Isten Éltessen sokáig – Gyuri barátom hetvenkedik – harminc év esett ki az életünkből

Csuda egy történet. Szegfű Gyuri gyerekkori barátom egyszer csapott be az életben. A hatvanas évek derekán megbeszéltük, hogy találkozunk a miskolci Horváth Lajos utca sarkán. Este hatra, hogy után menjünk hajtani a Forinton.  Egy órát vártam. Nem volt még mobil, hogy rácsörögjek. Hetekkel később tudtam meg, hogy barátom már a világ túlsó felén van. Veszélyes lett volna búcsúzkodni. Később se volt ajánlatos egymás iránt érdeklődni. Még a levelezés is kockázatos lett volna.

Majd csodák csodája, talán 1996 – ban, napra pontosan harminc esztendő elteltével ismét találkozhattunk a tengeren túl. Mi sem természetesebb , hogy ugyanott folytattuk ahol abbahagytuk. Volt mit mesélni egymásnak. Gyuri barátom a gépipari technikumban végzett és a rendszerváltás óta hazajár az érettségi találkozókra.  Sőt mondhatom, az ötvenedik meglepi szülinapomon átrepülte a kedvemért a fél világot. Az ilyet nehéz elfelejteni.

Gyuri ma már olyan kétlaki, nyugdíjasként megteheti, hogy ideje egy részét a szülőhazájában töltse. Nem is tudja, hogy megy vagy jön – haza. Szerencsés fickó mert felesége még jobban megszerette Magyarországot. Ő aki a világ számos nagyvárosában megfordult már esküszik rű, hogy Budapestnél gyönyörűbb nincs. Kedvünkért már megtanult magyarul.  Vagy legalábbis megérti, hogy mit beszélünk.

Kedves Szegfű Gyuri barátom Isten éltessen ! Az első hetven nem volt könnyű, a második se lesz az.  Mi féllábon is kibírjuk. Azt az elvesztegetett harmincat mindenképpen be kell hoznunk. Erre a legjobb tápszer a kezedben lévő szilvapárlat.