Korábban többször megfordultam a Szatmárnémeti szerkesztőségben és az első utam mindig a mosdóba vezetett. Régi, bérelt épület volt, s rendre elcsodálkoztam a sarokra, csaknem egymással szembe felrakott piszoáron. Le is fotóztam. Tulajdonképpen szívesen beszélgettem volna az ottani szerelővel aki azt oda barkácsolta. Minek is két piszoár, csaknem egymásra merőlegesen, ha egyszerre csak személy képes eléjük állni. Ám az a szerencsés akár sugárban is vizelhet, kevés az esélye arra, hogy valamelyik lefolyót nem találja el. Emlékszem, hogy minderre rákérdeztem az ottani kollégáktól. Semmi választ nem kaptam viszont halálosan megsértődtek. Mintha valami nagyon rosszat mondtam volna. Nehezen viselték el, hogy a határon túlról jött ember pont ezt az egy hülyeséget szúrja ki. Nem is firtattam tovább az ügyet. Egy félév elteltével a lap egy szuper modern szerkesztőségbe költözött. Amikor meglátogattam őket, kérdeznem se kellett merre van a mosdó. Egyenesen oda invitáltak. S kérdezték, elégedett vagyok e a látottakkal. Az voltam.
