Sokáig laktam a miskolci Lottóházban az Arany János utcában. Pontosan 1987 májusáig.Az ablakunk erre a felvonulási területre nézett. Javában folyt előttünk az Arany János utcai sikátorok szanálása, bontása, szétverése. Még láthattam a konyha ablakból a panelházak felhúzását és a nevezetes sokat dicsért, felmagasztalt közműalagút kialakítását. Ha tetszenek figyelni ennek a tömbnek minden sarkában van egy bódészerű sátortetős kis házikó, lejárattal. Hogy ha valami szakadás, törés, repedés volna itt nem kell ásni csak az alagútban kikutatni a helyét. Nos, a felső képen még ott van az a felvonulási épület, amelyet a BÁÉV nagy előszeretettel húzott fel városszerte. Minden engedély nélkül majd amikor végeztek az építkezéssel ezeket az irodákat addig tartották amíg csak tudták. Beköltöztek, jöttem mentek és élettel töltötték meg . Ez a Szinva parti is már az örökkévalóság határán állt, s úgy hittük eltüntethetetlen. Már álltak a teraszos épületek körbefonva a tömböt amikor a felvonulási házikó még csak ott éktelenkedett a belvárosban. Majd jött valaki – persze a rendszerváltás után és megkaparintotta ezt az értékes területek és egy hajószerű emeletes házat húzott a helyére. Abban a reményben, hogy minden szegletét jó áron kiadhatja. Csak időközben megszűnt az üzlethelyiség hiány és egyre kevesebb a jól fizető bérlő. Sebaj. Ha most meg tetszenek nézni ezeket a területeket – látják, óriási a fejlődés. Minden ház kitatarozva.