Nos, éppen tegnap csesztetett egy névtelen posztoló – miért is mutatkozna be – aki azt tette szóvá, hogy mindig csak magamat fényezem. Hiába ez az én sorsom. Ha tudnám úgy ki a fene talán őt is smirglizném.
S akkor jöjjön a szenzáció. Jeszty dokument. Frissen előbányászva. Tény, hogy Miskolcon a miénk lett volna az első rádiótelefon társaság, ha az illetékes hatóság rugalmasabb.
Volt két jó barátom Várföldi Misi és Gerják László – de kár, a fotóikat nem lelem – akik megszerkesztették az első autótelefont. Szó szerint értendő. Az éteri kapcsolat URH volt viszont a kocsiból lehetett tárcsázni bármilyen számot. Akár Amerikai számot is. Persze előtte automatikusan lekértük a vonalat. ők a közúti igazgatóságnál dolgoztak műszerészként és ezzel a találmánnyal kedveskedtek az igazgatónak. Amikor megismertem az általuk szabadalmaztatott rendszert azonnal szervezésbe kezdtem. Először is olyan céget kellett találnom, amely rendelkezett URH csatornával és természetesen nagy hatókörrel rendelkező átjátszó állomásokkal. Majd ezen túl keresnem kellett hozzám hasonló megszállottakat, akik nemcsak élvezték volna a mobiltelefon előnyeit, de még pénzük is lett volna rá. Most a hatóságot, a postát és a szerveket hagyjuk ki – jó időben kezdtem a szervezkedésbe. Senki nem tudta mi lesz, ki mit akar és az állami vagyon kezdett összemosódni a priváttal. Szóval csodálatos időket éltünk.
Korábban egy két évvel előtte a Motorola a Budapesti Nemzetközi Vásáron felállított egy hatalmas antennát és kiosztott néhány táskányi mobiltelefont és próbált betörni a hazai piacra. Elárulhatom, nekem is volt egy ilyen próbakészülékem mindössze egy napig. Ez ugyanis csak Kőbánya körzetében működött, minek hoztam volna Miskolcra. Viszont rögtön szervezni kezdtem egy ilyen rendszer kiépítését Borsodban, a TVK, a BVK anyagi támogatásával. Ehhez társam volt Soltész Rudolf az akkor ICP marketing igazgatója is. Végül ez a projekt a hatóságok ellenállására félresiklott. Lehet, hogy az is szerepet játszott ebben, hogy akkor ez a technika COCOM listás volt. Hogy ez mit jelentett a fiatalok nem tudhatják, kérdezzék meg az idősebbeket.
S akkor úgy gondoltam, megcsináljuk a magunk autótelefon társaságát. Jobbat, mint a magyar televizóét vagy a János kórházét. Nekik már volt akkor, de az nyílt rendszerben működött, mindenki mindent hallott. Tulajdonképpen egy óriási pletykafészekként sistergett az éterben. Ez a miskolci, aminek a szerződését aláírtuk – de nem sokra jutottunk a kísérleti fázisnál – viszont diszkrét volt. Mindig csak az éppen telefonáló pár hallotta egymást. Megmondom a frankót a CB rádiós korszakom után ez a tesztkészülék csaknem egyenértékű volt a Zsigulimmal. Tulajdonképpen a vezetési és a kommunikációs mániát egyszerre élvezhettem ki.
Hogy mi haszna volt? Nos, két vagy több ember életét sikerült megmentenem ezzel a kütyüvel. Egy nyári napon Bécsbe kellett robognom és Füzesabonynál dugóba kerültem a régi hármason egy karambol miatt. Stark Laci barátom a Dáciájával feltekeredett az út menti fára. Én voltam, aki perceken belül riasztottam a mentőket. Közben drága Édesanyám, aki velem volt Laci homlokát sósborszesszel hűsítette – nála ugyanis ez volt az élet elixír. Máskor Tiszalúcra vittem Csala Lászlót a főszerkesztőmet, amikor előttünk egy civil rendőr kocsi belezúgott egy előtte fékező teherautóba. A fiúk, mint a legyek rajzottak ki a kocsiból majd mindannyian összerogytak az árokparton. Szintén a kesztyűtartómban megbúvó telefonon kértem segítséget. Emlékszem Laci bácsi csak annyit dünnyögött, elismerően csak van valami hasznos ebben a hülyeségedben…..
Ha nem unják még az is kifecsegem kié volt az első Westel telefon a régióban? Folyt.köv.
