Egy nemrég megjelent könyvben igyekszik bemutatni Adolf Hitler volt náci diktátor emberi oldalát Richard J. Evans történész, aki egy karizmatikus személynek írja le őt. Állítása szerint az egykori vezető határozott kiállása ellenére a magánéletében már nem volt ennyire sikeres. Tartott a nőktől, kerülte az érzelmeket, és mindig úgy tartotta, Németország az igazi házastársa.
Adolf Hitlerrel és az általa véghez vitt, mai fejjel érthetetlennek tartott tettekkel kapcsolatban máig sok kérdés merül fel, holott jövőre már 80 éve lesz, hogy a harmadik birodalom elbukott. A náci vezetőt, akinek több millió ártatlan ember halála szárad a lelkén, mindig is nagy hatással bíró és jó szónoki képességekkel rendelkező férfinak írták le, aki könnyen az ujja köré tudta csavarni az embereket, ha az érdekei úgy kívánták meg. Hitler személye, illetve halálának körülményei kapcsán több összeesküvés-elmélet született az utóbbi évtizedekben, ám van, amiben csak a találgatásokra lehet hagyatkozni. A diktátor történetét könyvek és filmek sokaságában próbálták ízekre szedni, viszont továbbra is akadnak olyan aspektusok, amelyek új megvilágításba helyezik Hitler személyiségét.
Nemrég Richard J. Evans brit történész jelentetett meg egy újabb kötetet a néhai vezető életével kapcsolatban. A mű a Hitler’s People címet viseli, szerzője pedig már nem először foglalkozik Németország történelmével, mivel szakértője ennek a területnek. A legújabb könyvben viszont nem a Hitler által elkövetett bűnök és azok jelenkorunkra érvényes hatásaival foglalkozik, hanem a diktátorral mint emberi lénnyel, akiből kivesztek az érzelmek. Emellett kitér a férfi magánéletére is, mivel nemigen volt szerencsés a nők terén. Hitler úgy tartotta, a nők helye otthon van, az ő feladatuk a családról való gondoskodás és a férfiak támogatása a politikai és katonai színtéren. A szerző úgy fogalmaz, Hitler nézetei csak azt támasztják alá, hogy a harmadik birodalom volt a történelem egyik leginkább férfiközpontú állama, ahol a hiperférfiasság egyet jelentett a hatékonysággal.
Ahogy a könyvben olvasható, annak ellenére, hogy a Hitler alapította harmadik birodalomban megtartották a nők szavazati jogát, önálló politikai szerepük nem volt, mivel úgy hitték, nem képesek döntéshozatalra. Hitler ugyanakkor kizárólag azért egyezett ebbe bele, hogy ezzel is azt üzenje a világnak, az egész német nép őt támogatja. A történész úgy fogalmaz, a diktátorban rejlő nőgyűlöletből fakadhat az is, hogy több életrajzíró túl merevnek, illetve érzelmektől mentes, nőktől tartó, aszexuális embernek írta le őt.
Általános egyetértés látszik abban, hogy Hitler magánélet nélküli, normális emberi érzésektől mentes ember volt, aki nem utolsósorban azért vetette bele magát a politikába, hogy ezzel palástolja belső ürességét
– írja a szerző, hozzátéve, egyes életrajzírók úgy fogalmaztak korábban, hogy a vezetőnek nem volt elég bátorsága a magánélethez, viszolygott a fizikai érintkezéstől, és képtelen volt igazi barátságokat kialakítani.
