Az Észak szerkesztőségében a Magyar Sajtó napja alkalmából Kolodzey Tamás lett az év újságírója . Elárulom, hogy ezt az elismerést nem úgy adják mint a rangos kitüntetéseket. Ezt a kollégák szavazzák meg. Ők döntenek titkosan, hogy ki az aki közülünk erre a legérdemesebb. Ennek a címnek súlya van. Tamás sportszerkesztő és nem ma kezdte a szakmát. A szakma polihisztora. Nem tudok úgy megírni valamit, hogy ő ne lenne képes még valami mást is hozzátenni, ami csak az ő fejében ragadt meg. Kiderült, hogy a sportosok közül még senki nem kapta meg ezt a közösségi kitüntetést. Hogy miért? Mi se tudjuk. Számunkra mi sem természetesebb, hogy a sportosok szinte minden hétvégéjüket a szakmájuknak szentelik. Számukra nincs ünnep , nincs fejront amikor a pályán még pattog a labda. Eredményt, egy meccs részleteit nem lehet eltéveszteni, összekeverni. Számukra a tévedés megengedhetetlen ha nem akarjuk, hogy a szerkesztők telefonja felizzon. Tamás, kedves kolléga vedd úgy, hogy ez most nem csak az év díja. Sokkal több , beírhatjuk az öröknaptárba – esetedben ez most nem vándor díj, örökösen kaptad az elismerést.
Igen, a városházán is immár hagyományosan megrendezték a sajtónapot. Most Kiss Gábor alpolgármester köszöntötte a média képviselőit. Megjegyezte, hogy ez az a nap amikor a szakma robotosai megtudják milyen is a kamerák tüzében lenni. Fotóztak, videóztak minket és egyben ünnepeltek is. Két kolléganőnk kapta meg a városháza elismerését. Gratulálunk mindannyiuknak.
