ujkeletlive

A 13-as csatorna HaMakor kétrészes oknyomozó műsorában, Raviv Drucker vezető riporter által ismertetett terjedelmes dokumentumokat és különböző felvételeket tartalmazó nyomozati anyag alátámasztja a héber médiában az elmúlt hónapok során folyamatosan napvilágra kerülő azon riportokat, amelyek a közlekedési minisztérium élén álló Miri Regev [Likud] különböző tárcákon átívelő korrupciós ügyeire irányította a figyelmet.

Már két hete, hogy a rendőrség nyomozást indított, miután Regev miniszter asszony a főügyészhez fordult, volt kabinetfőnökét „dokumentumok jogtalan eltulajdonításával” vádolva, mely iratokat időközben továbbították a rendőrség nyomozóinak.

A Regev-gate 13-as csatornán közzétett első adása után a héber média már közölte, miszerint Gali Baharav-Miara főügyész várhatóan utasítani fogja a rendőrséget a Makor által ismertetett bizonyítékok és állítások ellenőrzésére.

Az elkerülhetetlennek tűnő vizsgálatra reagálva Regev, a Makor állításait hazugságoknak, hamis állításoknak, és a valóságot elferdítő féligazságoknak nevezve, azzal fenyegetőzik, hogy pert indít a csatorna és riportere Drucker ellen, miközben volt kabinetfőnökét korábban már feljelentette.

A múlt héten csütörtökön sugárzott tényfeltáró riport első része betekintést nyújt Miri Regev közlekedési miniszter és az általa vezetett hivatal úgynevezett prioritásainak működésébe. A riport a közlekedési minisztérium szakmai stábjának korábbi vezetője, Jonatán Joszef, Regev volt kabinetfőnöke által szolgáltatott hivatalos dokumentumok és belső csoportbeszélgetések bizonyítékai alapján készült.

Saját magát is okolva, Joszef elmondása szerint részese volt annak az október 7-ig tartó állami kudarcokat eredményező politizálásnak, amely Regev hivatalában  többek között figyelmen kívül hagyta a minisztérium szakmai szempontjait, miközben egy párhuzamos politikai stábra összpontosított, az alábbiakat hangsúlyozva

  • Regev irodájában listázzák a helyi hatóságokat – aszerint, hogy a Likudot képviselő Regev erősen pozicionált, vagy ahol javítani kívánta kapcsolatait a vezetőkkel – zöld színnel illetve sárgával jelölték. Emellett, a Likud aktivistákat is rangsorolták hatalmuk mértéke szerint – ilymódon a gyémánt rang különleges bánásmódot érdemelt. Ezen kívül különböző fokozatok, mint például a horgony, és a fontos aktivista megjelölés alapján minősítették, jutalmazták a célszemélyt.
  • A közlekedési miniszter még a magasrangú helyi hatóságok esetében is figyelmen kívül hagyta a szakmai ajánlásokat, és saját kézírásával egészítette ki az értekezletek összefoglalóit, illetve jegyzőkönyveit, hogy úgy tűnjön, miszerint az utasítások „a szakmai tanácsadók útmutatása alapján” történtek, még akkor is, ha az illető szakmai tanácsadók másképp gondolták vagy ellenezték az általa előmozdított intézkedéseket. Joszef elmondása szerint Regev azt mondta neki, hogy a profizmus egyáltalán nem érdekli, „erre van az ügyvezető igazgatóm.  Csak azért vagyok itt, hogy politizáljak,” hozzátéve, hogy becslése szerint Regev idejének mindössze 5 százalékát fordította tisztán szakmai megbeszélésekre, és végül még ez is elkopott az önkormányzati választásokig.
  • Amikor döntéseit nem hajtották végre, Regev panaszkodott, hogy a projektek nem haladnak előre, ami tovább bizonyította a minisztérium gyengeségét hivatali ideje alatt. Az hogy néhány döntését nem sikerült végrehajtani, bizonyítékai annak a néhány szakmai tisztviselői csendes ellenállásának, akik megpróbálták megfékezni azon törvénytelenségeket miszerint az állami költségvetés milliárdjait a miniszter szűk politikai érdekei szerint osszák el.

Joszef szerint „a zöld jelzésű városokért mindenáron harcolni kellett, a sárga városokkal lehetőség szerint jótékonyan lehetett bánni, de „ha nem – az sem a világ vége, a fehér városok pedig azt jelentették: küldjetek levelet, majd beszélünk, míg a piros jelzésű hatóságokat pedig egyszerűen figyelmen kívül kellett hagyni.”

A riportban elhangzottak szerint az egyes települések színkódját aszerint határozták meg, hogy polgármesterük hány szavazatot szerzett Regevnek a Likud párt előválasztásán.