Hitler az életrajzírók vélekedésével szemben kitartott amellett, hogy magánéletét és boldogságát Németországért áldozta fel. A nép egy egyedülálló férfit látott személyében, aki kvázi Németországot választotta hitveséül, ám a valóságban több nővel is volt viszonya, akiknek kilétét mindig igyekezett titokban tartani. Bár a diktátor magányos farkasként főleg a karizmatikusnak vélt személyiségére próbálta helyezni a hangsúlyt, elrejtve érzelmeit, Evans állítása szerint igenis vágyott az emberi társaságra. Az író hozzáteszi, amikor egy történész Hitler emberi mivoltált próbálja elemezni, sok kritikával illetik. Mint írja, az általa elkövetett szörnyűségek nehéz és nyugtalanító kérdéseket vetnek fel azzal kapcsolatban, hogy mit jelent embernek lenni. Evans szerint a német népet Hitler önmagába és elképzeléseibe vetett, megalkuvást nem tűrő hite vonzotta, és hamar meggyőzte azokat is, akik kezdetben szkeptikusak voltak vele kapcsolatban. Az író kifejti, a diktátor annyira magával ragadó volt – bár mindig meredten bámult arra, aki épp beszélt hozzá –, hogy minden szavát itták, és sokakat lenyűgözött látszólagos nyugalma, azonban legbelül nagy vihar tombolt benne.
A magányos farkas
Mire Hitlert 1932-ben birodalmi kancellárrá nevezték ki, már sok híve volt, és karizmája egyre több követőt vonzott a közvetlen környezetébe, köztük nőket is, akik általában idősebbek, gazdagok és jómúdúak voltak. Köztük nagy rajongója volt Richard Wagner zeneszerző fiának, Siegfriednek a felesége, Winifred Wagner. Arról is fellelni információkat, hogy a nála fiatalabb hölgyekért rajongott, akiket igen kényelmetlen helyzetbe tudott hozni udvarlásával. Tinikori legjobb barátja, August Kubizek például azt idézte fel, hogy az ifjú Adolf Hitler akkoriban beleszeretett egy Stefanie nevű lányba, de túl félénk volt ahhoz, hogy bármit is tegyen az ügy érdekében. Visszaemlékezett arra is, hogy szigorú és egyben elit neveltetése miatt Hitler – kortársaival ellentétben – kerülte a bordélyházakat és a prostituáltakat, így a szexualitását normálisnak találta. Az udvarlási szokásai sem voltak túl eredményesek, gyakran kikosarazták, köztük egy Maria Reiter nevű nő – aki abban a szállodában dolgozott, ahol ő megszállt –, illetve Henriette Hoffmann, a fotósa lánya.
A kötet szerint viszont komoly kapcsolatba bonyolódott féltestvére lányával, Angela Rauballal, aki 19 évvel volt fiatalabb nála. A fiatal lány végül 1929-ben be is költözött a müncheni lakásába, ám Hitler féltékenységi rohamai miatt a párkapcsolatuk nem volt túl előremutató. Raubalra két évvel később holtan találtak rá az otthonuk padlóján, a jobbján egy fegyverrel. Bár a körülmények arra utaltak, hogy öngyilkosságot követhetett el, később összeesküvés-elméletek egész sora terjedt el. Hitler és társai azt állították, a lány véletlenül agyonlőtte magát, miközben a fegyverrel játszott, ám más vélekedések szerint ez elég valószínűtlen forgatókönyv, mivel jól ismerte a pisztolyokat. A vezetőnek ugyanakkor sikerült elejét vennie a találgatásoknak.
Raubal halála után másfél évvel a jómódú Magda Quandtba szeretett bele, aki Joseph Goebbelsnek, a náci Németország propagandaminiszterének volt a felesége. Hitler és Quandt első találkozásakor nyilvánvalóvá vált, hogy a vezető odáig van minisztere nejéért. Ez Goebbels számára is egyértelmű volt, így féltékenység és gyanakvás emésztette. Végül ezt a problémát is Quandt oldotta meg, aki előrébb hozta az esküvőjük időpontját, azt sugallva Hitlernek, hogy hátrább az agarakkal. Goebbels állítólag azt írta naplójában, hogy a náci vezető nagyon magányos, és egyáltalán nincs szerencséje a nőkkel. Végül azzal az ötlettel álltak elő, hogy Quandt továbbra is Goebbels felesége marad, ám egyes alkalmakkor a diktátor társaként kell megjelennie a nyilvánosság előtt. Hitler így egyre több időt töltött propagandaminiszterével és annak családjával, akik azzal kedveskedtek a vezetőnek, hogy minden gyermeküknek H-val kezdődő nevet adtak – Helga, Hildegard, Helmut, Holdine, Hedwig és Heidrun.
