Na még egyszer -persze, hogy én is unom már – mégis ezzel a rémálommal kelek, fekszem immár több mint egy éve – erre már a rendészmadár se jár

Az okos ember más kárán tanul. Az enyémen nem sokat okultak a miskolci autósok. Hiába vertek bilincseltek meg a hős miskolci rendészek a nagy posta előtt. Bármikor járok arra – persze gyalogosan, remeg a gyomrom, elég meglátni a vasrudakkal körbe kerített placcot -mindig látok ott várakozó kocsikat. Hiába lett elkerítve. Időnként még rendőrkocsikat látok a járdán a kapu mellett. Ilyenkor kedvem lenne oda menni, mindenkit figyelmeztetni, ez egy veszélyes terület itt bármi megtörténhet azzal aki szabályt szeg. Ám minek tegyem, tavaly november óta erre csak akkor járt rendész amikor az ügyemben elrendelték az egymást érő bizonyítási kísérletet. Amelyek mindkét alkalommal a bohózatok legtragikusabb pillanatait idézték meg.

Tessék elképzelni, hogy a mindent látó kamerák ezt is észlelhették. Ám több mint egy éve a rendészek se merészkednek oda. Minden esetre ezek a vasrudak nagy esztétikusak, mutatósak. Olyan ránk jellemzőek.

S tessék elképzelni, hogy  csúcsidőben egy tucat fegyveres rendőr és még több bámész  rendész gyűrűjében mindenki szeme láttára kellett újra imitálni. Persze azt ami nem történt meg.

Egyébként aki nem tudná 2006 decemberében a nagy posta előtti 14 parkolóhelyből nyolcat felszámoltak, hogy áthelyezzék a buszmegállót. A tervben szerepelt, hogy hatot meghagynak. Ezt azzal is jelezték, hogy előírták, a járda szélét csak a megálló hosszában kell sarkítani, a megmaradó helyeken változatlanul gömbölyű a szegély. És itt írta elő a tervező és a forgalomszervező, hogy a várakozóhelyek végét , az útburkolati jelet fessék vissza a posta elé. Hogy a bugyuták ne állják el a teherforgalmi ki-be járatot. Ezen a héten a közelgő karácsonyra való tekintettel csak ennyit locsogok.