A szép emlékű, dicső múlttal és szerencsétlen jelennel bíró Magyar Újságíró Szövetség küldöttgyűlést tartott az elmúlt hétvégén. Kihagytam ezt a fontos eseményt. Röstellem. Még se kertelek, az igazat mondom. Cserbenhagytam azt a 12 embert aki engem erre a posztra jelölt. Azt a tucat kollégát aki a helyi regionális sajtóban dolgozik és mostanra ők is megunták, hogy egy szűk budapesti kör kisajátította a szövetséget. Elegük van abból, hogy évi 14 ezer forintért két apró bélyeget kap amelyet rányalhat az igazolványára.
Ezzel a füstbe szálló kéményadóval igazolhatja, tagja az újságírók társulatának. Más semmi. A vidékieknek ennyi jár. Különben csudára érdekelt volna, hogy végül is mi hangzott el azon a gyűlésen . Egy médiához közelinek mondott valaminek a honlapján akár közvetíthették is volna az összejövetelt. Tudósíthattak is volna az ott zajlottakról. Akár a videót is feltehették volna a találkozóról. Ám se kép se hang. Jegyzőkönyvet se kaptak azok a küldöttek akik kihagyták ezt a másra is érdemes kellemes szombat délelőttöt. Ott volt a népszabadságos kemény mag amely továbbra is a pártosodás útját járja, szorgalmazza. Ők azok akik Juhász István tagtársunk hozzászólását csípőből leszavazták mert saját érdekeik ezt diktálják. István szinte egyedül képviselte, pontosabban prezentálta a szövetségből kiábrándult kollégák véleményét. Szerette, szerettük volna megtudni, miért nem készülhet egy átfogó vizsgálat a szövetség vagyongazdálkodásáról, a a vagyonvesztés okáról. Végül István jóvoltából kezd körvonalazódni a mostani közgyűlés katonásan levezényelt programja. Amiből kimaradt, hogy miként apad a létszám és van e még jövőképe a szövetségnek. Most látom , hogy a hivatalos honlapon egy informatikus szerkesztőt keresnek felvételre. S egy rövid semmitmondó közleményt is kiadtak már a nagy eseményről Jómagam meg kijavítom a cserbe hagytamot cserbenhagytamra. Igen megesik, hogy a gép helyesírási javítója velem együtt téved.
