Elcsábultam. Rettenetesen szánom bánom, de már nincs visszaút. Pontosabban egy hetet kaptam, hogy meggondoljam magam és megszégyenülten vissza slattyogjak a régi szolgáltatómhoz. A megszokotthoz, ahhoz aki több mint egy évig hitegetett, hogy az internetemhez kapok egy antennát. Mert azzal bódított, hogy messze vagyok a központhoz és ha a jelet felerősítik akkor felgyorsul a bitek szaladgálása.
Közben az UPC kitartóan bombázott. Hívogattak a mosdóban, a vonaton , a zebrán és minden más élethez közeli helyzetben. Mígnem egyszer , talán egy hete nekem is beszédes kedvem volt és meghallgattam az ajánlatukat. Telefon, tévécsatornák garmada és internet egy csomagban fele annyiért mint a korábbinál. A pénz az pénz, legyen az forint is, bedőltem. Ahogy alkudoztunk, úgy fáradtam. Na még ezt, na még azt, minden pluszra pár száz forinttal többet mondtak. Kikötöttem, gondolom rögzítették a beszélgetést, hogy van házi telefonközpontom, ezzel szinkronban legyen a számom. Persze, hogy nem lett. Az új hívó számom 46 610 150 – nem titkos. A tévé is központi elosztóról ment idáig, ezentúl csak egy készüléken lehet szörfözni. Azon viszont 58 csatorna van. A turpisság, hogy tele van tíngli- tangli csatornákkal, rádióval és a saját promocíós kínálatukkal. Ami új talán a szuper tévé kettő és az echo.Az internet meg tegnap este még jó volt ma reggel már nem vette be a kódot. Hat napom van a visszatáncolásra. Megfontolom. Bár a telekomost időzítetten lemondtam, kérdés, hogy megbocsájtanak e az eltévelyedésemért.
Ja és a legfontosabb. Mondták ígérték, hogy hétfő lesz az átállás. Megfürödtem, kiöltöztem, majdnem nyakkendőt is vettem, de délután háromnál tovább nem bírtam a várakozást. Talán négy óra tájban éppen a Lidl pénztáránál fizettem amikor az UPC katonás diszpécsere rám dörgött: a mester ott áll a kapunk előtt. S ha öt percen belül visszatérek a bázisomra akkor megszerelnek. Egy kis türelmet kértem, de hiába. Elmondta a hölgy, hogy ha velem kivételez akkor a mesterük sorra csúszik és ezzel másokat hozok nehéz helyzetbe. Megmondom, én még ilyen ilyen könyörtelenül, erőszakos diktátor hajlamú hölggyel – a családomon kívül – még nem találkoztam. Mint az örült robogtam haza. A mester viszont már kedves és nyugodt volt. Nem kapkodott, minek is , csaknem egy órába tellett mire képet csiholt a tévénkre.
Na ennyit a tegnapról.
