Most itt távol Miskolctól csaknem háromszáz kilométerre a magyar tenger partján megérintett a Zimmer Frei idők miliője. Ebből az alkalomból hadd nosztalgiázzak egy jót. A hatvanas évek végétől szinte minden második nyaralón kint lógott a tábla németül, szoba kiadó. Így aztán minden portán egy nyugatnémet Mercedes mellett egy keletnémet Wartburg vagy Trabant állt. Mindannyian tudtuk a kettészakított Németország keleti és nyugati polgárai itt találkoznak egymással. Nálunk háborítatlanul együtt nyaralhatnak a nyugatra szökött németek a hátrahagyott családjukkal. Ebből a szempontból Magyarország volt az Eldorádó. Még a látszatra se kellett adni, a magyar állambiztonsági hatóságok semmi kivetnivalót nem találtak ezekben a rokoni találkozókban. Igaz, hogy a német titkosszolgálat a Stasi orrolt ránk e miatt. Erich Honecker német pártvezető Kádár Jánosnál is panaszt tett a magyar állambiztonsági szervek közömbössége miatt. Mi ugyanis még a megfigyelésükhöz se akartunk segítséget nyújtani.
Végül a nyolcvanas évek elején a Stasi nem tehetett mást, mint, hogy saját rezidenseket telepített a Balaton nagyobb frekventált településeire. Sok NSZK- béli nyugdíjas felderítőnek is felkínálták a lehetőséget, egy magyarországi egzisztencia kialakítására. Sokan fedővállalkozásokba kezdtek, kölcsönzőket és panziókat nyitottak. Mondanom se kell a hazai kémelhárítás hamar felfedte ezt próbálkozást, de nem tettek ellene semmit. Végül ennek a titkosnak hitt projektnek köszönhető, hogy a Balaton környéki településeket számos német ajkú kolónia él. Az NDK felbomlása és Németország egyesülése után a rezidensek magukra maradtak. Ezen túl már nem kellett a német rendszámú kocsikat figyelniük. A Stasi archívuma szabadon kutatható, sőt kérésre bárkiről bármilyen információt kiadnak. Ingyen. A magyarországi hálózatuk névsora is nyilvános.
A témában járatosak tudják, hogy a tőlünk kiutazókat, dolgozókat is beteges vehemenciával beszervezték. Így aztán némi fenntartással kell fogadni ezeket a listákat, hiszen az ügynökeik egy része kényszerből aláírta az együttműködési nyilatkozatot, de esze ágába se jutott bármiről is jelenteni. A Balatoni hálózat rezidenseinek zöme is csupán egy kedvező üzleti lehetőségként tekintett erre a tartós külföldi kiküldetésre. Sőt akadt köztük olyan is, akinek első dolga volt, hogy tudassa a magyar hatósággal a megbízatását.