kikérdezés befejezéséhez (amely körülbelül két órán át tartott), és nem hagyta félbe a találkozót, hogy előzetes jelentést küldjön Izraelnek”.

Azt is megjegyezte, hogy a találkozó elhagyásakor „Zamir még mindig azon töprengett, hogy az elhangzott dolgok milyen jelentőséggel bírnak, és milyen következményekkel járhat a jelentés abban az esetben, ha kiderülne, hogy téves”.

De körülbelül fél órával a találkozó vége után kódolt figyelmeztetést küldtek Izraelnek, „világos és egyértelmű formában, és ez indította el az Izraeli Védelmi Erők háborúra való felkészülését”.

A Moszad közzétette a teljes dokumentumot azzal a figyelmeztetéssel, amelyet október 6-án küldtek el a vezetőknek, és amelyet korábban már nyilvánosságra hoztak az Állami Levéltárban.

Ugyanakkor a jegyzőkönyv azt jelzi, hogy Marwan először azt mondta, hogy a háború „este felé” kezdődik, de később a délután 4 órát adta meg a háború kitörésének időpontjának. Mint kiderült, ez pontosabb volt, mivel a háború 14 óra körül tört ki. Az Izraeli Védelmi Erők azonban ragaszkodott a kezdeti figyelmeztetéséhez, amely „este felé”-re vonatkozott.

A jegyzőkönyvek azt is jelzik, hogy Zamir valószínűleg kételkedett a Marwantól hallott információ megbízhatóságában, azt írva, hogy Marwan kíváncsi volt, miért nevet Zamir a megjegyzéseken. Marwan ezzel összefüggésben megjegyezte, hogy azon töprengett, hogy ,,hogy van az, hogy Egyiptomban mindenki tudja, hogy az egész hadsereg 100 százalékos készültségben van a fronton, és valószínűleg te is tudsz róla, de semmi reakció nincs a részetekről.

A Moszad egy másik, két éve közzétett dokumentuma egy kulcsfontosságú sürgöny volt, amelyet az egyiptomi hadsereg egyik moszados forrása, ‘A.’ október 12-én küldött. Az angol nyelvű jelentés szerint az egyiptomi hadsereg azt tervezi, hogy október 13-án vagy 14-én elindít egy támadást, amely magában foglal három ejtőernyős dandárt, szárazföldi támadással és ballisztikus rakéták bevetésével kombinálva.

Zamir a Golda Meir miniszterelnökkel folytatott megbeszélés közepén kapta meg ezt a jelentést, amelyben a vezetők támogatták azt a tervet, hogy a csapatok átkeljenek a Szuezi-csatornán, hogy megsemmisítsék az ott állomásozó egyiptomi erőket és átvegyék a területet. A jelentés kézhezvétele után Zamir azt javasolta a kabinetnek, hogy halasszák el a tervet két nappal, „hogy az egyiptomi erők beléphessenek a Sínai-félszigetre, és az Izraeli Védelmi Erők csapdájába esennek” – áll a dokumentumban. A javaslatot elfogadták: „A jelentés megakadályozott egy lehetséges katasztrófát, és forradalomhoz és győzelemhez vezetett az egyiptomi fronton vívott döntő csatában” – írja a Moszad. Október 14-én körülbelül 100 egyiptomi harckocsit semmisítettek meg a csatorna keleti részén, és másnap az Izraeli Védelmi Erők átkelt rajta.

A Moszad keményen bírálta az izraeli katonai hírszerzést és az ország vezetői által elfogadott hírszerzési értékelést, akik az utolsó pillanatig „kicsinek” minősítették a háború valószínűségét.

A Moszad azt írja, hogy a hozzájuk jutott információnak „a háború valószínűségére vonatkozó hírszerzési értékelés megváltoztatásához kellett volna vezetnie”.

A könyv azt is állítja, hogy „A Jom Kippuri háborút megelőző egy-két évben a Moszad rengeteg értékes információt kapott forrásaitól Egyiptom és Szíria haditerveiről”, és „a háborúra való figyelmeztetés nem egyetlen forrásból”, hanem „egyéb jó forrásokon alapult”.

A Moszad megjegyzi, hogy „több tucat olyan jelentése volt, amelyek figyelmeztetést jeleztek, és amelyek a Moszad legfontosabb és legértékesebb forrásaitól származtak”.

Ezzel összefüggésben több olyan belső ellentmondás is szerepel a könyvben, amelyeket a Moszad nehezen – vagy nem próbál – feloldani.

Különösen kirívó a történet a Moszad „figyelmeztető katonájáról”, akit azzal a céllal küldtek Egyiptomba, hogy valós időben figyelmeztessen a háború kitörésére. A Moszad-kiadvány szerint azonban ez a katona „a háború előestéjén hazalátogatott az ünnepre, miután a katonai hírszerzés jóváhagyta távozását” a Moszad kérdését követően, hogy szükséges-e jelenléte a célállomáson.

Forrás: Ynet, Haaretz, ujkeletlive

The post Nem volt Angyal: A kém, aki becsapta Izraelt first appeared on Új Kelet Live.