Kedves Olvasó ha Önnek ismerős a kép akkor Ön sajnos nem mai gyerek.
Ha nem tudná, ne találgasson , ez egy jégszekrény. Egy kicsi. A miénk is ilyen volt de dupla széles, kétajtós. A tetején kellett egybe berakni a hatalmas hosszú jeget. Ami olyan három napig hűtött. Majd amikor elolvadt, a vizet alulról lehetett egy kis csapon át kicsurgatni. Masszív nehéz lábon álló bútordarab volt, az előszobánk dísze volt.
Nem nagyon árulták, nem is tudom hol sikerült kéz alól megszerezni. Jeget viszont minden pénteken hoztak egy lovaskocsival, szalma között, letakarva. Egy ízben gyerekként biciklizve kifejeltem a jeget a jegesember hóna alól. A nagy bőrkötényében próbált utolérni de nem sikerült neki. A rúd több felé tört. Mamám kifizette, egy csepp se veszett kárba.
Megjegyzem, jól jártunk. A jeges, a szenes és a sörös a szódás emberek borravalósak voltak. Kijárt nekik a tisztelet. Mindebből kevés volt így udvarolni kellett a hiánycikket árusítóknak.
Jut eszembe Miskolcon volt jéggyár. Jó lenne tudni, hogy hol és miként terítették.A legnagyobb vásárlók a vendéglátóipar lehetett.
Aki erről tud valamit tessék jelezni.
kösz.
