Az ember nem az akinek kinéz, az ember nem az, akinek gondolja magát, még kevésbé az, akinek mondja magát.
Az ember az, amit és ahogyan csinál.
Takács Tibor
2017.03.24-én reggel dr. Takács Tibor itt hagyott minket, ahogy ő mondta volna, a „szellem kibújt a palackból”.
Különleges és elismerésre méltó életpálya az övé.
Tibor egyetemi oktató-kutató volt, majd vállalkozóként dolgozott. Az MTA agrár tudományok osztályának tagja, a debreceni Rotary Klub alapító elnöke. Több éven keresztül alkormányzó, aki két alkalommal is elnyerte a Paul Harris-díjat. Az 1989 óta építkező hazai szervezetben a 2007-től önálló Magyar Rotary Kerület első kormányzója lett.
Ahogy Tibor elmondta, egyfajta belső késztetés vezette mindig, egy vágy, hogy tegyen az övéiért, és a környezetéért, ezért vásárolta meg a mostani Vécsecitynek helyet adó területet, az egykori Vécsey-Sardagna kastélyt. Hernádvécse egy kicsi falu Abaújban, egy olyan régióban, ahol a kiugró munkanélküliség, szerény önkormányzati lehetőségekkel párosul. A helyi értékek megőrzésére kevés forrás áll rendelkezésre, ezért igazi áldás volt, amikor dr. Takács Tibor úgy döntött, felújítja, és ide álmodja azt a csodát, amit feleségével Vécsecitynek neveztek el. Választhatott volna sokkal jobb állapotban lévő szállodát, vagy Kastélyt. Lehetett volna egy álma, amivel kevesebb munka van. Tibor nem így döntött, ő tenni akart valóban, és tett is Egy csodát hozott létre ezen a történelmi vidéken, és olyan erőket mozgatott meg, amit így még senkinek sem sikerült. Küzdött a betegsége ellen, folyamatosan időt akart nyerni, alkudozott a halállal, de végül el kellett hagyni ezt a földi testet.
Vécsecity egy különleges állomás volt az ő életében, egy küldetés, amit mi, akik itt maradtunk, tovább kell hogy vigyünk. Az országunkért, a Cserehátért, ezért a szellemiségért, az érték megőrzéséért. Tiborért.
Búcsúztatásáról gyászhír jelent meg az Észak mai számában.Temetése Debrecenben lesz április 10.én délután három órakor a II. számú ravatalozóban.
reszvetnyilvanitas.takácstibor@gmail.com
