Szeretnék mindenkit figyelmeztetni ez a háborús kép nem az orosz ukrán frontvonalon készült. Helyi gyártású. A miskolci Kossuth szálló hátulról.
Ahányszor arra járok elszomorodom. Erről a szebb napokat látott épületről már mindent tudok. Naponta bővítik az ezzel kapcsolatos winchesteremet. S sokan hiszik, hogy ha ezt megírom akkor egyszer csak minden jó és szép lesz. Huss – és a város büszkeségének számító hotel megújul. Tévedni tetszenek. A nyomtatott és az online szó ereje se a régi már. Itt már semmi sem számít.
Jut eszembe mint bennszülött sokat megfordultam ebben az épületben. Még úgy is , hogy szobára osontam légyottra. Magas, régimódi szobák öreg bútorokkal s egyszerű belső mosdóval. Nem volt valami komfortos, a XIX. század kultúrája szerint viszont előkelő volt mint egy angol gyorsnaszád. Fehér terem és a kerti lugas valami békebeli hangulatot árasztott még a hatvanas hetvenes években is. A felső galérián volt a törzshelyem, oda kevesen kapaszkodtak fel kitűnő hely volt randizásra. A fapados olyan vidéki restiszerűség volt. Gumicsizmával még se illett oda bemerészkedni. A bablevesük omlós és folyékony kenyérrel csodálatos volt. Honorárium fizetésekor ott volt a helyünk. Fizetéskor sose tudtuk eldönteni ki a soros, ki a legvastagabb. Így aztán összedobtuk. Feri bácsi a főpincér ennek örült a legjobban. Egyenként jattoltunk.
Majd 1991 vagy 1992 becsukták a szállót. Igen , hallom nem is azt kellett volna. Préda lett, privatizációs koncként vetették oda. Kezdetben a város felügyelte így jómagam is részt vettem az ott rendezendő vásárokban és kiállításokon. A Vörös teremben ahol még az esküvőnk is volt UFÓ kiállítást is rendeztem. Amerikából jött az anyag és nívósra sikeredett. Annyira, hogy még maguk a földönkívüliek is kíváncsiak lettek erre. Na majd erről bővebben. Meg ér egy másik misét. Hiszen esküszöm, hogy eljöttek megnézni még mielőtt az anyag a miskolciak szeme elé került volna.
Ismétlem a képek nem illusztrációk, nem Donyeckben készültek. Itt Miskolcon.