A Likud-aktivisták rangsorolásának egy speciális Whatsapp-csoportot hoztak létre, például „Prioritás 1″ néven a „gyémántok” konkrét kéréseinek kezelésére. Joszef egy példát is felhozott, amikor Regev személyesen avatkozott be, hogy megakadályozza egy aktivista édesanyjának háza előtti járda eltávolítását a Safir regionális tanácsban – ahol végül az egész járdát lebontották, kivéve az érintett szegmenst.

Az oknyomozó riport további bizonyítékot szolgáltat Regev és a Netivei Iszráel [Nemzeti Közlekedési Infrastruktúra] élén álló Nisszim Perec vezérigazgató közötti kapcsolatra is. Joszef szerint, volt főnöke a közpénzek Likud-párti prioritásait különös tekintettel végső elérendő célja, azaz miniszterelnökké megválasztása érdekében osztogatta. Ilymódon, az említett Peretz formálisan a 7 milliárd sékel költségvetésű megavállalat mindenható vezetőjének érezhette magát, miközben a politikusok lakájává vált. Bizonyítékként, továbbá elhangzott, miszerint Regev számos kinevezést eszközölt azzal a céllal, hogy előmozdítsa említett napirendjét, ilymódon szerzett ellenőrzést a Netivei Iszráel felett Jigál Amadi [Likud] kinevezésével, emellett a Pénzügyminisztérium főigazgatói posztjára, a Regev belső köreihez tartozó Mose Ben Zaken likudos aktivista került. Ezenkívül számos olyan cserére került sor, amikor a megfelelő „engedelmesebb” jelöltet nevezték ki, utalva elődje nem megfelelő magatartására.

A 13-as csatornának nyilatkozó Joszef elmondása szerint, különösen felzaklatta a politikai stáb viselkedése a Regev és Sábák közötti incidens esetén, amikor a miniszter asszony a belbiztonsági ügynökséget hibáztatta, miközben sofőrjének nyilvánvalóan azt az utasítást adta, hogy hajtson tovább, megsebesítve egy ügynököt. Utólag a médiában is közzétett felvételek bizonyítják, hogy Regev dühösen utasítja a sofőrjét, még akkor is, amikor az megtagadta a parancsot és arra figyelmeztetett, hogy elgázolja a Sábák ügynökét. Joszef beszámolója szerint Regev szóvivője véletlenül szivárogtatta ki az utóbbi bizonyítékként is szolgáló felvételt, egy másik, kevésbé kompromittáló helyett, ami a miniszter asszony újabb dühös megnyilvánulásait váltotta ki.

Regev, és megbízott szóvivői a héber médiában azt állították, hogy „egy olyan fenyegetés történt, amikor a tiltakozó mozgalom beszivárgott a Sábákba,” – utalva a kormány tervezett igazságügyi átalakítása elleni tömegtüntetésekre.

„Egy miniszter fenyegetve érezte magát. Nem fogjuk megengedni a puccsot,” – tette hozzá a 14-es csatornának nyilatkozó Regev tanácsadója.

A közös WhatsApp csoport üzenetei számos olyan jeleneteket is tartalmaznak, amelyek kapcsán a miniszter és társai különböző sértő kifejezésekkel illették Regev vélt politikai ellenfeleit. Ezek közé tartozott a „szarházi” Eli Cohen energiaügyi miniszter, – akinek az volt a bűne, hogy legyőzte Regevet a Likud előválasztásán, avagy a „förtelmes” Munkapárt-vezető Merav Michaeli, illetve a „buzgó törpe” Becalel Szmotrich pénzügyminiszter, Regev két elődje a közlekedési minisztériumban.

A makor-nyomozás második részéből kiderül, hogy a közlekedési miniszter miként avatkozott be különböző kérések nyomán a kormány döntéseibe, mint például amikor Mai Golan miniszter kérésére egy vállalkozó javára döntött a metró lila vonalának építése kapcsán, de más Kneszet képviselőik kéréseit is előnyben részesítette a szakmai megfontolások ellenében. Számos esetben Regev politikai prioritásai éles ellentétben álltak a szakmai ajánlásokkal, például

