Fónagy János emlékeztetett arra, hogy az elmúlt húsz évben, ha valaki optimistán, hittel beszélt a bányászatról, kételkedő mosollyal fogadták. A nemzeti kormány azonban kezdettől azon az állásponton volt, hogy Magyarország nem mondhat le a szénvagyonról. Három cél lebegetett a szemük előtt: az energiafüggőség feloldása, az ellátás biztonsága, és a megfizethetőség kérdése –emelte ki az államtitkár. A magyar energiagazdálkodási tervekbe visszakerült a széngazdálkodás. A kitermelhető szénre nem csak, mint fűtőanyagra, hanem vegyipari alapanyagként is tekintenek.
Fónagy János kitért a foglalkoztatási vonatkozására is a szénbányászatnak. Nem fog megoldani minden gondot, azonban minden egyes munkahelynek hallatlan értéke van Borsodban. Az ágazat fejlődni fog, és ha nem is térünk vissza az évtizedekkel ezelőtti mértékhez, biztos megélhetést fog jelenti azoknak, akik bányászattal foglalkoznak. Legvégül köszönetet mondott azoknak, akik megőrizték a szakma iránti szeretetüket, és az elmúlt két évtizedben is kitartottak a hivatásuk mellett. Emellett köszönetet mondott a Miskolci Egyetemnek is, amiért a nehézségek ellenére fenntartotta a magas szintű bányász szakmai képzést. Szólt a középfokú bányászati képzés fontosságáról is.
Szent Borbála és a bányászok hivatalos emléknapján alakult meg a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Szénbányászati Klaszter, amely azzal a nem titkolt céllal jött létre, hogy az ásványi kincseink sorában a szén vissza kerüljön az őt megillető helyre. A bányászati klaszter megalakításával tovább tudjuk erősíteni az energetikai szektorhoz kapcsolódó vállalkozásokat, kutatóhelyeket és oktatási intézmények együttműködését is.
