Elmarad a miniszter elnökjelöltek vitája. Logikus, annyian vannak, hogy a jelenleg regnáló nem képes kiválasztani a valódi ellenfelét. Vannak egy szekérre valóan. A döntés logikus, a magyarázat is hihető. Ám én ilyen erkölcsi magaslatban némi kegyet gyakorolnák. Gyertek fiúk, ha nem én akkor döntsétek el ti, hogy ki akar megbirkózni.Szerint a projekt itt bukna meg. Az ellenzék nem tudna megegyezni, Orbán Viktor meg széttárná a karját – lám igazam van. Először egymásközt mérkőzzetek meg. Mondjuk Gyurcsány Vona páros szállhatna ringbe először. Megtelne a sportcsarnok.
Majd közülük kerülne ki Orbán ellenfele. Méltó ellenfele.
Persze Mesterházi ezt a mecset nem engedné ki a kezéből, Gyurcsány meg igyekszik nem kibújni a bőréből. Nehezen megy neki, így az igazi cirkuszi mutatvány elmaradni látszik.
Bár, szigorú keretek között csak érdemes lenne egy ilyen vita, akár több résztvevős is. Úgy értem – kizárni a személyeskedést, kölcsönösen. Közgép, Simon ügy kilőve.
Stadionok és a kaszinó ügy törölve. Nyugdíj, államadósság és a Zuschlag sztori sztornó. Paks és a francia kapcsolat, déli áramlat nem kerülhet szóba. Az se, hogy London mára a második legnagyobb magyar város Európában – s, hogy Gyurcsány biztatta a fiatalokat- menjenek, ha kedvük van. Ezekről egy szót se.
Na, de akkor miről legyen szó? Ez a nagy kérdés. Hogyan tetszenek lenni, elégedettek e , mi van a családdal, készül e a jövőképük és egy két ilyen semleges how do you do féle beszólás. Nos, van a magyar televíziónak egy kiváló riportere – aki az elmenőben lévő államelnökkel is is eldiskurált. Pompásan. Hallatszott ahogyan cuppogott. Szerintem ezt a vitát is simán levezetné.
Nekünk meg csak pontozni kellene, ahogy a képernyő jobb sarkába írják – mire mennyit adjunk. Ha ez megy kihagyom a Jóban rosszban sorozatot ,a vacsoracsatát és még az Édes életet is. Fene bánja, miért kell nekem állandóan csak a Győzikét lesnem.