  • a tel-avivi központi buszpályaudvar Panorama Terminálra való áthelyezésével kapcsolatban, Regev saját listáján előkelő helyen álló aktivista kérésére szembement az eredeti tervekkel, valamint a Pénzügyminisztérium szakembereinek ajánlásával, a ügy azóta is megoldatlan.
  • egy másik esetben, Regev a Dimona melletti Navatimban csak azért akart repülőteret létrehozni, hogy kifejezze támogatását a likudnyik polgármester Beni Biton kampányát illetően. A kérés szembekerült a Honvédelmi és Pénzügyminisztérium valamennyi szakemberének véleményével, akik  Ramat Davidot jelölték megfelelő helyszínnek. Regev addig halasztotta a kiegészítő repülőtér építésének helyszínéről szóló döntést, hogy gyakorlatilag teljesen lekerült a napirendről.
  • Dokumentumok bizonyítják, hogy a „közlekedési lámpa” prioritási módszernek megfelelően Ramat Gan városát a szakma ajánlása ellenére kivették a Közlekedési Minisztérium „Gyorsító” projektjéből, mivel a város polgármestere Gideon Sza’ar támogatója, emelett Joszef azt hangsúlyozta, hogy Regev egyáltalán nem érdekelt a minisztérium tel-avivi projektjeiben, mivel nincs politikai érdekeltsége. Bár Regev tagadta a listázást, a Drucker-riportban bemutatásra került az a táblázat, amely bizonyítja, hogy a különböző szempontok szerinti utasítások különböző prioritásokat jelentenek.

Az oknyomozói riport tegnap este vetített második részében az október hetedikei Hamász mészárlások és a kormány érintettségével kapcsolatos reakciók is bemutatásra kerültek.

A közeli, bizalmi  munkatársakat magában foglaló WhatsApp csoportban Regev közeli tanácsadói az októberi mészárlások előtti időszakban, különösen Ofer Malka úgy vélekedett a tüntetőkről, hogy „talán a Hezbollah finanszírozza őket az izraeli társadalom erodálására, talán a CIA akarja megdönteni Netanjahut,” amellyel állításokkal Regev válaszában egyetértett.

A Szimchát Tóra-i mészárlások után kezdődött háború első napjaiban szintén Malka volt a főszószólója a párbeszédnek, arra utalva, hogy kapcsolat van a jogi forradalom elleni tüntetések vezetői, és a Hamász terroristáinak lemészárlása között.

  • Malka [október 8.] személyes kérése Regev felé, hogy a kabinetnek követelnie kell a légierő parancsnokától azon katonák névsorát, akik nem jelentek meg, és akiket árulóként kell megítélni. A Bajtársak mozgalomról, – akik elsőként érkeztek a déli lakosok megsegítésére a Hamász-támadás idején, Malka azt javasolja Regevnek, hogy kezdeményezzen sürgős megbeszélést a kormányban, a rendőrségre, a Sábákra, illetve a Moszadra irányítva a felelősséget, mire Regev azt válaszolta: „gondoljuk meg, hogyan és mit.”
  • A háború első napjaiban, amikor a hivatal vezérigazgatója – Mose Ben Zaken, egy hangüzenetet tett közzé a csoportban, amely szerint Beri kibuc lakói arra kérték a minisztert, hogy ne lépjen be a közösség területére, Malka ismét gyorsan reagált – „milyen jogon nem engedték be őt Beribe? Ez talán az apjuk földje? Kiknek képzelik magukat? A Közlekedési Minisztérium az egyik fő támogatója a kibucnak. Talán érdemes lenne új pályázatot kiírni.” A hivatali szóvivő, Szaszi szerint „ezek a kibucok szélsőbalosak. A média reklámozza őket… Kezdjünk el fejeket vágni. A politikailag korrekt dolog már nem létezik.” Avi Blumental pedig annyit fűzött hozzá, hogy „képmutatók.”
  • A harcok első napjaiban a Közlekedési Minisztérium nehezen tudott bekapcsolódni a háborúba.  Regev hivatalához érkezett megkeresésekkel kapcsolatban, amelyek az izraeliek hazautazását célzó járatok hiányával kapcsolatban érkeztek, Ben Zaken hárítva a felelősséget, azt válaszolta, hogy a kérdést az akkoriban Eli Cohen vezetése alatt álló Külügyminisztériumhoz kell intézni. Regev azonban hamar visszatért teljes politikai funkciójához, és a 14 kiürített településsel kapcsolatban ismét a hatósági vezetők, és az aktivisták szintjén korábban bevezetett rang és színbesorolás alapján hozott háborús döntéseket. 

Végezetül, Regev politikai jövőjével kapcsolatban egyik tanácsadója ezt írja a háború harmadik napján: „politikai szinten újra kiosztották a lapokat. Bibi a háború után végez. A nép nem engedi, hogy folytassa,” majd azt tanácsolta Regevnek, hogy távolítsa el magát Netanjahutól –  „Nem biztos, hogy Bibi közelsége segít a jövőben,” írja, mire Regev azt válaszolta: „Így van, majd megbeszéljük.”

The post Miri Regev-gate: a gyémánt aktivisták és zöld jelzésű hatóságok különleges bánásmódban részesülnek first appeared on Új Kelet online.