A titkárnő, aki szerető volt
Hitler később, 1932-ben az akkor 20 éves Eva Braun mellett találta meg a számításait, aki a fotósa műtermében dolgozott. Raubal halála után kezdtek viszonyt folytatni egymással, miután a diktátor leellenőrizte, hogy a lány biztosan árja származású-e. Ez a kapcsolat a Magda Quandttal folyatatottal ellentétben már szexuális jellegű volt. Legalábbis erre utal, hogy orvosi feljegyzések szerint bikaheréből készült vágyfokozót vett be az együttléteik előtt. Ugyanakkor Braunnal nem szeretett volna mutatkozni a nyilvánosság előtt, aki emiatt azt érezte, sarokba szorították és elhanyagolják, így kétszer is öngyilkosságot kísérelt meg. Hitler ennek hatására döntött úgy, hogy a nép előtt is felvállalja Braunt, akit a titkárnőjének nevezett. A fiatal lányt a müncheni lakása környékén lévő egyik házba költöztette, majd Berlinben, a kancellárián is biztosított neki szállást. Ennek ellenére szó sem volt arról, hogy komolyabbra forduljon a kapcsolatuk, mivel Hitler továbbra is úgy tartotta, hogy Németországhoz ment hozzá.
A kötet szerint a párkapcsolatok terén tanúsított zöldfülűsége ellenére a diktátor több dologért is lelkesedett, köztük a moziért, Richard Wagner zenéjéért, a gyors autókért, illetve tervei között szerepelt, hogy még grandiózusabb középületeket alkosson meg, még tovább dicsőítve saját nagyságát. Vegetáriánus volt, nem ivott alkoholt, és szerette a krémes süteményeket. Az évek folyamán pedig olyan embereket gyűjtött maga köré, akik egy biztonságos környezetet teremtettek számára, Hitler kilépve indított háborút a környező országok ellen. Sőt, egy egész emberi faj kiirtását tervelte ki, ami több millió áldozattal járt. Ezen az úton sok barátja követte őt, nem megkérdőjelezve a diktátor elképzeléseit. Többek között Magda Quandt és Josef Goebbels, illetve hat gyermekük, akik a második világháború végén csatlakoztak Hitlerhez abban a bunkerben, ahol végül mind halálukat lelték.
Itt a vég
Evans a könyvében azt írja, Hitler azután döntötte el, hogy ki kívánja oltani a saját életét – ha a németek elvesztenék a háborút –, hogy látta Benito Mussolini olasz diktátor meztelen holttestét egy benzinkútnál, nem akart ő is arra a sorsra jutni. Arról határozott, hogy miután megölte magát, égessék el a holttestét, hogy semmi ne maradjon belőle – a hamvakat pedig dobják egy folyóba. Halála előtt még feleségül vette Eva Braunt, tartottak egy pezsgős fogadást, közben a vezető lediktálta titkárának a végrendeletét, amelyben mindenért a zsidók összeesküvését okolta. Ezután Braunnal bezárkóztak a dolgozószobájába, ahol később az inasa talált rájuk. Hitleren egy lőtt seb volt a jobb halántékánál, míg neje ciánt vett be. Hasonlóképp tett a Goebbels család, akik mind ciánkapszula miatt vesztették életüket.
Most már csak egyetlen célunk van, a halálig tartó hűség a Führerhez. Az, hogy vele fejezhetjük be életünket, a sors kegyelme, amit remélni sem mertünk. A Führer és a nemzetiszocializmus utáni világban nem lesz érdemes élni, ezért elvittem a gyerekeimet. Túl fontosak nekem ahhoz, hogy hagyjam, hogy elviseljék, ami ezután következik. Egy irgalmas Isten meg fogja érteni szándékaimat, hogy meg akartam szabadítani őket ettől
– írta Magda Quandt egy korábbi, első házasságából született fiának írt levelében.
(Borítókép: Adolf Hitler tiszteleg pártja tömött sorai előtt a nürnbergi pártkongresszuson. Fotó: Hulton Archive / Getty Images)
